Falling (Larry, Ziam AU ff) BEFEJEZETT

Negyvenhét

- Minden rendben lesz, ugye, édim? - kérdezte aggodalmas tekintettel Harry másnap reggel.

- Persze, nyugi, hercegem! Rutinvizsgálat. Minden évben mennem kell a cukrom miatt – Lou gyengéden végighúzta az ujjbegyeit a fiú állán és biztatóan nézett a szemeibe.

- De mihelyt megvan az eredmény, jelentkezz, oké? - kérte Harry. Tudta, hogy túlaggódja, Lou rendben volt, minden jel arra utalt, hogy ezt a vizsgálatok is alá fogják támasztani, mégis rettegett attól, mi van, ha valami apróságot nem vettek észre, vagy a nagy szerelemben elsiklottak felette.

- Persze, mindenképp – egy puha csókkal az ajkán búcsúzott kedvesétől, akinek nem volt mese, el kellett indulnia az iskolába idén utoljára. Holnaptól megkezdődik a téli szünet, ami azt jelenti, hogy két teljes hetet csakis egymással, na meg a népes családdal tölthetnek viszonylag háborítatlanul. Már alig várták...

Harry beült édesanyja mellé az autóba és elindultak az idei utolsó tanítási napra. Anne kifejezetten kérte, hogy valamit hadd tegyen ő is Claire-ért, ha már nála lakhatnak, és Claire örömmel adta le a válláról a fiúk fuvarozását, nem mintha nem csinálta volna szívesen, de sosem bírta jól a korán kelést.

Louis-nak tízre volt időpontja a kórházba, ezért semmi értelmét nem látta bemenni egy óráért, aztán haza, majd visszamenni, Claire egész napra kikérte. Louban szárba szökkent az az érzés, hogy ha Claire egy egész hetet kért volna, Steve azt is minden további nélkül megadta volna neki. A tekintélyt parancsoló Mr Chambers olyan szerelmes volt, mint egy csacsi, ez minden mozdulatán látszott Claire közelében, és Lout a tudat végtelenül boldoggá tette. Anyukája így is túl sok magányos évet áldozott már fel érte, de ha ez szóba került, az asszony kikérte magának és bizonygatta, hogy egyáltalán nem volt áldozat és bármikor megtenné bármelyik gyerekéért ugyanezt.

Harry nem tehetett róla, de meg kellett szegnie az ígéretét. Bár fogadkozott, hogy nem fog idegeskedni, mégis ötpercenként ellenőrizte a telefonját, hogy érkezett-e üzenet Loutól. Végül angol óra kellős közepén rezzent meg a készülék. Harry azonnal oldotta a képernyőzárat és olvasta Louis betűit.

Louis: Harry fel tudnál hívni?

Harry: Úr Isten, baj van? Mondd, hogy nincs baj, KÉRLEK!!!

Louis: Az eredményekkel semmi, minden ok, más gond van.

Harry: Angolon ülök, de kikéretőzhetek. Mi a baj?

Louis : *csatolt fényképet küldött *

Harry mélyen szívta be a levegőt a fotó láttán. Nem más volt rajta, mint Louis lapos hasa, a köldöke és alatta áttetsző nedvben úszva, és ... ó igen, a gyönyörű, acél merev pénisze, ami szinte kiugrott a kijelzőről egy kis gondoskodásért.

- Öhm... Mr Chambers, kérem, kimehetnék egy kicsit? - kérdezte, miközben érezte, hogy az arca átforrósodik.

- Persze, Harry, de jól vagy? - aggodalmaskodott  Mr C.

- Iiigen... csak egy kis levegőre van szükségem, azt hiszem.

- Menj. De ha nem leszel jobban, látogass el az orvosiba.

- Rrrendben, köszönöm... - Harry kiszédelgett a folyosóra, majd befészkelte magát a fiú mosdóba, ami órák alatt teljesen üres volt, de azért a biztonság kedvéért magára zárta az egyik fülke ajtaját is. Reszkető kezekkel tárcsázta Lout, aki az első csörgésre azonnal fel is vette.

- Hhhharriehhh.... - nyöszörögte.

- Lou... mmmit... mmmit csinálsz? - dadogta Harry.

- Én... hazajöttünk és anya mondta, hogy dőljek le egy kicsit és feljöttem és a te oldaladra feküdtem. Tudtad, hogy a párnád őrzi az illatodat? Óhhhmmm, Harry, annyira kívánlak...