Falling (Larry, Ziam AU ff) BEFEJEZETT

Negyvennyolc

December huszonhatodika. Boxing day. Minden gyermek és felnőtt szinte kivétel nélkül erre vár egész évben. A családok együtt ünneplik a szeretetet, az összetartozást, a szerelmet. A Tomlinson házban ennél szinte már nem is lehetett volna nagyobb a felhajtás, Claire és Anne napok óta megállás nélkül sütött-főzött, Waliyha pedig a konyhai kisegítő megtisztelő szerepét tudhatta magáénak.

Egy hete, azon az ominózus napon, mikor Mrs Tomlinson beállított Liamékhez a hatalmas adag süteménnyel és a még hatalmasabb szívével, Wal sorsa megpecsételődött. Mire a fiúk visszaértek a kissé hosszúra nyúlt bevásárló körútjukról, a kislány csillogó szemekkel várta őket az ajtóban a vadonatúj hajfonatával, amit Claire rajta próbált ki először. Egy pillanatig sem volt kérdés, hogy Wal attól a naptól kezdve a családjuk része. Megkapta a Claire-é és Anne-é közti egyetlen még üres hálószobát, a saját kis birodalmát, amit azonnal megszeretett. Lényegesen könnyített a helyzet elfogadásán, hogy Lout és Harryt is szívből szerette, és Zaynt is elég gyakran láthatta, hisz szinte mindennapos vendégek voltak a házban. Eddig.

Az utóbbi két napban Zayn nem jelentkezett. Telefonon beszéltek ugyan és a fiú biztosította a húgát, hogy jól van, ne aggódjon miatta, de Waliyha szíve másképp gondolta, és csak fél lélekkel tudott részt venni a karácsonyi készülődésben. Két napja, mikor épp Louist ünnepelték, Liam telefonja megcsörrent...

Az egész család összegyűlt a Tomlinson házban, hogy Lou huszonegyeedik születésnapját köszöntsék. A fiú azúrkék szemei csak úgy ragyogtak, mikor kibontotta az ajándékait, leginkább azt, amit Nioneléktől kapott, hisz az változtathatta meg az egész életét...

- Fiúk, nemsokára végeztek a középiskolával, mik a terveitek a jövőre nézve? - kérdezte Anne az ünnepi vacsora közben - Harryt tudom, ő egész életében állatorvosnak készült, azért is vette fel az emelt biológiát, de te, Lou és te, Zayn, mihez szeretnétek kezdeni?

Louis a szája szélét kezdte rágcsálni és szorosan összeszorította a szemeit. Hisz ez volt az a kérdés, amit még önmagának sem mert feltenni. Harry azonnal észrevette a változást és aggódó szemekkel nézett szerelmére. Ő tudta... Louis álmai azon a három évvel ezelőtti átkozott napon örökre füstté váltak.

- Én... ööö... nem tudom. Még nem gondolkodtam ezen - felelte halkan.

- Nem? Pedig ideje lenne. Sosem tervezgettél? Mondjuk gyerekkorodban. Mi szerettél volna lenni?

- Hát... focista. Vagy zongorista - válaszolta Louis és Anne már érezte, hogy ezt a kérdést nem kellett volna erőltetnie... Zavartan nézett körbe az étkezőben valami hirtelen elfoglaltságot keresve, azonban a sorsa nem volt éppen kegyes hozzá. Lionel törte meg a hirtelen beállt csendet és vette át a szót.

- Nos, akkor adjuk át az ajándékokat! - pattant fel és egy meglehetősen méretes dobozzal tért vissza a garázsból. Karácsonyi csomagolás díszítette, ám ez aligha volt feltűnő - Kedves Babszi, nyilván látod, hogy ezt az aprócska csomagocskát nem ma akartuk átadni neked, a helyzet azonban átírta a terveinket és holnapután fogod megkapni azt, amit mára szántunk, ma pedig azt, amit holnaputánra. Ha kibontod, érteni fogsz mindent - adta át a meglepetést öccsének üdvözült tekintettel.

- Mi ez? - kérdezte Lou csökkent lelkesedéssel.

- Bontsd ki! - mosolygott Niall és Lionelre kacsintott. Lou száján egy halk sikoly szökött ki, mikor szembesült testvére ajándékával. Ujjait a szája elé tartva próbálta visszafogni a hangját, majd mikor egy kissé sikerült lenyugodnia, remegő kezekkel emelte ki a vadonatúj műlábszárat a dobozból.