Falling (Larry, Ziam AU ff) BEFEJEZETT

Negyven

- Liam? - ült fel azonnal Louis - Hallottad ezt, Hazzy? Liam itthon van, hazajött! - azzal már takarta is ki magát és ugrott volna ki az ágyból, hogy rég nem látott testvéréhez siessen. Harry még időben kapta el a derekát hátulról.

- Várj, így nem mehetsz le! - mondta neki és hagyott egy apró puszit a vállán, ha már úgyis ott volt.

- Mi? Miért nem? - kérdezte Lou értetlenül.

- Két okból is - emelte fel mutató és középső ujját Harry - egy: a lábadat Lio elvitte, emlékszel?

- Ó a fene, tényleg, jó hogy nem estem hasra! - csapott a térdére Lou megvilágosodását megerősítendő - És a másik ok?

- Csupán annyi, te gyagya, hogy meztelen vagy - mosolyodott el Harry. Louis a homlokára szorított tenyérrel vágta magát hátra a párnáján és nagyot fújtatott.

- Hozom a cuccaid - kelt fel mellőle Harry és szedte össze a ruháikat a padlóról. Sietősen felöltöztek, aztán Harry lehajolt Louért.

- Kapaszkodj! - szólította fel. Louis átölelte szerelme nyakát, az pedig egyik karjával a lába alá nyúlva, másikkal a hátát támasztva emelte fel az ágyról.

Odalentről élénk társalgás hangjai hallatszottak fel, Niall fennhangon ecsetelte Lio elrablásának körülményeit, azt, hogy mennyire aggódtak érte, hogyan úszta meg a biztos halált a titokzatos megmentő által, és hogy mennyi csúnya zúzódás volt szegény drágájának a tökéletes testén.

- Sose tudtuk meg, ki volt az. Marshall másnap felhívott és elmondta, hogy az, aki ráesett, nem Rotherow embere volt, hanem az a személy, aki a névtelen bejelentést tette és követte őket végig a fél országon. Csak nem bírta kivárni a rendőrök érkezését és belopózott, de kitört a tűzpárbaj és ő tulajdonképpen Lio elé ugrott, mert a székhez kötözve esélye nem sok lett volna a drágámnak... az illető kapott egy golyót az oldalába, emiatt rengeteg vért vesztett. Kioperálták és volt transzfúzió, de nem járult hozzá a személye felfedéséhez.

- Ötletetek sincs, ki lehetett? - kérdezte Liam.

- Nincs. Körbekérdeztük a baráti kört. Martint, Francist, Kevint, Jordant... Calhez még el is mentünk, mert Amy vette fel a telefont és nagyon fura volt a hangja, de kiderült, hogy csak összevesztek. Egyszerűen már kifogytunk a lehetőségekből...Talán egy katonatársad?

- Nem tudom...a kurva életbe! - csattant fel Liam. Fáradt volt, nyűgös, de elsősorban dühös. Másodszor jött arra haza, hogy amíg ő megmenti a világot, itthon a szerettei bajba kerültek. Amikor megkapta az üzenetet, hogy Liot elrabolták, helyből ugrott fel és rohant volna az első géphez, de a parancsnoka folytatta a híreket és az is kiderült, hogy már két hete történt, pont az ő elutazásának napján, és ikerbátyja már másnap épségben előkerült. Azt is megtudta, hogy mindez Rotherow maradék embereinek a műve volt, és a rajtaütés folyamán vélhetően a társaság összes még szabad lábon levő tagját elfogták.

- Valaki nagyon szeret titeket odafent - mondta Niall halkan - és én ismeretlenül is hálás vagyok neki.

- Nem basszus! Nem! - járkált Liam fel s alá a konyhában - Ha valaki annyira szeretne ott fent, akkor ez meg sem történt volna! Nekem kellett volna ott lennem! Engem akartak! De én épp a sebeimet nyalogattam Belize-ben... és ha ... és ha Lionál nincs ott a tárcája? Ha nem hisznek neki, hogy ő nem én vagyok? Mert biztos lehetsz benne, hogy nem egy-két pofonnal akartak elintézni! Simán kivégezték volna minden lelkifurdalás nélkül! Talán meg is kínozták volna!

Niallen végigfutott a jeges borzongás, ahogy ezeket a lehetőségeket végiggondolta. Igen, az elején ő is mérges volt Liamre, amiért elfutott a problémái elől és ennek Lio itta meg a levét, de aztán pont Lio győzte meg arról, hogy még mindig ez volt a szerencsésebb helyzet, mert Liamet egész biztosan nem kímélték volna azok a gengszterek.