Túllépni. Egy ige, ezen belül pedig talán a legnehezebb szó, amit egy ember ki tud mondani. Neked nem volt különösen nehéz. Talán a vele járó bűntudat sokkal nehezebb volt, mint maga a túllépés.
Miután Jinyoungal elváltak útjaitok, nem kellett sokáig várnod, hogy túl tudj lépni. Könnyen fogadtad, nehezebben viselted. A bűntudat viszont nem hagyott el. Mindig felvillant benned az a "mit tettem?" érzés. Jinyoung nem tudott sosem átlépni a történteken, de őt nem vagdosta a bűntudat. Nem hagyta abba a harcot, és mindig ott volt, ahol te, de persze nem mint egy berögszött imádó, hanem mint egy ex, aki még mindig halálosan szerelmes volt a csajába. Nem is tudtad eldönteni, örülsz-e ennek, vagy legszívesebben minden pillanatban sírnál miatta. Mivel kezdesz elgyengülni. Érzéseid kezdenek újra fellángolni Jinyoung után, de pont ez az, amit nem akarsz.
Barátnőd persze tudta, mi erre az orvosság. Mint minden 16+-os vígjátékban, hova is mehetettek volna, ha nem egy buliba?
- T/N, gyere egy kicsit gyorsabban! - nyafogott barátnőd, ahogy lassan baktattatok a járdán, közeledve a buli felé.
- Már mondtam, hogy ehez nincs semmi kedvem. Haza akarok menni, és fagyit enni. És amúgy is...nincs valami jó előérzetem. - gondolkodsz el halkan, és körülnézel a sötét utcán, aminek csak egy-két halvány lámpa ad egy kis fényt. Rémisztő volt az összkép, főleg a sok részeg fiatal, akik mögötettek jöttek. Még a legrosszabb gondolatok is egy pillanat alatt futottak át agyadban. Hirtelen jött az érzés, Jinyoung segítsége után. Végig azon imádkoztál, bárcsak hirtelen megjelenne, s nem lenne mitől félnetek.
- Annyira depis vagy! Nem árt neked most egy kis kikapcsolódás, higgy nekem. - karol beléd barátnőd, és behúz a jobbra kanyarodó sikátorba, ami már majdnem hogy teljesen sötét. Hideg van, fény sincs, és a mögötettek hallatszó férfi hangok sem adnak nagy nyugalmat. Sőt, már-már barátnőd is kezdte kicsit feszengve érezni magát.
Talán az ami neked sosem volt, az az igazi barátok. Nem számíthattál egyre sem, mindig egyedül maradtál a pácban. Remélted, ez nem egy olyan alkalom lesz, mint az eddigiek, főleg nem ebben a helyzetben. De tévedtél, mint minden alkalommal.
- Oh T/N, most jut eszembe hogy...khm...otthon hagytam a pénztárcám. Mi lenne ha te elmennél a buliba, én pedig gyors hazaugranék érte? Nem lesz egy pillanat sem... - súg oda neked barátnőd, te pedig érzed, ahogy mellkasod megnehezül, lábaid remegni kezdenek, és szaggatottan veszed a levegőt. A nagy pánik jelei.
- P..persze, menj csak, d..de siess kérlek. - motyogod, ő pedig hatalmas megkönnyebbülésében sóhajt egy nagyot.
- Kösz T/N, te vagy a legjobb! - kiáltja, és már el is tűnt, azt sem tudod hova. Nem mersz utána nézni, csak egy dolog víszhangzik fejedben. Egyedül maradtál. Lépteid gyorsaságát megduplázod, de mind hiába.
Két erős kar markol bele válladba, a másik pillanatban pedig már a hideg betonfalnak csapódik hátad. Hangos férfiröhögés, és undorító alkoholszag vesz körül. Elfog a sírhatnék, ahogy ráemeled tekinteted az előtted álló öt férfira. Kérlek Jinyoung, csak most ne hagyj cserben...
- Egy ilyen szemrevaló kiscica miért kóborol ilyen későn egyedül az utcán? Csak nem elhanyagolt a gazdi? - röhögi képedbe az egyik alak, majd meghúzza kabátod cipzárját. Nem tudod mit csinálj.
- Talán kéne neki egy új gazdi, aki rendesen kordában tudja tartani... - mondja egy másik, és szorosan neked feszül. Undorító, ijesztő, rémes, és menthetetlen. Ez a négy szó, ami ebben a pillanatban elhangzott fejedben.
Eszedbe jut Jinyoung. Ahogy minden nap megvédett, mindig melletted áll, és akkor vert szét egy embert érted, amikor csak szükség volt rá. De ahogy most nincs itt, nem tud megvédeni, nincs melletted, és nem ver szét senkit, káosszá válsz.
- A cicusnak már van gazdija. Úgyhogy uraim le lehet lépni. - tépi le rólad az idegen férfit egy ismerős hang. Felfogni sincs időd. Szorosan von magához hősöd, meleg teste teljesen megnyugtat. Túl feszült vagy, egyszerűen nem tudod kordában tartani gyors szívverésed. Hirtelen sötétedik el előtted a világ, és egy hangos puffanással érsz a koszos talajra, örkívületi állapotban.
Zöldtea illatra, és egy finoman simogató kézre kelsz. Most valahogy ebben a pillanatban nem érdekel semmi és senki. Ahogy a Jinyoung illatú pokrócba bújsz, egy kissebb kuncogásra leszel figyelmes, de nem nyitod ki szemeid, még csak nem is reagálsz rá. Pontosan tudod kinél vagy. És egy cseppet sem bánod.
- Tudom, hogy ébren vagy, ne kéresd magad. - böki meg bal arcodat finoman, amire már neked is muszáj elmosolyodnod. Lassan nyitod ki szemeid, és nézel a melletted ülő férfira. Semmit sem változott. Sötét haja lustán, kócosan hullott kissé szemébe, az ábrándos mosoly pedig csak hab volt a tortán.
Csak néztek egymás szemeibe, nem mondva semmit. Fénysebességgel törnek fel benned az emlékek. A "barátnőd", aki gondolkodás nélkül hagyott egyedül, az öt részeg férfi, és Jinyoung menedéket nyújtó karjai. Remegve fújod ki a levegőt. Érzed ahogy a férfi közelebb hajol hozzád, te pedig kínodban úgy gondolod, jobb lenne, ha mondanál valamit.
- Tegnap este... - kezdenél beszédbe halkan, ha két puha ajak nem gátolna meg benne. Szemeid a kétszeresére tágulnak, szíved pedig kihagy egy ütemre. Gyorsan lesz forróság, és hirtelen ver ki a víz. Amikor pedig elkezdi mozgatni ajkait, végképp feladod az ellenállást. Jinyoung csókja. Fel sem tudod fogni, hogy a férfi akit még tegnap este távol akartál magadtól tudni, most fölötted támaszkodik, és úgy csókol, mintha nem lenne holnap. Mert ez igaz. Ha nincs veled, minden napod felér egy világvégével. Érzed a hiányát, mintha már a részed lenne. Egyek vagytok, akárhogy is próbálod ezt tagadni. Múlt, jelen, és jövő. Leegyszerűsítve, neked Jinyoung.
Lassan válik el tőled, és az ő arca is felveszi az enyhén piros színt. Mély hangja újra és újra lejátszódik füledben, ahogy szerelmesen suttog füledbe.
- Itthon vagy. És azt akarom, hogy itthon is maradj. Velem.
Várom a kéréseket, akár privátban, akár kommentben❤️
Nincs mit szégyellnetek, ha van kérésed egy bandával/témával, küldj egy üzit, elolvasom😉
Addig is annyeonghaseyo~~💚
{a könyv az első helyen áll a kpop ranglistán! Nagyon köszönöm szerelmeim<3}
