§ Kpop Imagines §

76. Stray Kids - Amikor... ⚠️

Amikor a mostoha bátyád, és kiderül, hogy többet érez irántad

⚠️ Hyunjin

Mint minden vasárnap, ma is családi vacsorát tartottatok. Ilyenkor Hyunjint mindig melléd ültetik, olyankor mindig zavarba jöttél közelségétől. A kelleténél mindig közelebb ül hozzád, és ez ma sem volt másképp.
- T/N, gondolkodtál azon, hová mész egyetemre? - kérdezi mostoha anyád, ekkor pedig Hyunjin rád kapta tekintetét. Eddig nem tudta, hogy egyetemre akarsz menni, ezért rendesen meglepte a dolog.
- Még nem tudom. Az ország másik végén van egy irodalmi főiskola, gondoltam oda mehetnék. - mosolygod, a másik pillanatban viszont ez a mosoly egyből eltorzul, amikor is megérzed mostoha bátyád kezét combodra csúszni. A levegő a tüdődben rekedt, és teljesen lesokkoltál.
- Na és te, Hyunjin? Te hova gondoltál továbbtanulni?
- Oh, ugyan oda ahova, T/N. Nem lenne jó neki egyedül az ország másik végén. - szorít rá a combodra akaratosan, ezzel utalva arra, hogy kicsit sem tetszik neki az ötlet, hogy olyan távol legyél tőle.

⚠️ Felix

Rengetegszer megesik veled az, hogy nem kellsz fel időben, éppen ezért kiötleteltél egy igazán bríliáns ötletet. Megkérted mostoha bátyádat, hogy minden reggelt keltsen fel téged, ami nem volt a legjobb ötlet.
- T/N~ fel kell kelni. - suttogta jóval közelebb füledhez Felix, mire ijedten riadtál fel. Hangja alapból mély, de nem gondoltad volna, hogy reggel még pluszban reszelős is.
Jót kuncogott reakciódon, és leült melléd az ágyra.
- Most meg mi ez a nagy ijedtség? Te kérted, hogy keltselek fel  drágám. - vigyorogja, mire te dühösen felhorkantasz.
- De nem azt kértem, hogy mássz bele az aurámba a horrorfilmes hangoddal. Mellesleg, nem vagyok a drágád. - fonod keresztbe karjaid magad előtt.
- Először is, tudom mennyire szereted a mély hangomat. Nem a semmiért vagy így kipirulva. - simít rá arcodra, ami miatt még inkább kezdesz egy paradicsomra hasonlítani. - Másodszor pedig, de igen. Igenis a drágám vagy, erről pedig nem nyitok vitát, drágám.

⚠️ Bang Chan

Ha már mostoha bátyád elhívott egy ebédre, miért ne fogadnád el az ajánlatot? Persze nem is volt ezzel semmi baj, amíg meg nem érezted magadon a kíváncsi tekinteteket.
- Chan, olyan furcsán érzem magam. Mindenki minket bámul... - suttogod, amikor is már az étteremben ültetek. Ő az egészet előre eltervezte, így számított a kérdő tekintetekre.
- Na és szerinted miért? - kérdezi, fel sem nézve az étlapból. Nem akarja, hogy lásd a kaján vigyorát.
- Nem tudom. Talán mert ilyen csúnya vagyok melletted?
- Nem hiszem T/N, szerintem valami teljesen más miatt. Tudod milyen napot tartanak ma ebben az étteremben? - néz végre rád, nem eltakarva a huncut mosolyát. Te egyből kémlelni kezded a helységet, míg nem meg nem akad a tekinteted az egyik táblán.
- "Szerelmesek estéje"? - olvasod fel a táblán álló szöveget, majd a még mindig vigyorgó mostoha bátyádra nézel.
- Gondoltam miért ne? Ezen a napon minden le van árazva. Meg amúgy is, az emberek szerint úgy nézünk ki, mint egy igazi álompár. Miért ne használtam volna ki ezt a tényt? - füllenti, nehogy megtudd az ittlétetek igazi okát.