A véleményekre mint mindig, ma is vevő vagyok gombócok😉
Szeretted az egyetemet, hiszen mindig is biztos voltál benne, mit szeretnél elérni életedben. Próbáltál mindig a legjobbra törekedni, ami sikerült is. Eddig a napig.
Az egyetemi bulik életedben nem vettek szerepet, sőt. Ahogy tudtad, úgy kerülted, ellenben többi barátoddal. Ők minden péntek estét a kampusz férfi "tanyájában" töltötték. Ezzel nem is lett volna baj, ha a férfi kampusz alfahímje nem Kihyun lenne. Nos igen, Kihyun óvoda első napja óta elkísér. De ebben a legnagyobb baj az, hogy egyáltalán nem bírod, ahogy ő sem téged. Vagyis te ezt hiszed.
A mai péntek reggel sem indult máshogy, mint az eddigi összes. Barátnőid már megint az esti buliról beszélnek, amit megint a férfi kampuszon fognak megtartani.
- Szerintetek ma velünk fog bulizni Kihyun? Múlt hét pénteken a szobájába volt zárkózva, ahogy az az előtti pénteken is. - susmorogtak melletted, miközben a folyosón sétáltatok. Erre te is felfigyeltél, hiszen ez egyáltalán nem vall Kihyunra.
- Biztos csak egy csajjal van a szobájában, nem kell túlgondolni. - legyintesz, és próbálod elterelni a szót, de egyáltalán nem sikerül. Az őszíntét megmondva, rosszul esne hallanod, hogy tényleg egy csajjal lenne együtt. Tisztában vagy vele, hogy Kihyun ágyában hányan fordultak már meg, és talán kissé sértésnek is veszed, hogy te még nem kaptad meg ezt a kiváltságot. Pedig te egyáltalán nem érdemelsz ennyire lekezelő kiváltságot.
- T/N, ugye te már cumis korod óta ismered Kihyunt? - kérdez rá egyik barátnőd hirtelen, te pedig félve bólintasz egy aprót.
- Esetleg nem akarsz eljönni a ma esti bulira? Kicsalogathatnád Kihyunt a barlangjából.
- Ezt nem, én...
- Igen, szerintem is el kéne jönnie. - csatlakozik be másik barátnőd, te pedig már úgy érzed, menthetetlen a helyzet.
- Akkor ezt megbeszéltük. - suttogod magadnak, egy szemforgatás kíséretében.
Estére elhatározod, hogy jobban kiállsz magadért, és tényleg elmész. Hiszen nincs mitől félni, nem? Ha már Kihyun nem hajlandó senkivel beszélni, talán neked megnyílik, és elmondja mi a baja. Csak Kihyun egészsége miatt mész, semmi másért. Hiszen azért mégis csak a bölcsis barátod...
A kampuszra érve hányinger fog el, ahogy már az épület előtt érzed a büdös alkoholszagot. Még lepörgetsz fejedben egypár miatyánkot, és végül belépsz a pokol kapuján.
Igazából nem fogad semmi újdonság. Bulizó fiatalok, hangos zene, alkohol, úgy igazából...minden ami Kihyun. Az említett személy amint eszedbe jut, egyből útnak indulsz megkeresni szobáját. Itt lehetetlen kiigazodni.
- Hahó, bocs, tudod hol van Yoo Kihyun szobája? - kérdezel meg egy idegen srácot, aki az emelet felé mutat. Veszed az adást, és felbaktatsz a lépcsőn. Itt találhatók a szobák, már csak azt kell kitalálnod melyik is Kihyuné. Bekopogsz mindegyikbe, amikor is az egyik szoba ajtaja mögül meghallasz egy ismerős morgást. Egyből tudod kié, hiszen már nem egyszer hallottad ezt a mérges hangot. Újra bekopogtál, mire hangos trappolásra tettél szert, majd kinyílt az ajtó. Ő állt előtted, tagadni sem merted volna. Utoljára általános iskola utolsó évében beszéltetek. Azóta a háttérből figyeled minden vele kapcsolatos dolgot.
- Te meg mit akarsz? - kérdezi egyből dühös hangnemben. Nem ismer meg? Talán elfelejtett téged? Erőt véve magadon megköszörülted torkod, és picit közelebb léptél.
- Kihyun, é..én csak hallottam hogy mostanában nem igazán vagy a toppon, és g..gondoltam ha esetleg szeretnéd valakivel megbeszélni én...
- Egyáltalán te ki a.. - vágná hozzád újra hideg szavait, de szemeidbe nézve elakad lélegzete. - T/N? - súgja, majd hirtelen megragadja csuklód, és beránt szobájába. Reagálni sincs időd, máris bevágódik az ajtó, hátad pedig a hideg fafelülettel érintkezik. Fejed két oldalán megtámaszkodik, és döbbenten bámul rád.
- T/N, mondd, hogy te vagy az. Mondd ki kérlek... - halkul el.
- Én vagyok az Kihyun-ah. - mosolyodsz el, ő pedig mit sem várva neked préselődik, és szorosan magához ölel. Hiányzott, még akkor is, ha sosem valltad be neki érzelmeid.
- Annyira jó, hogy itt vagy. Elmondhatatlanul hiányoztál. Általános utolsó éve óta folyamatosan rád gondolok. Minden nőben akivel együtt voltam téged kerestelek, de valahogy senki sem tudott helyettesíteni. Az, hogy most itt vagy, a világ legjobb dolga. Tudom, hogy alig tudunk valamit egymásról, de...
- Kihyun, én kedvellek. - vágsz bele fénysebességgel szavába, hiszen már mellkasod nyomta a feszítő érzés, így már muszáj volt kimondanod. Legszívesebben elrohantál volna, annyira zavarban érezted magad, de erőt véve magadon szemeibe néztél. Furcsa csillogást véltél benne felfedezni.
- Én már azóta kedvellek, amióta óvodában lelöktél a hintáról. - csóválja fejét nevetve, majd arca komolyra vált. - Mi lenne ha kis lépésekben megpróbálnánk? Te meg én. Benne vagy?
Elgondolkodtál kérdésén, viszont fejedben még mindig tekeregtek a fogaskerekek, egy teljesen más kérdés miatt.
- Leszek, ha elmondod miért vagy napok óta a szobádba zárkózva.
- Mert hiányoktam valakit. És ez a valaki most jött el. De most te válaszolj az én kérdésemre. Mindenkitlelökökahintáról T/N, leszel a barátnőm? Egyszer valaha, amikor oda jutunk. - teszi fel a kérdést újra, gyomrodban a pillangók pedig vad táncot járnak.
-Ez nem is kérdés.
