Minhyuk pov.
Sose gondoltam volna, hogy ez be fog következni. Pont az egyetemi vizsgák alatt. Ki az a szerencsétlen, aki az évzáró vizsga előtt elcseréli a táskáját egy idegennel? Hát persze, hogy én!
--------------------
Gyorsan, már-már agresszívan tekerem a bringám, és próbálok mindenkit kikerülni, de ez tényleg nehéz. Pont ma, pont a vizsgák napján van ekkora tömeg. És én mindjárt elkések! A járda csúszik a tegnapi esőtől, de nem szentelek rá figyelmet. Csakis hajtok, hajtok és hajtok. Éééés meg is bánom. Hirtelen történik az ütközés, csak egy gyenge nyikkanást hallok, és egy hangos puffanást. Szenvedni sincs időm. Még azt sem nézem meg, kinek a biciklijével ütköztem össze. Gyorsan felkapom a hátamról leesett táskát, majd a biciklire ülve, még gyorsabban tekerek. Fáj a fejem, szédülök, de a lényeg, hogy beérjek. Csakis az jár a fejemben, hogy átmenjek a vizsgán. Csakis ez.
Amint az egyetem udvarára érek ledobom a bringám, és felrohanok a terembe. Hála Istennek, időben itt vagyok. Nyugodtan beülök egy padba, és próbálom rendezni légzésem. Újra eszembe jut a gyengéd fájdalommal teli nyögés az esés pillanatában. Szóval lány volt... Nem tagadom, van egy kis bűntudatom, de nincs időm ezzel foglalkozni.
Ahogy benyúlok a táskámba jegyzeteimért, valami furcsához ér kezem, határozottan nem a füzetemhez. Zacskó? Nem, az nem lehet, nem raktam be magammal semmilyen zacskót sem. Lassan kiveszem, és majdnem felhorkanok zavarodottságom miatt.
- Mi a... - motyogom, ahogy a kezemben tartott betétet kémlelem. - Nem, nem, nem, ez nem lehet...
- Jó reggelt diákok! Remélem mindenki felkészült a vizsgákra, és elhozták jegyzeteiket! Szeretném beszedni, és áttekinteni. - nyit be Mr. Kim, engem pedig teljesen lever a víz. Most mit adjak neki be? Egy csomag betétet?
Kitűnő tanuló vagyok. Nagyon betenne, ha most megbuktatnának, csak azért, mert elcseréltem véletlenül a táskám egy csajéval. És még kínos is, ahogy lassan felállok ülőhelyzetemből, és a tanár elé állok.
- Uram, nagyon röstellem, de nincsenek itt a jegyzeteim.
- Ezt meg hogy érti, Mr. Lee? Pont arra számítottam, hogy maga lesz az első, aki beadja. Legalább azt mondja, hogy tudott készülni a vizsgára... - nem, rohadtul nem tudtam készülni a vizsgájára!
- I..igen, persze. Tudok mindent. - mosolyodom el szenvedéssel teletöltve, és már most tudom, hogy ebből egy hatalmas nagy karó lesz.
- Remek, fiam! Akkor foglaljon helyet! - remegve ülök be a padba, de egyből halk piszmogást vélek felfedezni mellőlem. Jaewon az, az egyik haverom.
- Hey, haver! Tudom kinél van a táskád.
T/N pov.
Jaewon a közeli kávézóba hívott, mondván ; tudja kinél van a táskád. Nem is vártál, egyből oda mentél, fékezhetetlen indulatokkal.
- Az a barom reggel fel is lökött, és még bocsánatot sem kért! Ja, igen persze, és még a táskámat is elcseréli! Hogy lehet valaki ennyire faragatlan? - vitatod magadban, ahogy belépsz a kávézóba. Nem is kell sokat keresned, egyből meglátod barátod hevesen kapálózó kezét. Idegesen, majdnem hogy izgulva vágod le magad az egyik székre, és egyből a személyre nézel, akivel elcserélted táskád.
Helyes. Reggel nem volt időd rápillantani, de most, hogy rendesen megnézheted magadnak...wow. Kicsit enyhül idegességed megbánó arcát látván, de azért nem megy ilyen könnyen.
- Ümm...figyelj, nagyon sajnálom a reggelit, sietnem kellett, de esküszöm megvan minden. Majdnem lekéstem a vizsgám és..
- Jól van, mindegy, csak add ide a táskát. - szakítod félbe idegesen, hiszen jelenleg tényleg nagy szükség van rá.
Nem is habozik, oda adja a mosolygós smiley kulcstartós táskát, te pedig egyből belenézel. Minden megvan, kivéve az az egy dolog, amire most a leginkább szükséged lenne.
Minhyuk pov.
Már egy ideje kutakodik táskájába, engem pedig egyre inkább elönt a félelem.
- Hol van a betét? - szegezi rám tekintetét, bennem pedig a vér is megfagy. A padban hagytam.
- É..én veszek helyette másikat. Esküszöm. A..azt ott hagytam az egyetemen. - súgom, ő pedig szórakozottan felnevet. Most veszem észre, mennyire szép lány. A nevetése pedig egyből feloldotta a feszültséget. Mosolya gyengéd, és remélem, most már nem annyira mérges rám.
- Rendben, itt a számom. A kék csomagos kell. - mondja, és átnyújtva nekem egy cetlit áll fel, és még mindig mosolyogva elhagyja a helyet. Döbbenten ülök, próbálom feldolgozni a történteket.
- Tesókám, ezt nagyon oda tetted. Én meg már azt hittem nincsenek jó csajozós trükkjeid.. - neveti Jaewon, és ő is elmegy. Én még ülök egy kicsit, és a papírt kémlelem, melyen egy gyönyörű betűkkel írt telefonszám van.
- Meglesz ami kell, betétes lány. Előbb, mint hinnéd...
Megihletett a kedvenc sorozatom xd
Bevallom, nagyon béna lett a rész, de ez is valami :3
Legyetek jók szíveim!💚
(a sorozatban jobb volt a jelenet, a fejemben már kevésbé lol)
Melyik szépségekkel legyen a következő rész? ^^
