Milyen a suli leghelyesebb srácával járni? Csodálatos. De miért nem tökéletes? Csak egy dolog miatt. Mi miatt? A hírnév miatt.
Jaehyun akárhol is volt, mindenhonnan kitűnt. Ő volt a hölgyek kedvence, a lánymosdóban történő veszekedések tárgya, a folyosón való sugdolózás főszereplője. De te milyen szerepet töltöttél be ezekben a beszélgetésekben? A másik főszereplőt. Hiszen minden főszereplőnek kell hogy legyen egy szerelme, és ez épp te voltál.
Mindig is olyan voltál mint a többiek-ezt hitted magadról. De sosem voltál olyan mint a többi lány. Hiszen te sosem voltál Jaehyun rajongója, sosem veszekedtél érte a lánymosdóban, és sosem sugdolóztál róla a folyosón.
Mindig is éreztél valamit Jaehyun iránt, és ő is irántad. Épp itt volt a bökkenő. Nem te rajongtál érte, hanem ő rajongott érted. Ennek meg is lett a gyümölcse. Egy pár lettetek, már majdnem egy éve. És nem is panaszkodhatsz, kivéve egy dolog miatt. Kezd zavarni, hogy te is főszereplő vagy a beszélgetésekben. Sokáig tűrted, de ahogy az embereken eluralkodott a féltékenység, úgy fajultak el a dolgok is. És egy napon végleg elszakadt a cérna.
Péntek van, már az utolsó órára készülsz, amikor elmész egy lánycsoport mellett. Akaratlanul is hallod mit mondanak, így nincs mit tenned, végig kell hallgatnod.
- Jaehyunnie és az a csaj még mindig járnak?
- Aha, már több mint egy éve. Nem is értem mit eszik azon a kullancson.
- Ja, tökre nem illenek össze. Fogadjunk úgyis nemsokára szakítanak! De akkor rá mozdulok Jaehyunnie-ra!
- De csak utánam! - hallod a sértő nevetéseket, és egyszerűen nem tudod felfogni a hallottakat.
Már a sírás szélén állva sétálsz az osztályterem felé, amikor is két ölelő kart érzel meg derekadon. Egyből tudod ki az, így megpróbálod elrejteni szomorúságod.
- Ugye nem gondoltad, hogy elmehetsz órára búcsúcsók nélkül? - kuncogja nyakadba Jae, és megfordulva átöleled nyakát, majd eleget téve kérésének nyomsz ajkaira egy csókot. Végig reménykedsz, hogy ne vegye észre érzelmeidet, de csúnyán elbuksz. Ahogy kedves, fekete szemeibe nézel újra előtörnek belőled a hallottak és hangos sírásban törsz ki.
- Jaehyun... - suttogod, és szemébe nézel.
- Történt valami? Miért sírsz Jagiya?
- Jaehyun nekem ez nem megy tovább. Én már nem akarok a gúny tárgya lenni, és nem akarok sértő megjegyzéseket kapni csak mert veled vagyok. É-én szeretlek, de innen már nem bírom tovább. - sírsz keservesen, és válaszát meg nem várva rohansz ki az iskola területéről, nem foglalkozva vele, hogy jelenleg órád van.
Eltelt a hétvége, és egyáltalán nem keresett téged szerelmed. Végig sírtad ezt a két napot, és átgondoltad az érzéseid. Szereted Jaehyunt, de nem tudod mitévő légy.
Hétfőn az iskolába beérve nagy változás fogad. A folyosón végig sétálva senki sem néz rád, és nem is hallod hogy bárhol is a beszélgetés tárgya lennél. Lassan lépkedsz a szekrényed felé, majd ahogy odaérsz, hirtelen két erős kar megfordít, majd kissé agresszívan a szekrénynek nyom. Szembe találod magad Jae-el, aki frusztráltan felsóhajtott.
- Két nap. Két kicseszett napig távol kellett lennem tőled, és majdnem megőrültem. Viszont ebben a két napban volt időm kicsit elbeszélgetni ezzel a "közösséggel" . Szeretlek T/N, és sosem akarom, hogy miattam érezd rosszul magad. Többet sose légy távol tőlem.-súgja, majd hevesen esik neki ajkaidnak. Jaehyun mindig is nagyon ragaszkodó volt, ami meg is látszik tettein. Ahogy épp most. Nem foglalkozol azzal a ténnyel, hogy az iskola folyosóján vagytok, vagy azzal, hogy minden szem a látványos nyelvcsatátokra szegeződik. Nem érdekel senki, csak az, akinek a véleménye igazán számít.
Azé, akit igazán szeretsz.
