My little demon (Woosan ff.)

4

2 nap telt el azóta , hogy megigéztem Sant , ő eltünt , elég lazán veszi a dolgokat, de én kérem szépen én rettegek, hogy hírtelen megjelenik mögöttem és megfolytogat vagy megkésel vagy mitttudom én , de teljesen félelemben élek . Nem mondott semmit hova megy , csak úgy eltünt. Nem értem az a kölyök miből gondolta , hogy ettől jobb életem lesz, csak ő is ki akart baszni velem , ami sikerült is, szóval már tényleg nem hihetek az emberekben ... se a démonokban. Soha nem lesznek barátaim és egyedül maradok , legalább is addíg míg San megnem öl, lehet azt kéne kérjem tőle.

Ma reggel arra ébredtem , hogy sírok, általában akkor szokott lenni, mikor valami rosszat álmodok , fura mert egyszer sem emlékszek rá.
Még szipogva egy kicsit a szekrényem előtt állok . Suliba kéne menni , ezért a fekete pólóim közt kutatok. Jó , hogy mind fekete, de az nem mindegy milyen minta van rajta. Végül azt választottam amin Billie Elish neve van rajta .

-mit csinálsz?- jött egy hang a fülem melett és gondolom , egy ujj végig símított gerincem mentén. Ilyedtemben nyikkantam egyet , a pólót pedig gyors magamra kaptam.
Szívemet markolva fordulok démonom felé, aki ijesztően vigyorog . Mit tettem??

-hova készülsz?

-s-suliba kell me-mennem- kapom el tekintetem testéről. Most más ruha van rajta, de ez sem, mint az előző sem takarja kockás hasát.

-hmm, megyek veled , megnézem milyen ez a suli- fordul el mire keze után kapok. Hú , de forró.

-v-várj hol voltál? Remélem nem öltél embereket, nem szeretném, hogy miattam vesznének el ártatlan életek. -nézek szomorúan a padlóra. Látom ahogy lábával közelebb jön hozzám , még a lábaim is kisebbek az övéhez képest, vajon mekkora a..... kapom oda a tekintetem , de inkább gyorsan visszanézek a földre , ciki lenne , ha észre venné.

Kezem után nyúl és ágyékára teszi. Olyan hírtelen nézek rá és kapnám el a kezem , ha nem tartaná ott erősen.

-mi-mi-mit cs-csinálsz- Full vörösen és hevesen dobogó szívvel dadogom ezt a pár sort , mindjárt összeesek. San nevetve elenged én meg elfordulok tőle . Ma megfogok halni szívinfarktusban...

Mondom meghalok máma, hozzám préselődik hátulról , nemiszervét fenekemnek nyomja , a kezét pedig az enyémre teszi , ami a szívemen van. Mozdulni sem birok, meg teljesen le is fagytam , másik keze csípőmön van és erősen szorít magához.

Fülembe suttog- most mitől félsz , te akartad tudni a farkam méretét- kucog bele és meg is harapja.
Honnan tudta?
-én..n-nem is . K-kérlek engedj el , suliba kell mennem-könyörgöm elvékonyodott hangon. Nem bírja ezt az én kicsi törékeny szivecském.
San megkegyelmez rajtam és elenged , én meg fellélegzek.

-most elengedlek , kár lenne a szórakozásom tárgyát idő előtt kinyiffantani. Egyébként nem öltem meg senkit ,azért annyira nem vagyok gonosz. Egyszer még ki is akartak tiltani a pokolból, mert nem akartam megölni a húgomat.

Az elején fellélegeztem , mert nem halt meg senki , most meg megint visszazuhantam.

-és . meg . Ölted?

-ah , dehogy ......talán- kuncog saját magán - nem öltem meg , mert úgy is újjá született volna, de macerás lett volna újra tanítani mindenre.
Még él- mosolyodik el most először kedves arcal. Ilyen része is van?

-az jó- azzal el is sétáltam melette , nem akarok tovább kínos helyzetben lenni vele.

Annyira síettem, hogy még kaját sem csináltam magamnak, meg pénzem sincs , éhen fogom átvészelni a napot. Sírni akarok.