My little demon (Woosan ff.)

46

Bezárja ajtaját kulcsra , engem meg az ágyra lök , majd rám mászik . A sokktól csak meresztettem a szemem , mire felfogtam milyen helyzetben vagyok , addigra már mindegy volt. Kezeimet térde alá szorította és elvigyorodott.

-nagyon kísérted a sorsod Wooyoung- kezei elindultak a torkom felé, mélyen belenyomta ujjait bőrömbe , de mikor mindkét kezével körbeölelte , nem szorított rá.

-és mondcsak , azt te honnan tudod? Nem te mondtad még a múltkor , hogy nem ismersz?- szorítom meg a takarót kezem alatt.

-ch , nem mondhatom el, már így is veszélyeztetem az életem miattad. Össze se kelett volna futnunk , soha többet. De te mindig keresztbe teszel. Csak tünj el és éld a kis szánalmas életed. Vagy azt szeretnéd, hogy a kezem általi halált halj? -tekintetében ott van a gyilkolási vágy irántam. Nem hazudik. És tényleg igaza van , kísértem a sorsom , pedig a józan eszem is azt mondja nem kéne, de az csak a távolból integet, míg a kisördög ide fészkelte magát a vállamra.

- miért? Csak választ akarok, utána azt teszel velem amit akarsz. Ha elmondod felszabadítalak- tisztára úgy beszélek , mintha tényleg lenne hatalmam , hol ott még egy pók is kibasz velem. De magabiztosnak kell maradnom.

San elfintorodik ,egy ideig gondolkodik , majd nyel egyet. Kezét megszorítja nyakam körül és közelebb hajol. -nem tehetem , de átugorhatnánk arra a részre mikor azt csinálhatok , amit akarok- Elenged. 
Fellélegeztem , de ez csak addig tartott, míg lábaimat nyakába rakta és közelebb húzott magához . Na erre már elkerekedtek a szemeim.

-Te mi a jó Istent csinálsz? - háborodok fel és kezemmel felnyomnám testem , hogy arrébb csússzak , de valamiért szerencsétlennek és gyengének kell lennem , mert nincs annyi erőm , mint San kezének , ami most combomba marva tart. Kezeim összecsuklanak ahányszor csak saját testemet akarnám hátrébb tenni tőle . A próbálkozásomat csak elneveti. -MIÉRT VAGY ILYEN GONOSZ, TE DÉMON?- ordítok torkom szakadtából. Kezeimet arcom elé teszem és beleüvöltök -ENGEDJ MÁR EL!!  -ne sírj, nem sírhatok.

Szemet forgat , majd ismételten közel hajol arcomhoz , nem tudom már hanyadjára játsza el ezt .

-Szenvedsz? Nem szereted, ha gyenge vagy? Hát képzeld el én sem , mégis az lettem . Megfosztottak minden jótól , ami nekem legalább is jónak számított. Régen nem hatott meg, hogy azzal sértegetsz milyen gonosz és szívtelen démon vagyok, de most képzeld el mennyire idegesít , mert már nem vagyok az. Gyenge senki lettem, mint te és ez csakis a te hibád. Szenvedj csak Wooyoung, mert ha már nagyon emlékezni akartál rám , ezek után már nem hagyon , hogy egyszer is boldog mosoly kerüljön az arcodra.

Összezavarodtam . Fejem elkezdett sajogni, szédültem és még jó magam se tudom mi bajom volt. Könnyeim előtörtek , majd olyan módon keztem el hisztizni , mint egy 5 éves a bolt padlóján , mert nem kapta meg amit nagyon akart. Sant még le is rugtam , emiatt inkább elengedett , szabad voltam tőle , mégsem tudtam abbahagyni a szenvedést.

2 perc után a kiborulásom olyan volt, mint az eső nyáron. Épphogy csak annyi esett , hogy benedvesítse az aszfaltot, majd elment és újra előbujt a napocska .

Lenyugodtam , felültem , a könnyeimet letöröltem meggyötört arcomról.
Talán ez kelett nekem , hogy a világ fájdalmát kiüvöltsem , elűzzem testemből.

San ezekben a percekben csak a padlón ülve várta , hogy én befejezzem.

Felálltam , de nem sokáig , mert az ölébe ültem. Meglepett arca nem tünt el , de az én ártatlan arcom igen . Mérges vagyok és tekintetemmel ölni akarok, de nem tudok.
Így csak sóhajtva megtépem a haját és ugyanazt eljátszva már vagy a századik alkalommal , közel hajolok arcához és ajkaira ejtem ki a szavakat.