My little demon (Woosan ff.)

33

Reggel valami új érzésre ébredtem , szó szerint és képletesen is . Sanhoz bújva aludtam,  aminek kicsiny szívem nagyon örült , nyugodt is voltam melette. Nem akartam elmozdulni , csak szerettem volna egész életem végéig így maradni. Igazán nem kérek sokat.

Nem tudom mi okból sírtam , csupán Hoongjoong sokáig tartó fájdalmasan csengő sírása fülemben engem is arra késztetett , hogy kisírjam a lelkemet nyomasztó dolgokat.
Minden kavargott bennem , de nem is a könnyek hullatása oszlotta fel bennem a vihart, hanem , hogy San itt volt melettem , jó , hogy lefeküdtünk egy nap kétszer is , de most nem arra értettem , hanem a puszta jelenléte megnyugtatott, pedig nem kéne ennyire elengednem magam egy démon melett .
Az is oké, hogy kivételesen törödő volt , de az nem biztos , hogy mindig is az lesz.

-Wooyoung tudom, hogy ébren vagy, hallom a gondolataid- San felszólal , ketté vágva a csendet , mire megrezzenek.
Akkor ő most halotta az én ... ez annyira zavarbaejtő- az ám. Most pedig szálj le rólam.

Azzal , miután meg említettem , hogy milyen kedves , egyből meg kelett cáfolnia magát. Sóhajtva lefordulok róla , át a másik oldalamra és alszok tovább. Valójában csak nem akarom mégjobban beégetni magam.
De megint meg kell boronálnia a ketyegőmet..
oda hajol vállamhoz , megharapja , mire felszisszenek , majd megpuszilja és ki kell mellőlem.
A takarót szorítva őrjöngök belül.

-most el kell mennem , majd jövök . Neked meg nem ártana suliba menni. -oh basszus...

MA SULI VAN ÉS ÉN KURVÁRA EL FOGOK KÉSNI! Belűl ordítozom , én ash , hogy a franc esne bele , hogy elfelejtettem . Takaróval együtt a padlóra esek és a szekrényhez kúszok ruhákért. Ez is San hibája , ha nem bassza ki belőlem az emlékező képességem akkor nem felejtem el , ráadásul tudta , hogy ébren vagyok mégsem modta már akkor , hogy iparkodjak ...

-vicceltem , ma vasárnap van - jóízűen felnevet , mire ha tudnék kinyírtam volna a szememmel úgy nézek rá. Amit elkezdtem azt befejezetlenül hagyom.

-te szemét állat- és hát neki ugrok , mint egy ribanc , aki összeveszik a masikkal egy cipő miatt. Hiába folytogatom még úgy is tud nevetni.

Eddig tartott még bíztam benne.