My little demon (Woosan ff.)

10

Mindenki azt kérdezi
"miért vagy ilyen" ,
"miért öltözködsz így" ,
"miért nem beszélsz velünk".
Ezeket a kérdéseket teszik fel , mert csak ennyit látnak belőlem és mikor azt válaszolom , hogy nem tudom nem tudják felfogni, mindig azzal jönnek, "de hát te ismered magad , mi az , hogy nem tudod"
Ilyenkor olyan jóízüen a másik képébe röhögnék , de nem tudok , na és itt van ez is , ezt sem tudom miért csinálom, hogy miért nem teszem , amit valójában tenni akarok.
Nem nevetek , pedig annyira szeretnék, csak lehajtott fejjel hallgatom , hogy engem szapulnak. Azt a kevés dolgot hányják rám amit látnak , pedig ha tudnák belül mi van , nem igen tudnának gondolkozni rajta , sőt hagynák a francba.

Ha még egy démon is ilyeneket kérdez tőlem , mit tehetnék , pedig ő lát , már ismer belülről, még olyanokat is megemlít, amit még csak sejteni sem sejtettem magamról.
Mit válaszoljak?

Most a közelsége sem zavar , pedig meztelen is vagyok és majd lesüti a bőrt a vállaimról forró kezeivel. A csók sem zavart, sőt ha tehetném újra megtenném.
Gondolataimat nem hallja?
Most is gondolkodom , olyanokon , amit jobb is ha nem hall.
Mintha valami védene engem saját magamtól és Santól is , ennél jobb magyarázatot nem tudok felhozni a furcsa tetteimre .

-Ha azt mondom nem tudom ,elhiszed?-végül csak válaszolok rég feltett kérdésére. San csak elenged és államra fog.

-gondoltam. A démonok csak egymás közt nem hallhatják a gondolatokat. Felmerült bennem az is , hogy nem vagy ember , de nyílván az vagy , szóval ezt elvetettem . Esetleg ittál valaha egy démon véréből.?

-nem tudok róla.

-Akkor viszont lesz még egy dolgom , hogy rájöjjek arra mi is vagy te . Ash mennyi munka- kezét fejéhez kapja és beletúr hajába. -még egy valami ,-visszanéz rám- Wooyoung szeretnél valamit , amit nem mersz megtenni , ha igen engedélyt adok.

-ez most hogy jött ide - hajtom le fejem , mert zavarba jöttem. Még jó, hogy akarok valamit , és most hogy kaptam engedélyt , meg tehetem?

-Csak tudni akarom van e saját akaratod , vagy valaki vagy valami más irányít. Nekem hatalmas erőm van és megengedem , hogy tégy amit akarsz , nem lesz következménye , megvédelek.

-megvédesz ? Mitől?

-mindentől amitől félsz . Lehetséges , hogy belédsúlykolták , hogy ne tégy semmit mert nagy bajban leszel , nem tudod ki , de már ösztönből nem teszed amit akarsz , mert nem akarsz megsérülni.

-Nem emlékszem , hogy bárki mondott volna nekem valamit. De szoktam gondolni , hogy ezt vagy azt meg akarom tenni , de a testem nem mozdul. Szabad? Megtehetem amit akarok? -nézek rá boci szemekkel, mire bólint egyet.
Hát , ha megtehetem...

Óvatosan csúsztatom kezemet az ővére, amit figyelemmel követ. Elkezdem magam felé húzni , amit meg is ért és elém térdel. Nem tesz semmit csak engem néz.
Arcára teszem mindkét kezem , szemeimet inkább összeszorítom és reménykedek abban , hogy eltalálom ajkait. Sikerrel jártam és óvatosan kezdem el mozgatni sajátomat az ő puha és meleg párnácskáin, nem akarom gyorsan , mert azt sem tudom ,hogy kell, tudom San nem sérülne , de én csak gyengéden tudom csinálni, ami lehet neki nem tetszik , sőt biztos , hisz mondta szereti a durvulást, de ő sem síet el semmit.
Akkor most tényleg az én kezembe adja az irányítást.?
Minden Az én akaratom szerint történik?

A gondolatra annyira túlbuzgó leszek, hogy tincseibe kapok és jól meghúzom , ezzel hátra bicsaklik a feje. - bocsánat, bocsánat- szabadkozom, szemeim már könnybe lábadtak és kezeim elkezdtek remegni. Túl lőttem a célon , már megint mindent elrontottam , miért vagyok ennyire.....

-fogd be , csak csináld - San ráfog kezemre és visszahelyezi hajába a másikat pedig sajátjával szorítja. Egy mély sóhaj után újra elkezdem csókolni, csak , hogy Sannak előjött a durva énje és nyelvét átfurakodja számba . Nyelveink mégis óvatosan símulnak egymáshoz, néha San begyorsít, de még épphogy tudom tartani vele a tempót. Bele fogok őrülni ebbe a vegyes csókba.
Szabad kezével felsimít a takaró alatt a lábamra , majd egyre feljebb viszi , míg majdnem elérte a célt én ráfogok .
Egy cuppanós hangal válok el ajkától, amik csillognak a nyáltól. Annyira elvarázsolnak cseresznye vörös ajkai , hogy lopok még egy cuppanóst , ezután nyelek egyet és szemeimet ráemelem.

-itt most fejezzük be - hevesen lélegezve , de magabiztosan szólok rá.

-pedig az nem fog eltünni magától- mutat ágyékomra , ami bizony felállt.

Ne már , hisz csak csókolóztunk!!!