My little demon (Woosan ff.)

36

-le ne ejts, le ne ejts- imádkozom , hogy ne paraszt módjára  fogja magát és elvegye alólam a kezét, miután a sulihoz érkeztünk. Csak kedves Seonghwa úgy gondolta , hogy ő az ablakon akar bemenni , ahol sok más ember van és telibe látnának engem, ahogy a semmibe lebegek. Ezért szépen megkértem , hogy ember módjára az ajtón menjünk be.  Ciccegett , de teljesítette amit kértem.

Egy kopogás, egy elnézést után kikérettem Hongjoongot, hogy van egy  kis probléma , mire a tanár elkezdett jujjogni (😂) hogy természetesen jöjjön csak , ne hogy valami nagyobb baj történjen. Imádom ezt a nőt, könnyen bevesz mindent , arany lelke van , rajtam meg látszik, hogy démonnal szövetkezem. Kezdek egyre rosszabb lenni . Jong csak azzal a 'tudom, hogy hazudsz fejével' néz rám , de azért csak feladja és hamis aggódást vesz fel arcára, hogy hihetőbb legyen a hazugságunk.

Mikor meglátta Seonghwát , se szó , se beszéd egyből szaladt és a nyakába ugrott, amin nem csak én , de még a démonja is meglepődött. Én talán arra számítottam , hogy jól meg lesz rugdosva , de azt , hogy ő mire számított azt örökre titok marad.

-hol a francba voltál , te szemétláda- Hongjoong nem csalódtam benned.

-sok dolgot át kelett gondolnom , és hiába akartam nem elfogadni végül csak ugyanott kötöttem ki. De ezt nem beszélhetnénk meg máshol?  Eléggé hosszú történet .-sóhajtott Hwa . Most olyan , mint egy átlagos ember , aki nem tudja hogyan mondja el érzéseit a kiszemeltjének.

-nem , mondjad csak itt nyugodtan . Wooyoung marad, mielőtt azt is felhoznád kifogásnak , hogy előtte nem akarsz beszélni. - ezaz.

-haa, akkor legalább nem mennénk ki ? Nem zavar , hogy itt van sok másik ember , akik , ha meglátnának titeket a folyosón , azt hinnék bekattantatok , hogy a semminek beszéltek.

-ebben kivételesen igazad van . -mosolygott felém fordulva , majd kezemre fogott, amit Seonghwa nem díjazott. - mehetünk .

Hogy én mostanság mennyit lógok a suliból..

-szóval dalolhatsz. -Hong leült a padra engem maga mellé ültetve.

Azért az oké , hogy Hongi megengedte , hogy maradjak , de Hwa nem ,és félek, ha felnézek rá kinyír a szemével . Rámnéz, én pedig felgyulladok. Azt pedig senki sem akarja.

-most is annyira idegesít , ha valaki a közeledben van rajtam kívül- szorította ökölbe kezeit-  nem tudom irányítani , mert ez még nekem is új. Féltékeny vagyok , mert szeretlek , pedig nem lenne szabad, sőt nem kéne éreznem semmit, hisz nincs szívem . Démon vagyok könyörgöm , szégyent hozok az alvilágra, hogy én itt szerelmes hódítót játszok. -keserves szavai ordítani vágynak , de visszafolytja. Hongjoong melettem el van képedve . Persze hisz ez egyben egy szerelmi vallomás is és egy szomorú történet is, aminek ő a főszereplője.- Hongjoong kibaszottul elvetted az eszemet és miattad el kelett mennem , hogy gondolkodni tudjak , de valójában ez sem ment , mert nem tudtam elmenni , mert veled akartam lenni még , ha nem is látsz. Veled akarok lenni . -itt hangja már kétségbeesetten cseng.
Hongjoong könnyei megeredtek , én pedig hátát kezdtem el simogatni . Én még tartom magam.

-én ..-én is , szeretlek , de ez nem megoldás-törli le erőszakosan könnyeit az apró remegő kezével . Hogy képes egy ennyire kicsi test , annyi mindent elviselni? ....
-el kelett volna mondanod , nem megvárni míg minden szart összehordok a fejemben és sírok miattad napokig. Az nem érdekel én mit gondolok vagy szeretnék? - felpattam és egy csattanósat ad a démon jobb arcára.  Hwa csak elmosolyodik és lenyalja ajkán kicsattant vérét.

-most annyira megvernélek , de tudom csak röhögnél , mert neked max csikizésként érne fel az én erőm, de csak , hogy tudd , utállak te szemét.
És kurvára szeretlek te tudatlan barom. Nem csináltam semmit , nem vagyok varázsló , csak egy egyszerű ember , aki bele szeretett egy démonba és ez ellen nem tehetek semmit , ahogy te sem !. Ha szeretsz fogadd el , nem menekülhetsz , mert azzal csak rosszabb lesz .
Érezted nem , azt a kínt amiatt, hogy nem érezhettél , nem ölelhettél át, nem lehettél velem??

-igen -bólint és megfogja a kisebbik kezeit.-szörnyű volt, mint még soha semmi. De épp ez az , démon vagyok..

-nem érdekel . -kicsúsztatja kezeit és a magasabbik arcára fog- Nekem már mindegy, ha úgy is a pokolban kötök ki. Akkor légyszíves vigyázz rám és addig legyünk együtt amíg lehet . Rendben?

-igen, rendben...

-nekem ennyi elég- azzal Hongi ad egy rövid csókot és el is válik a másiktol, aki azt hitte kapni fog még , így szemei csukva maradtak. Mire kinyitotta , Hongjoong már felém indult.

-én .., öm..-pattanok fel

-Wooyoung te vagy a legobb barátom , köszönöm, hogy itt vagy nekem.

-de én nem ....-befejeztem volna azzal , hogy nem tettem semmit, de Hongjoong olyat tett amire nem számítottam , megölelt , de fejem nem fordítottam el ,vagy hajoltam egyik-másik oldalra így véletlen lekapott. 
A nagy csendben az apró cuppanó hang , ahogy elváltunk vízhangott körölöttünk. Mindketten elpirulva fogtuk ajkainkat, sőt még Seonghwa is piros volt , csak ő az idegtől. 

-bocsánat -mondjuk egyszerre .

-Kész , befejeztem . Wooyoung kinyírlak- elindul felém , de Hongjoong elálja.

-ne kezd megint a féltékenykedést. Véletlen volt, te is láttad.

Egy ideig mérlegel , majd arca ellazul.
-ch , most megúsztad- pillant felém , mire leszegezem tekintetem a földre.

-bocsánat- miért kérek bocsánatot , nem tettem semmi rosszat . A démonok ijesztőek.

-fejezd be , mostmár vissza kell mennünk órára- ah, én is ezt akartam.

-de , azt hiszi a tanár baj van - nyögöm ki.

-megoldódott és kész, ami igaz is-vállat von és csuklómra fog , hogy visszahurcoljon a terembe . Haa, csak ezt a napot bírjam még ki, mi lesz még itt .....