My little demon (Woosan ff.)

5

-olyan unalmas itt , nem húzhatnánk el, hogy valami érdekeset csináljunk-hisztizik démonom az ablak alatt állva .

A teremben vagyunk , helyem a leghátsó padban van és az ablak melett űlök. A másik démon is itt van . Mivel Hoongjong elől ül, így ő is ott van. Egy másik osztálytárs padján űl.

Még jó, hogy nem látja , még elélvezne a látványától.
Végig Hoongjoongon tartja a szemét . Nekem úgy tűnik , hogy nagyon érdekli a kisebbik fiú, olyan , mintha már szerelmes lenne. Eddig San egyszersem nézett rám , míg Seonghwa csak Hoongjoongot látja.

Erre Seonghwa felém néz mérgesen én pedig elkapom tekintetem.

-tanulnom kell-suttogom hallkan , amit San meg is hall és végre felém fordul .

-dehogy kell. Majd dolgozatnál megmondom a válaszokat csak ne kelljen itt lennem.

-akkor menj el , mint tegnap.

-tegnap nem mentem el , de szívesen elmennék- mosolyog , de nem értem miért. Dehogy nem ment el , sőt 2 napra is.

-nem úgy értettem- forgat szemet és frusztráltan sóhajt egyet.

-akkor hogy érted? - San csak közelebb jön , én meg arcát figyelem , olyan szép ....
Hírtelen belemarkol ágyékomba , én pedig úgy megugrom, hogy térdeim beverem a padba . Mindenki egyszerre fordul felém , nem tudok mást tenni csak kínosan lehajtom a fejem . Elcsapkodom kezét, a zavartságom próbálom kapucnimba rejteni.
San csak nevet magának.

-kelett megkérdezned , így értettem . Egyébként- most mégjobban belemászik az aurámba , arcát majdnem belebújtatja pulcsim kapucnijába, annyira elpirultam közelségétől, hogy majd meggyulladok.- huzzunk innen, mert ha nem nagy bajt csinálok , te pedig társaid vérében fogsz fürödni ... -gondolkozik- éés lehet az egyik hullán baszlak meg-olyan édesen mosolyog a végére, hogy nem tudom elhigyjem e , de ő egy démon, biztos megtenné én pedig nem akarom feláldozni a seggem.

Azzonnal felpattanok a székről és köhögő rohamot színlelek- elnézést tanár úr, de nem vagyok jól- majd táskástól kiszaladtam a teremből.

-attól, hogy köhögsz még nem lesz semmi bajod- mondja a nyílvánvalót. Hát kössz , ha olyanokat mond előtte , hogy megbasz egy hullán , hírtelen mit találjak ki.

-aki eddig normàlisnak hitt , mostmár nem fog , ennyi.-vállat vonok. Nem mindegy amúgy sem lesz soha egy barátom se , akkor meg mit feleljek meg másoknak. -csak menjünk haza.

-oh , ez jó ötlet és az ágyba-rákapom tekintetem.

-de azt hittem, ha eljövünk nem fogsz csinálni semmit.

San csak felhúzza a szemöldökét- ugye tudod , hogy még mindig egy démon vagyok és nem vagyok a kedvesség megtestesítője , sőt utálok kedves lenni. Te pedig annyiban jársz jól, hogy a pihe puha ágyíkódban leszel megbaszva nem pedig a sok tetem közt. Kelett neked Wooyoungie játszadoznod a démon könyvekkel. Ez nem az én hibám.

-igazad van- szomorúan lehajtom a fejem , majd letörlöm az éppen kifolyt pár könnycseppem.

-ne búsfaszoskodj , hidd el olyan jól fogod érezni magad , hogy reggeltől estig akarod majd csinálni. Ideje érezned a jó dolgokat is - San megragadja karom és felkap az ölébe , kezeim egyből szorosan fonom nyaka köré, majd érzem elemelkedik a talajről. Az ablak párkányra lép , majd elrugaszkodik és kiugrik rajta . Szívem mintha egy pillanatra megállt volna , annyira megijedtem, inkább San mellkasába bújtattam az arcom és kívántam , hogy vége legyen a hullámvasutasozásnak , mert olyan mintha gyorsan szálguldnánk fel és le.
Bár jobb lenne , ha most nyiffannék ki, mint azután , hogy San megerőszakolt, de a szívem sajnos van olyan erős, hogy ezt kibírja .