My little demon (Woosan ff.)

12

Szóval ez a büntetésem, mert mertem egy cseppet élvezni az életem. Azt mondta megvéd engem , mégis saját magával szemben szegte meg. Bár nem igérte meg kisujj esküvel , de hittem, hittem egy démon szavaiba és képes voltam elsiklani a felett , hogy ő egy kibaszott démon, pedig annyiszor említettük már...
Miért felejtem el mindig, hisz egy cseppnyi jóság sincs benne, és ezt állandóan a tudtomra adja.
A mocskos szavak amiket kiejt, a tettei , az a vigyor ami mindig kiül az arcára , engem állandóan ijezgetve , mégis , ha egy mondatában egy szép szó szerepel, nekem egyből ellágyul a szívem és a világot is a kezébe adnám, ha tehetném.

Nem élveztem az életem és még csak egy okot sem kerestem, hogy miért csinálom, tök természetesnek vettem, hogy ilyen vagyok , de valahol mélyen csak azt szeretném , hogy zuhanyjak annyira a sötétségbe, hogy az orrom hegyéig se lássak, hogy elveszítsem az utolsó reménysugárt, mert hiába ilyen a természetem, mégis felperzsel a tudat, hogy akár változtathatnék rajta , mégsem teszem . Egyszerűen csak szeretnék végre megszünni , nem gondolkodni , csak zuhanni a végtelenségbe , míg az utolsó szomorú sóhajom is abbamarad.

Nem akartam tenni semmit, mégis az agyam megmozgatta a kisujjam , majd a kezembe is áramot vezet , az összes testrészem és a szívemet is , végül odáig jutottam , hogy rosszat tettem ,vagy csak én gondolom rossznak?
Valamibe kapaszkodni akartam és meg is tettem , elkezdtem reménykedni , aminek az lett a vége, hogy súlyos fájdalmat szenvedtem .

Elbuktam .

Ezt a szót sosem akartam megismerni , nem akartam , hogy köze legyen hozzám , mégis hiú ábrándokba ringattam magam és sikerült elérnem , hogy elbukjam. Könnyű volt addig , míg nem tettem semmit, ez álltal nem okoztam fejfájást másnak , a magam fájdalma nem érdekelt , itt sosem volt hogy Én lennék , itt sosem voltak sajátos érdekek , őszintén azt sem tudom kiért csinálom mindezt, csupán hasznos akartam lenni, legalább annyival , hogy másnak nem nehezítem meg a dolgát.

Utálom , nagyon utálom pedig jogom sincs utálni , de ha már megtörtént , nem tehetek ellene semmit. Csak le akarom csukni a szemem és véget vetni mindennek. Kifújni az utolsó terhelt sóhajom és eltünni, lemenni a legmélyére és véget vetni mindennek.

Ki akart törni az , hogy tegyek magamért is valamit , ennek az lett a következménye , hogy elbuktam.

Át adom magam és soha többet nem gondolom, hogy  Én is vagyok....