My little demon (Woosan ff.)

38

-miről is szerettetek volna beszélni velem?- itt ülök , lábaim egymáshoz préselve , kezeim pedig ölemben összekulcsolva , mintha a szüleim épp leszidni készülnének, mert valami rosszat tettem. Tudom ez nem az a szituálció, ráadásul Mingitől nem is kell félnem .-Yunho az már más tészta- , de kiváncsi vagyok mi lehet olyan , hogy még ebben a pillanatban is vacilálni kell rajta , hogy elmondják e nekem vagy sem.

-öm , nem muszáj elmondani , ha nem akarjátok, hisz nem lehet semmi rossz- vakargatom tarkómat és mosolyodom el, hogy oldjam a feszültséget.

Yunho kétségbeesetten néz Mingire , mire az megfogja a kezét bíztatásképp. Oké már kezdek félni . Lehet addig kéne haza mennem míg késő nem lesz . Rossz előérzetem van , ráadásul a hányhatnék is rámjött és furcsa orrfacsaró szag szökik orromba , plusz még elkezdtem szédülni is .
Csak én érzem rosszul magam ?

-Wooyoung lehet ezt nem nekem kellene elmondanom , de mindent kockáztatva szerintem jogod van tudni - Yunho végül a nagy csendet megtörve végre kizökkent az egyre erősödő rosszul létemből. - ami azt illete , hogy te.....

-mit szerettél volna mondani kedves Yunho?

Író szemszög:

Egy erős kéz fogott Yunho vállára , amiből áradt a dominancia , csupán a férfi egy kezébe van annyni erő , mint 100 démonnak összeadva. Nem is meglepő miért akadtak a szavak Yunho torkán. Ajkai elkezdtek remegni , kezével és lábaival együtt. Sőt az a válla elkezdett zsibbadni amelyiket szorosan a férfi keze között volt.
Mingi meglepődött, de érezte , valami veszélyes áll most itt előttük. Tudta , ha megmozdul lerepülhet a feje.
Wooyoung pedig ülő pozíciójában tátott szájjal nézett fel.

-ajj , hogy ti utánatok csak állandóan takarítanom kell és erre a köszönet az , hogy beleveritek az orrotokat abba, amihez kurvára nincs közötök . Szeretnétek, hogy én is beleverjem az orrotokat valamelyik fallba- már a férfi hangjával ölni lehetne , annyira keményen cseng, és betegnek, amilyen ő maga is.

-sa-sajnálom -Yunho szavait annyira nehezen nyögi ki , de ezt muszáj volt kimondania.

-szart sem érek a sajnálatoddal . Seonghwát kerítsétek elém !!- ordítja el magát, mire két rohadó , felismerhetetlen lény jelenik meg , amikből árad a halál szaga. Ezt a szagot érezte Wooyoung , és most is szívesen kiadná magából , amit ma megevett, de mozdulni sem bír, csupán kezével próbálja visszatartani .

Pillanatokon belül a földre huppan egy Seonghwa és egy Hongjoong is.
De csak Seonghwáról volt szó, akkor Hong mit keres itt?. Wooyoung nagyon megijett , legjobb barátja látványától. Kívánta csak neki ne essen baja és persze Minginek se, de tudja ,ő már felfogta a helyzetet .

-Lu-Lucifer- Hwa szemei elkerekednek , mire az említett rá néz , Seonghwa egyből földre szegezi tekintetét.

-leülni- ordítja el magát és elengedi Yunhot , kinek koppan a térde a padlón. Mingi is lassan térdeire ereszkedik. -de felém fordulj!

-sa-sajnálom - szegény Yunho még azt is elfelejtette milyen posztban áll. Jelen pillanatban olyannyira ügyetlen, mint egy ember.

Lucifer is megtalálta helyét egy fotelben. Homlokàt maszírozva gondolkodik.

-San tudom , hogy itt vagy - a névre Woo felkapta fejét és meg is látta Sant ahogy ördögien elmosolyodik. -tudom te terveltél ki mindent , szóval állj elém , ne mögém , mintha te nem lennél bajban.

-haha, végülis nem számít , amit akartam elértem. Itt vagy , nekem a többi nem számít. Felőlem azt csinálsz amit akarsz- előlép karba tett kezekkel. Eközben Wooyoung szíve majd megszakad. Keresztbe tett neki és még csak egy pillantást nem vet rá.