My little demon (Woosan ff.)

51

-menj már oda hozzá , ne állj itt , mint egy fasz- itt még szomorúnak se szabad lenni , mert egy démon mindenbe beleszol.
De legalább adott egy löketet , hogy feleszméljek abból, hogy csak nézem szegény Yunhot . Már ideje lenne karjaimba zárni.
Köszi San.

Yunho felé totyogok , még így is nehéz látva megtört arcát. Kezeivel próbálja felitatni meg nem álló könnyeit. Az ő angyali hangja zengi végig a folyosót, ami szédülté tesz.

-Yunho -megszólítom, mire hüppög egyet és rám emeli tekintetét, de mintha ijedség lenne szemeiben. Míg én felé lépek , addig ő egyet hàtra. -mi a baj?

-én ne...ne..ne nem tudom , valami a-azt súgja nem szabad , de a..a azt se tudom ki vagy , mégis, mégis.. mikor megláttalak csak úgy magától eleredtek a könnyeim. -hebeg habog össze-vissza ujjait tördelve. Édes Istenem ,lehet ennél aranyosabb valaki?
Egy szávára sem figyelve , ami saját magát örli.

Csak egy dologra vágyok , hogy a megöleljem és minden rossz gondolatot elkergetni a fejéből, amit meg is teszek.

Lehet kicsit erőszakosan ,( épp most kellett viszatérnie a magabiztosságomnak) kapok keze után magamhoz húzom és átölelem.

-mi? ,mi? e-engedj- kezeit lefogtam , így hiába lökne el magától nem megy . Remeg karjaim közt, biztos nem engedem el soha többet.
Végűl feladja azt , hogy eltaszítson , helyette belemarkol pólómba és fejét vállamba fúrja úgy sír tovább.

-szeretlek és többet nem leszünk külön egymától. Még ha nem is emlékszel rám , felidézek veled újra mindent és nem hagylak el . Velem jössz , mert nélküled semmi vagyok.
Önző akarok lenni, sokáig voltam egyedül és más bodogságát segítettem, míg a sajátomban fulldokoltam , ezért mostmár a sajàt éredeimet nézem és nekem te vagy az. Túl sok időt pocsékoltunk el külön egymástól.

Kiadva magamból a hónapok óta tartó maró gondolatokat , azt sem érdekelve , hogy jelenleg ellenkezik. Mostmár megnyugodtam és...

-haza megyünk.