My little demon (Woosan ff.)

35

Tudjátok azt a részt a filmekben , amikor a hős szerelmes megmenti a szerelmét , és utána mindenki ujjongva elvárja , hogy smacizzanak és dugjanak a képernyő előtt ?. Nos igen , de az életben valójában kurvára nem a te hősöd jön el , ( aki szarik rád amúgy , azért nincs itt) hanem egy másik , aki egy másik személybe szerelmes és még rá tesz egy lapáttal , hogy amúgy utálja azt akit megmentett , és ezzel csak még több kérdést tesz fel a főszereplő, vagyis én . Nem értem mi történik, de azt tudom , Seonghwa nagyon ideges és azt is tudom nem miattam.

-Seonghwa? - miután megszólítottam , szemeit lehunyta egy pillanatra , majd kezét beletörölte az előtte fél holt fiú pulcsijába , de hála még lélegzik , látom, hogy emelkedik a mellkasa, szóval nem kell temetni Youngjet.

-mi van ? -gonosz tekintete , majdnem szívszorítást okozott, de próbálok erős maradni.

-hogy ke-kerülsz i-ide ? Mármint nem baj , hisz jókor voltál j-jó helyen -beszéd közben lefele nézek és ujjacskáimmal játszadozok-(👉👈), de gondolom nem miattam verted szét Youngjet , és még csak azt sem tudod ki az , de , de azért köszönöm , tudom , hogy nem miattam , de úgy érzem meg kell köszönnöm.
E-esetleg Ho-hongjoong miatt vagy itt?- felpillantok aranyos , kiváncsi szemeimmel , de meg is lepődök , mert Hwa arca nyugodt lett , ami egyáltalán nem félelmetes. Mintha bántaná valami.

-ja, mázlid van , hogy pont erre jártam , de igazad van , tényleg Hongjoong miatt vagyok itt. Nem kerülgetem , csak hagyok neki időt...

-hiányzol neki- oly' gyorsan kicsusszant a szó amit nem kelett volna , hogy nem tudtam ellene mit tenni.

-tudom , ott voltam , láttam , hallottam , tudod hány csontomat törtem el , ahhoz hogy türtöztessem magam és ne zárjam a karjaim közé?- elmosolyodik , ..olyan szerelmesen és még a haját is megfújja a szél , olyan drámai és nyugodt.

-hááát nem , de akkor miért nem tetted meg?

-mert haragudott rám.

-de akkor már nem ! Akkor nem sírt volna érted.

-tudom na , akkor elmondom . Én !, én haragudtam saját magamra , amiért képes voltam démon létemre beleszeretni egy emberbe és azt is bánom, hogy tisztában vagyok vele , hogy ez szerelem . Kimondom a saját számon- mutogat magára . Mostmeg kétségbeesett arcot vág- lehet minnél hamarabb el kéne tünnöm , vissza takarodni oda ahová való vagyok , de az is felesleges lenne , hisz hoznom kellene magammal . Örök kínra itélném , sehogy sem jobb.

Akkor én mit mondjak , ugyan ezt éljük át Mingivel együtt és mégsem gondolkodunk annyit , hiába törném a fejem , lehet nem találnék megoldást , csak ...

-éljünk a mának . Ha , nem lehet megoldani , próbáljunk addig boldognak lenni , amíg el nem jön a vég.
Hongjoongnak is vannak gondolatai , őt is meg kéne kérdezned. Tudom mit érzel , csak az én szerelmem egy oldalú, de ezzel is megbírkózok, már nem esek kétségbe , nem bújok el , csak élni próbálok.-mosolyodom el bíztatóan.

-látni akarom őt..

-mi tart vissza? Ja és légyszíves vigyél magaddal , ne hagyj itt a bajjal amit csináltál.-mutatok a földön fekvőre.

-veled csak a gond van - cicceg , majd válaszolnék én egy csípős megjegyzést , de addigra már karjaiba vesz és velem szárnyal a napfényes égen s tovább.... Jézusom , hogy ez mennyire zavarba ejtő..........