My little demon (Woosan ff.)

47

Író szemszög( szóval én pofázok). 😉:::::

::::::::::::

Wooyoung rosszul érezte magát, hányingere volt , fájt a feje, forgott körülötte a világ és satöbbi .

Reggel szó szerint kiesett az ágyból, remegő lábait próbálta kiegyenesíteni, de segítség kelett hozzá. Erősen szorította éjjeli lámpás szekrénye szélét , majd , hogy tovább sétált , már az író asztalába kapaszkodott, pár íróeszközt magával sodorva.

Azt kívánta legalább a fürdőig jusson el, hogy megmoshassa az arcát és annyi gyógyszert vegyen be , amennyi elmulasztja majdnem halálos fájdalmát.

Az elmúlt pár napban kezdett rosszabbodni az állapota. Először csak a szédülés , aztán eldurvult, mert a suliban többször beverte a padba a fejét, mert gyenge volt és alig bírta tartani magát. Muszáj volt hazamennie pihennie , egyedül lennie, de most annyi különbséggel , hogy nem bújt el mindenki elől , hanem tartotta a kapcsolatot telefonon keresztűl . Hongjoongot nyugtatta, nem kell meglátogatni , jól van és nem soká minden rendben lesz.
Már lassan másfél hete szenved.

Tudta más is van a háttérben és ehhez egyszerű gyógyszerek nem fognak hatni.
Most ,hogy tud mindent, -majdnem mindent- sokszor megfordul a fejében , esetleg ez is egy kihívás, ezt is ki kell állnia? Vagy a vér mi pezseg ereiben , most kezdi eltenni láb alól.? Vagy megmérgezték és nem sokáig fog élni?

De nem akart letargikus hangulatban lenni és másokat sem ijezgetni.

Minden rendben lesz .

Szívfájdalma más okból volt , tudta , határozottan azért volt , mert csúnyán beszélt Sannal , de megérdemelte. Wooyoung is tudja , mégis bocsánatot akar kérni tőle. Ő nem ilyen , nem szeret bántani másokat, mindegy kiről is lenne szó. Akár Youngje , ha látná a másik fiú szomorú arcát , látná, hogy ő bántotta meg , gondolkozás nélkül kérne elnézést.

Inkább maradna az a csendes fiú , aki ha nem beszél ,úgy nem bánt senkit. Mert ezzel magát is bántja.

Ha valakinek fáj, neki is fáj.
Ha neki fáj , elviselni , csak más ne lássa.

Már rég eldöntötte, már aznap egészen a mai napig ezen agyalt, mikor lesz ideje újra látni Sant és elmondani mennyire sajnálja.

Jó fiú akart lenni . Wooyoung nem akarta , ha esetleg tényleg valami súlyos betegsége van , hogy arra emlékezzenek , hogy hány embert bántott meg. Azt akarta mindenki a mosolyára emlékezzen , akár arra, amelyik hamis volt, mégis boldog mosolynak tűnt.

Addandó alkalom attán Minginél jelenése van , hisz megigérte újra összehozzák Yunhoval , viszont utazniuk kell.

Hogy fogja Woo kibírni az utat? Nem egy napról van szó .
De hisz
megbeszélték, belement.

Az igéretét semmiképp sem akarta megszegni, második barátjának .
Talán ez is adott energiát lábába .
Feltápászkodott, az ajtófélfán kapaszkodott, a fal mentén csoszogott a fürdőig .
Ha van motiválció menni fog.

Találkoznia kell Sannal.

A második érv , vagy talán az első...

Bizsergett a mellkasa , ha San érintésére gondolt. Nem akarta , de mégsem ment ki fejéből.

Újra és újra érezni akarta, de tagadni is.
Így elkönyvelte magát őrültnek.
Megőrült, erre nincs más magyarázat.

De mégis , mégsem akarta elfogadni.

Már a fürdőszoba tükre előtt állva , tenyereit a kagyló két oldalán tartva figyelte tükörképét.
Arca sápadt volt , szeme beesett , de még javítható, gondolta.
Az alapozó mindent megold.

Összeszedi magát , és mindent helyre hoz.

-Mingiék várnak , nem okozhatok csalódást magamnak sem másnak.