My little demon (Woosan ff.)

22

-miért is vagyunk itt? -mind a három démon egyszerre kérdezte

-titeteket senki nem hívott- mi is egyszerre válaszoltuk Hoongjoongal.

-baj , hogy hoztam Yunho-yat ?-Mingi bambi szemeivel elszomorodik.

-jaj, nem dehogy is csak ezek a kotynyelesekkel csak a baj van ,de ezt  Yunhora egyáltalán nem értettem-szabadkozom és mindent a démonomra kenek meg a másikra.

-oh , oké-mosolyodik el őszintén. Mingi olyan tiszta és ártatlan , de tud határozott is lenne amikor kell. Tisztelem ezért , és ezért sem áll szándékomban megbántani őt akár egy szóval is.

-akkor sem megyünk el- durcázott be San. -és még egyszer megkérdem , akkor úgy ti emberek minek szerveztetek találkát?

-Hoongjoongal beszélgetni szerettünk volna és megemlítettem Mingit , erre találkozni szeretett volna vele , nekem nem volt ellenvetésem ,Mingi is ráért ,és most itt vagyunk. -hadartam el .

Seonghwa felhúzta a szemöldökét , arca
mérgesnek tűnik , keresztbe tette kezét , meg az a testtartás.....tök sexy. Elszégyeltem magam és lehajtottam a fejem, inkább az ujjaimmat tördeltem. -fasza te találkozgatni akarsz valami sráccal akinek nem mellesleg Yunho a bukot... mármint a démonja , és még San is itt van , akiről azt képzelem el , hogy a fejével focizok . Már csak Yeosang és Jongho hiányzik bár őket senki sem idézte meg . Jól néznénk ki , ha minden fajtámbelivel találkozni akarnál. -Seonghwa mintha,...mintha féltéke...upsz csúnyán néz rám , nem mondok inkább semmit.

San píszt mutat a kezével , mikor a másik felhozta , majd kuncog,  fel áll mellőlem - jah, csak ők elvannak egymással , úgy basznak , hogy az egész alvilág beleremeg , durva menetek születnek...

-igen , meg az ottani kurv.... szolgák is jól alkalmazkodnak hozzád , mikor melyiket folytogathatod- helyesel Seonghwa is San is bólogat és lepacsiznak.

Hong néz most mérgesen a démonjára- igen ? Én nem találkozhatok senkivel , de te baszhatsz kurvákat.  És közöd sincs hozzá , ahogy nekem sem, hova mész  mikor nem állandóan a seggemben vagy.

-az más , nekem szabad , neked nem!

-hah, még mindig én parancsolok!

-még mindig én parancsolok- ismétli Seonghwa gúnyosan , vékony hangon. Mintha a hisztis barátnőjével veszekedne , csak Hongi fiú és nincs cickány hangja. 

Hongjoong hangja elmegy és csöndben marad , Hwa pedig szintén , de tartja magabiztosságát.

-öm , ki az a Yeosang és jongho? - Mingi is jókor szólal fel , legalább kinyírva a kínos csendet. Yunho válaszol is neki.

-ők is démonok nyílván . Olvass a sorokból Minki , csak nincsenek megidézve , bár nem mintha nagyon akarnának , mert akkor ha egy idéző kört látnak be léphetnének rajta , ki hamarabb elkapja az juthat az emberek világába.  De  ők kényelmesek , elvannak egymással. Találkoztam velük is jó párszor , mindkettő szereti a tréfálkozást és többet hazudnak , mint beszélnek. De egymás nélkül nem mennek sehova , szóval azért is hagyják ki az idéző köröket , mert egyszerre csak egy démon lépheti át és ki tudja mikor idéznek mégegyszer.  Valami okból kifolyolag nagyon ragaszkodnak egymáshoz, pedig ott lent is folytonosak a viszályok és több vér folyik nyílván a pokolban, de ők ketten erős kivételek.

-wooow , én ebből semmit sem értettem- a szemüveges fiúnak felesleges a szeműveg .
..Tudod a szemüvegesek általában okosak.

-semmi baj- simizi meg arcát Yuyu.

-nem sokban különbözik akkor a földtől.-mondom csodálkozva.

- de nagyon is különbözik ,mivel a legtöbb Démon rabszolga, kivéve akik eredetileg uralkodónak születnek. Vagy feljebb kerülnek amiatt , hogy felkeltették Lucifer érdeklődését , mint mi is , szabad akaratot élvezhetünk, viszont , ha tőlünk kér valamit , azt azon nyomban teljesítenünk kell. Most is , mindig figyel minket , ha valmi hibát vétünk visszahív magához, mint tudod én már 1 éve itt vagyok és úgy tűnik még nem tettem semmit vagy csak a végkimenetelt várja.  Ő a felszínen élő démonokkal szórakoztatja magát. De mondom a kárhozattaknak nem tejfel az élete, Lucifer őket kínozza, szóval az legyen az utolsó kívánságod az égiek felé, hogy ne nála köss ki.

-oh ,az rossz...-mást nem nagyon tudok kinyögni. -és most nincs rátok szükség?

-mindig szükség van ránk, ha nem ott lent intézkedünk , akkor fennt, azért szoktak San és Seonghwa eltünni , meg én is Mingi mellől pár órára csak ezt ti nem tudjátok.

-számomra az a pokol , ha nem vagy mellettem- a kopott piros hajú Yunhohoz bújik , ami tök aranyos. A másik két démon pedig fájdalmasan eltorzítja az arcát. Szívtelenek!

-menjünk- Seonghwa megragadja a mellette lévő Hong kezét , de amaz kirántja.- nem megyek veled sehova , Wooyounggal akarok maradni , de te itt rontod a levegőt és nem hagysz nyugton- Hoongjoong rám csimpaszkodik. Seonghwa ne ölj meg a szemeiddel , én nem csináltam semmit. San is elkezd engem húzni a másik irányba, amit nem értek.

-MI VAN VELETEK! -ordítom már idegesen , de mihelyst megemelem a hangerőm , már megbánom. -va-vagyis ööö....- de mindenki megáll minden tettében. Majd Soenghwa megelégelve lerántja rólam Hongit és fel teszi a vállára , majd el is indulnak . Én mennék megállítani, de San megint csak megállít.

-UTÁLLAK- Hong szidkozódik és veri a démonja hátát, de azt megsem hallja , én csak ülök itt és semmit sem tehetek , sír is , látom, hogy könnyei , mint az eső cseppek oly hevesen hullanak. Majd Hwa átveszi, hogy hátát tartsa és lábát fogja.

-Sannie miért?- fordulok felé már könnyes arcal.

-mert nem jó kikezdeni egy mérges , idegbeteg démonnal, majd kettejük között elintézik.

-Te már csak tudod- rántom ki magam karjai közül.

Ez a nap de el lett rontva , ráadásul Honginak nem tudtam normálisan bemutatni Mingit és most ő is, én is, mindhárman letörtek vagyunk.
A démonok nem éreznek semmit, szóval felesleges bármi kedves szót várni tőlük.

-bocsáss meg Mingi -meghajolok és elszaladok, tudom nem valami tisztelettudó, de én most a dühömet a futással akarom levezetni, majd haza menni és az ágyamban sírva fakadni.

Soha nem éreztem senki miatt ekkora fájdalmat , mint most , látva az egyetlen barátomat széthullva , nem tetszik és rosszul érzem magam, túl közel kerültem valakihez és átéreztem fájdalmát, bár eleve nem csodás az életem , mégsem hihetem azt , hogy ezután , hogy ha valakinek elmondhatom bánatom, tartja a hátam, hogy már csak mosolyogni fogok, de mégis , mégsem szeretnék távol maradni Hoongjoongtól az első igaz barátomtól, lehet elhamarkodott döntés , de érzem , hogy ő mindig itt lesz velem és segíteni fog, de én gyáva módon fülem farkam behúzom és csak végig nézem ahogy elhurcolják. Fáj , már hozzá szoktam , ahhoz hogy saját magam szenveztetem, de hogy más iránt érzek ekkora kegyetlen szorító érzést a mellkasomban, az valami kibírhatatlan. Elég , ha nekem fáj , csak a körülöttem lévőket kíméld.  Tudom ki vagyok tagadva , ahogy ő is, de mégis nem magam miatt kérem , hanem miatta , kérem , hogy ne szenvedjen.
Add át nekem az ő fájdalmát is, én megbírkózom vele,  Istenem.