My little demon (Woosan ff.)

28

-Wooyoung , de jó , hogy itt vagy végre , már gondolkoztam azon felhívjalak e megint, mert eléggé megijedtem mikor gyorsan lecsaptad a telefont és olyan ijedt volt a te hangod is , nem tudtam mihez kezdjek, de inkább úgy döntöttem , hogy körmömet rágva várakozom míg ide nem érsz, mert zavarni sem akartalak , de ha valami probléma is lett volna tudom nekem el mondad volna, hisz barátok vagyunk- Hoongjoong csak mondja és mondja , ha nem lenne illetlen tátott szájjal halgattam volna, mert Hongot ennyire bizonytalanul még nem láttam és írtó aranyosnak, mert ahogy magyaráz édesebb még a vattacukornál is. Meg kisebb is nálam , szóval az is tesz rá egy lapáttal. Szuper aranyos.

Ja és ,hogy velem mi a helyzet. Hát fáj a seggem , és jelen pillanatban örülök, hogy állok, mert ha leülnék iszonyatos fájdalom nyílalna az alfelembe , lehet oda szülök-az már mellékes , hogy nem lehetséges- Olyan érzés , mintha San még mindig bennem lenne. Ajj, pedig most nem nagyon akarok rá gondolni, így is minden zeg-zugot ő tölti be az elmémben.
Csak szeretnék egy egyszerű filmezést a legjobb barátommal , dèmonok társasága nélkül.

A fájdalmam ellenére is rámosolygok Hongira - figyelj, látod , hogy semmi bajom. Nincs ok az aggodalomra, de azért köszönöm- tényleg őszinte a mosoly amit az arcomra varázsoltam, mert jól esik , hogy van valaki aki aggódik értem. Hong is látja ezért az aggódó sóhaját kifújja és megnyugszik.

-redben , akkor menjünk filmezni- azzak kézen ragad és a nappaliba húz a kanapéra.

Kiválasztunk egy semleges filmet , ami reméljük jó lesz , de ha nem is majd kifigurázzuk.
Seonghwa nem volt itt, nem is mertem megkérdezni , mi történt, de nem látok Hoongjoongon semmilyen sérülést, szóval addig nincs baj. Sant kényszerítettem , hogy maradjon otthon, szóval ő sem zavarja meg , hogy jól szórakozzak az egyetlen barátommal. Na jó Mingi is a barátom , de vele még nem állunk oly' közel , de nem lenne baj , ha több barim lenne, talán végre én is egy normális emberré válnék és nem félnék többé semmitől.
Észre venném amit eddig nem láttam. Meg próbálnék közeledni a saját szüleim felé, mernék dolgokat csinálni és ,ha el rontanék valamit, nem azt gondolnám , hogy ezzel egy életre elástam magam , hanem , hogy senki sem tökéletes és tele van mindenki hibákkat és ezekkel együtt kell elfogadni.

Sokat beszélgettünk , igazából a film csak háttér zaj volt . Beszélgettünk a multunkról és rájöttem kevés eltéréssel , de ugyan olyanok vagyunk. Hong sajnálja , hogy belerángatott ebbe az egészbe , de leintettem azzal , hogy ne folytassa. Minden rosszban , van valami jó is , és az egyik legobb az, hogy ő lett a barátom.
Megfenyegettem ne mondja többet , mert egy tockost fog kapni , ami fájni fog.

-Összevesztem Seonghwával és azóta eltünt- egyszer a semmiből kinyögi , hangján hallatszódik, hogy mindjárt elsírja magát.
Még sosem vígasztaltam meg senkit, de gondolkodás nélkül öleltem magamhoz, talán ösztönösen cselekedtem vagy csak nem akarom látni a megtört arcát , ezért nyomom mellkasomnak. De biztos hallja , ahogy az ő lelke és az én szívem sem nyugodt.- én csak szeretem azt a szemét, rohadék , magának való, féltékeny barmot - mí' kedves szavakkal illeti a másikat, de nem baj , ki kell adnia magából, hogy minden jobb legyen. -tudom nem szabad szeretnem , de akkor is . Csak èn tudom milyen valójában , mert előttem mindig más oldalát mutatja amit annyira imádok, de mással mindig bunkó paraszt , amit utálok. Nem tud egyszerűen normálisan viselkedni.

-eleve nem normálos az , hogy természetfeletti lények léteznek.

-az mellékes- kuncug mellkasomba, amitől kevésbé szorongok. Valamit jól csinálok.

-ez volt az első, hogy így összevesztetek?

-igen , mikor egyedül voltam nem veszekedtünk, szóval biztos vagyok benne, hogy féltékeny arra , hogy barátokat szerzek.

-Yunho volt asszem , ő mondta , hogy a démonokban kezdettől fogva benne van az ember iránt való utálat és lehet nehezem kezeli ezt Seonghwa. Ha nem utálja az embereket , talán meghazudtolja a fajtáját, amit gondolom nem akar. De ha féltékeny és csak azt szeretné, hogy vele foglalkoz, akkor biztos érez irántad valamit, csak akkor a saját lénye ellen kell fordulnia.
Hidd el vissza fog jönni- szorítom meg rajta a pólót. Nem tudom miért mondtam ezt, remélem igazam lesz és nem verem át a pityergő fiút a karjaimban.

-remélem igazad van - hát én is..