My little demon (Woosan ff.)

18

-Sannie megjöttem- kukkantok be házunk ajtaján  most kivételesen magabiztosan. A kisdémon előttem is teremt megint búval baszott tekintetével.

-mi a fasz, kinyílt a csipád Wooyoungie , pedig nem kéne- vészjóslóan indult el felém , de én vidámságos mosolyommal tárt karokkal vártam.

-Sannie állj! -.....basszus és tényleg megállt , lefagyott, először meglepődött, de aztán rájött, hogy lebukott.

-szóval rájöttél, hú most én vagyok rettegésben.

-hazudtál nekem.-erre csak bambán néz rám.

-már miért mondtam volna el az igazat? Nekem nem vált volna hasznomra és kurvára csak az én érdekeimet nézem, mármint , hogy jól tudjak szórakozni. Nem vagyok jó tündér az egy másik mese.

-Hát...

-igazam van. -forgat szemet- azért ne szállj el magadtól, a mennyekig úgy sem juthatsz már el . Hozzám vagy kötve és velem együtt vagy kárhozatva. Itt senki nem menthet meg-önelégülten elvigyorodik.

Azt hittem legalább egyszer tudok ellene érvelni, de mindig talál ki valamit , amivel a lába alatt tarthat.

-Mi az , máris elszállt a jókedved?

-nem !-vágom rá egyből. Nem , itt nem állok meg . -San azt akarom , hogy feküdj le velem. -most először vág döbbent fejet hosszab ideig.

-mivan , nem ezt akartad eddig is?-azért is szórakozok vele , csak meg ne bánjam.

-...ez valóban meglepett, de ha egyszer kérted vissza már nem vonhatod.-vállat von , az előző parancsom pedig feloszlott, emiatt a Démon sebesen vett célba.
Elkapta állam és fejemet felemelte , hogy a szemébe nézhessek. Vörös szemeiben láttam magamat tükröződni , olyan vagyok akár egy áldozati bárány, csak nem mások , hanem saját magam adom az életem egy démon kezébe.

SAn a fülemhez hajol-most valami olyanban lesz részed , amit nem hagyok hogy valaha is elfelejts , mert mostantól mindig ezt fogom csinálni veled .-nyalja meg a fülem , utána megharapja , engem pedig kiráz a hideg, pedig teste sem egy jéghegy .

-mond mi a válaszod Wooyoung , mondj nekem valami szépet-nyakamat kezdi el csókolgatni , kezei végig simítanak rajtam , lassan a lapockámon, a derekamon, le a fenekemig , de azon és túl megy és combomba markol, kicsit felemeli lábam. Én megmarkolom azt a kevés ruha anyagát , ami rajta van.

-aa-azt hiszem me...

-nem , nem , valami kedvesebbre gondoltam  , mondtam hogy nem fordulhatsz vissza, -ezuttal mély hangával szólal meg , én meg el is felejtettem, hogy le tudom állítani.-hogy neked mindig el kell rontanod a hangulatot ch.

Felkap a vállàra és remélem a szobámba visz , és nem most akar véres harcot vívni , mert leszédülök a válláról .