My little demon (Woosan ff.)

8

-m-m..mit csin... , hogy érted?-erősen szorítja állam két ujjával és csak vigyorog. Én eközben halldoklom , de azért kössz a bíztató mosolyt.

Egyre jobban közeledik, én pedig ha tehetném hátrébb húznám a fejem, de a fal akadályoz ebben. Inkább úszva az árral hagyom csináljon mostmár amit akar. Szemeimet lehunyom egy mély levegőt veszek és várom , hogy elvegyen tőlem mindent.

De miután feladtam magam , vàrtam , mégsem tett semmit . Most szórakozik. Szemeim rá emelem és most is még mindig engem bámúl. Most akkor mi van nem fog megcsókolni?

-ez így unalmas - görbül le szája- most bezzeg fel adod , hát ez hihetetlen .

-de, de akkor mit tegyek?

-ash , faszom tudja . Akkor ne csinálj semmit. - ezzel el is dönt az ágyon , a takarómat lerántja , ugyanúgy a pólómat is , bennem meg a levegő megrekedt és még szédülök is . Most valószínüleg az én testem is olyan forró lehet , mint Sané.

Elhajol tőlem és megnyalja ajkait, majd kuncog magának és az én ajkaimra mar.
Nem tudom mit kellene csinálnom, szóval csak fekszem, mint egy fadarab , de Sannak ez nem tetszik , elválik és nyakamra fog.

-Könnyen feladod Wooyoung , hamar elsodor az ár.

-ha feladom, hamarabb túl leszek rajta- fordítom el fejem , csak ne lássam ezt a démont.

-oké , tudod mit, akkor most olyat kapsz amire nem számítasz, a szórakoztatásom érdekében . Nem muszáj nekem szexuálisan levezetnem a feszültséget , bár nem mintha oly sok lenne egy démonban , de ha éhes az éhséget is el kell tüntetni. 

Na erre màr ijedtem kapom rá a fejem
-na , ez az , szeretem ezt a tekintetet-megragadja a karomat és beleharap, felkiáltok és egyből fejére fogok , hogy eltoljam , de nem megy , csak ordítani tudok és szenvedni,  fáj , nagyon fáj , mintha le akarná enni a helyéről.
Könnyeim eleredtek és lábaimat is összeszorítom nehogy összepisiljem magam . 

-e-elég -hangom alig van , még a nyálam is kifolyt , kiszáradtam , a könnyem , a vérem , verejtékem is lassan eltűnik belőlem . Nem marad semmi csak a lelkem ami érzi a fájdalmat . Fáj és nem csak lelkileg hanem fizikailag is, rettentően fáj. 

San végre elválik , a nyála keveredik a véremmel és az lecsorog a mellkasomra , meleg , de annyira kellemetlen .

-upsz , majden ki is haraptam egy darabot. -elengedi kezem az meg a paplanra hullik. San visszatalál ajkaimhoz és újra elkezd csókolni . Puha ajka nedves a  véremtől  , szája íze pedig fémes szintén a vér miatt , majd elkap a hányinger , ezért megütögetem másik kezemmel , hogy elengedjen. Hála , biztos rájött , hogy jobb lenne abbahagyni , míg a szájába nem hányok.

Sebes kezem szorîtva futok a fűrdőbe , hogy kiadjam magamból a  semmit , amitől még rosszabbul érzem magam .
Miután úgy éreztem eleget hánytam , lehúzom a vécét és csücsülök melette még egy kicsit.

Nem vesz rá a lélek , hogy én innen fel álljak , annak ellenére sem, hogy hányás szagban üldögélek , szóval ma itt alszok , ha még túlélem a mát.

-az emberek élete oly rövid , ha egy pillanatra is csuknám le a szemem te már nem lennél, de persze csak , ha a pokolban lennék.  - jaj , te csak maradj csöndben....