My little demon (Woosan ff.)

42

-naa, add vissza az az enyém - Hongjoong nyúl kezem után , de elrántom és gyorsan bekapom a sült krumpliját. - az én sült krumplim volt- megsértődve keresztbe teszi kezeit.

-eleget ettél már , ennyi nekem is jár- nyújtom ki rá a nyelvem.

-te kis.. Seonghwa mond meg neki  vegyen nekem másikat.

-ne dramatizáld már túl , csak egy hülye mekis krumpli. Legközelebb beledugom a szívószálodba.

-ne veszekedjetek - és Seonghwa lezárja ennyivel.

-de..- két ujja Hongi állára fog és maga felé fordítja , majd ad egy csókot a szájára , én pedig fejemet elfordítom. -o-oké befejeztem - pirult arcal lehajtja a fejét.

-nyálasok vagytok- laposan nézek rájuk😑

-majd te is az leszel - vigyorog rám sunyin Seonghwa. Na persze, majd álmomban .

Azóta nem beszéltünk arról, hogy mi történt velünk , jobb is így.

Hongjoong a legjobb barátom aki mindig melettem van , még akkor is , ha csak harmadik kerékként vagyok velük. Míg Seonghwát átkarolja , addig mi a kisujjunkat akasztjuk össze, mint valami eskű gyaránt, hogy sosem válunk el.
Másnak úgy tűnhet lehet , hogy kettő vasat tart a tűzbe , de én inkább úgy veszem , mintha Hong egy gyermek lenne , akire ketten  vigyázunk Seonghwával.

Ma is , mint színte mindennap eljöttünk csavarogni . Hong már nem iskola első és nem is akar az lenni.

A mai program a pláza , ahol a kajálást kipipáltuk , utána a kis zsebpénzünket költjük hülyeségekre.

-Wooyoung?- kérdezi Hwa.

-hmm.

-elbambultál.

-ja , bocsi. Hongjoong?

-ne búslakodj . Meglátott egy lányt akinek a kezébe egy Mignon volt és elment megkérdezni hol vette.

-az Minion , de ez cuki volt- kuncogok , mire mérgesen néz rám . Fogaimat kimutatva vigyorgok tovább.

-naaa, menjünk , menjünk- Hong vissza is tért és a pasija karját kezdte el ráncigálni.

-megyünk , megyünk- pattanok fel , mert kiváncsi vagyok  én is a mignonokra.

-azt mondta az első emeleten vette , még jó , nem kell messzire menni. Seonghwa mit veszel nekem? -a kisebbik beveti báját , hogy megfűzze a párját. Egyébként nem tudom honnan , de Seonghwának sok pénze van , de a helyzetéről sosem beszélt nekünk , hogy miként tud előttünk állni. Milyen a családi háttere .

Utálom a mozgó lépcsőket , mindig félek, hogy bekapja a lábam és az fájna . Mindig a lábam elé nézek ,mielőtt rálépek a lépcsőfokra. És a korlátot fogom, ami mindig síet és előrébb jár, mint a lépcső.

Huh, megnyugodva lépek fel , és épp lábbal , miután csak visz , a végéig addig nincs gáz. Boldogan feltekintek, de..

Mosolyom lehervad arcomról, miután megláttam őt , de sötétség takarja el szemeimet.
Mi történt?

-Wooyoungie ki vagyok? . - na bazdmeg.
Elkapom kezeit és elveszem szemeim elől. Tiszta idegbe fordulok felé.

-Youngje mi a szart keresel itt? - pedig örültem mîg nem voltál képbe. Fűzöm hozzá magamba.

-csak jöttem vásárolni és megláttalak , olyan nagy baj? - fuj. Ez a cukiság nem jött be .

Megbotlok a végénél és majdnem padlóra taknyolok , ha nem kapna kezem után.

-upszi. Figyelj jobban Wooyoungie , ne terelje el semmi a figyelmed.- pimaszul elmosolyodik.

-semmi, ? te vagy aki... huu . Hagyj békén kérlek- rántom ki kezem.

-hah, az nem fog menni, itt nem a te akaratod ..

-baj van ?- Seonghwa közbe vág és tekintete olyan , mintha ölni akarna vele.

-légyszi tartsd tőlem távol . Láttam valamit vagyis valakit- a megmentőm vállára csapom kezem , jelezve innen átveheti , mire elkezdek szaladni, de Youngje pólom után kap , ahogy Hyung is az ő keze után.

Nem foglalkozva többet semmivel és a lépcsőbel sem , szaladva , embereket kikerülve próbálom utolérni őt . Hatalmas ez a hülye hely és nem is tudhatom, hogy most haza ment vagy tovább bóklászik a bevásárló központban.

Aj , haj , csak egy pillantást had vegyek újra , kérlek Istenem. Kétségbe vagyok esve , még magam se tudom miért ragaszkodom ennyire , de csak , ha egyszer.

Neki mentem valakinek ...

-Oj , oj . Figyelj hová mész- hangjától megborzongok, de mikor felém fordul már a szívem is megkergül. Ráfogok mindkét csuklójára. Annyira izgatott lettem , hogy nem tudom mit mondjak .

-szia -pirulok el. Ő pedig felhúzza szemöldökét.

-Sannie ismered őt?- kérdezi egy random srác.
Sajnos egyből rávágja .

-nem - és azzal lefeszíti kezeim a sajátjáról. De nem törtem ettől össze .

-fasza , ez esetben én szívesen megismerném - helyet cserél Sannival és arcomba hajol , undorodva hátra kapom fejem- milyen kis ijedős kiscica- kuncog . Sannie szemet forgat.

-felőlem - és hátat fordít nekem .

-akkor van kedved...- arcába nyomom tenyerem és ellököm egy más világra , de csak a képzeletemben .

-Sannie várj!- szaladok utána , mire idegesen vissza fordul hozzám . Megindul , majd kezét kinyújtja , de mielőtt csinált volna valamit , az arcom előtt ökölbe szorít és vissza húzza kezét.

-kopj le , vagy , ha nem vagy képes felfogni a csöppnyi eszeddel , legközelebb nem állok meg . - megragadja pólom és közel húz magához. Majdnem , hogy orrunk hegye össze nem ér.

-woow- hírtelen ezt gondoltam és ki is mondtam , mire felhúzza szemöldökét.
A legközelebbit lehet át kelett volna gondolnom .. többször is .

Tarkójára simítok és tartom el ne húzodjon.
Közelebb hajolok , hogy ajkaink majdnem súrolja egymást , érzem meleg lehelletét.

Minden szó csak úgy jön magától - ha ez a vágyad , nem adom meg - majd elengedem , mire nagyon olyan fejet vág , amire nem számított. De megfűszerezi egy öklössel az arcomra. Lecsüccsenek a földre , arcomat fogva.

Mostmár hagyom , hogy elmenjen.
De tombol bennem a bosszú vágy , ezért csak rövid pórázra engedem.
Iránta valami olyat érzek amit nem lehet leírni , a múltunkban valamit elkövetett ellenem és nem hagyom míg vissza nem fizetem.