My little demon (Woosan ff.)

9

Csak fekszem érzem , pedig ülve aludtam el. Rendesen lélegzem , nem fáj semmim, meleg van ,valami kellemes éri az arcomat .
Szememet lassan kinyitom , de nem moccanok csak látok.
A szobámban vagyok és a plafont bámulom , még a fejemet sincs kedvem megmozdítani . A nap sem égeti le az a bőrt az arcomról, pont annyi fényt ad , hogy melegítsen.
Mintha a vihar előtti csendet élném.

Kezemet felemelem amelyiket fájdalom érte , de nem látok sebet . Bal kezem sértetlen , furcsa , de biztos nem álmodtam , tisztán emlékszem a vér szagára, ízére és , hogy meleg volt. Jobb kezemen még mindig ott a pecsét , szóval ez nem egy hosszú álom volt.

Lassan csak felülök, fejem az hasogat , muszáj ráfognom , bár nem mintha , ha hozzáérnék jobb lenne , de reflex szerűen nyúltam hozzá.
Ásítva mászok ki az ágyból, de várjunk csak...
Miért vagyok meztelen?
Gyorsan visszatekerem magamra a takarót és kezemben az arcomhoz húzom , és miért szégyeltem el magam?

Nem akarok belegondolni, de ha én pucér vagyok akkor engem....

-dehogy is te bolond , azért azt nem tenném meg, hogy álmodba megerőszakollak , nem vagyok gerinctelen-  vörös arcomat rákapom az asztalon üldögélő démonra és mégjobban magamhoz szorítom a paplant.

-de-de a-akkor miért ....

-mert kiélveztem a látványt és lenyalogattam a véred , hogy ne vesszen kárba- hanyagúl vállat von. -ja és eltüntettem a sebed , szóval köszönd meg.

-de hát te okoztad -háborodok fel , és fel is állnék , ha nem jutna eszembe , hogy nincs rajtam ruha- és ha megkérlek menj ki , fel akarok öltözni. -San csak elmosolyodik.

-hiába "megyek ki"-mutatja ujjaival az idézőjelet- csak annyit teszek , hogy láthatatlan leszek a számodra , de attól még én ugyanúgy látni foglak, csak neked lesz nyugodtabb lelked , hogy azt hiszed eltüntem .

Lesápadok , mióta csinálja ezt?

-tegnap is láttam mindent- nyalja meg ajkait, majd beharapja. -de , öltözz csak nyugodtan- és el is tünik vagy csak előlem , de itt van ?

-itt vagy? -.....nincs válasz, fasza most , hogy ezt is tudom , gondolkozhatok azon is mikor van itt valójában láthatatlanba és mikor nincs itt tényleg. Hú ezt még elmagyarázni is nehéz.

-SAN... miért kell mindig szórakozni velem , még azt sem hagyod , hogy feladjam . -ismét megjelenik ugyanott , szóval tényleg nem ment el.

-hmm, hadd gondolkozzak.... talán azért mert rájöttem , hogy semmi sem volt könnyű az életemben és hát lehet mazohista vagyok, sőt biztos , ezért nem birom , ha valami könnyen a karjaim közé esik.
Szeretem a fájdalmat , ha láthatom a félelmet a másik szemében , ha mernek ellenszegülni nekem , így okkal téphetem le az adott személy fejét. -ajkait ismét megnyalja- olyankor azt érzem , mintha lenne szíven és örülne , majd meg őrűlne , hogy vérben fürödhessen.
Tudod mit tennék most Wooyoung? -szótlanúl hevesen rázam a fejem.
Erre csak lepattan az asztalról és nyílván felém jön , mert ki máshoz, majd megáll és ráfog két vállamra , és egy kicsit megszorítja.
Szintén közel hajol arcomhoz , mert mindig ezt szokta és most miért lenne máshogy. Megcsókol , majd mikor elhúzodna beleharap alsó ajkamba , megtépi egy kicsit , ezután homlokát enyémnek dönti.
- furcsa mód nem azt , hogy egyből elfeküdj az ágyon és szét tedd nekem a lábad, hanem , hogy küzdj az életedért és , ha kell védd meg magad , harapj meg , üss meg , csak hogy távol tarthass magadtól.
Nem tudom miért , eddig egy embernek sem hagytam , hogy bármit is máshogy csináljon, mint amit mondtam nekik, egyenesen utálom , ha azt hiszik érnek valamit velem szemben.
De te annyira más vagy , annyi fajta érzésed van , hogy az hihetetlen , félsz mégis visszaszólsz, egyszer remegsz , egyszer ordítasz , egyszer feladod , aztán megint reménykedsz.
Ilyen embert , mint te eddig nem láttam. Unalmadba idéztél démont és még csak nem is hittél bennük, azt mondogatod , hogy azt kellett volna kérned , hogy egyből öljelek meg , még sem mondtad ki még hangosan.
Mások azért idéznek démont , mert már kétségbe vannak esve és szeretnék , ha valami jó is történne a nyomorultságos életében , holott sejtelmük sincs mi lesz a kérésük után.
Meghalnak , eltünnek és a remény ami élt bennük, szerte foszlik a testükkel együtt.
A lelked viszont megmarad , miután egy démonnal fogsz kezet, a kegyet elvesztetted , hogy a mennyben köss ki.
Szóval elszenvedtél egy életet és halálod után is fogsz , örökké .
Mond csak Wooyoung , te tudsz a feltételekről , itt vagyok előtted , akár össze is roppanthatnálak, mégis most nem remegsz , sőt érzem, hogy nyugodt vagy , még a gondolataidat sem hallom , miért , miért van ez Wooyoung ?
Áruld el , mert ez a dolog még számomra is rejtély, miért vagy más, mint a többi.??