My little demon (Woosan ff.)

27

Nadrágom már nedves a sok nyáltól , de nem merem mondani , hogy vegye le , azzal csak lebuknék, hogy én is akarom , azt meg nem akarom, hogy önelégülten mosolyogjon rám őméltósága , de még így is testem magától tárja szélesebbé lábam , a farkamról meg ne is beszéljek , hogy mennyire nem leplezi azt, hogy élvezi San nyelv technikáját.
A nadrágomban akkora dudor van , hogy félek kiszakad, pedig szeretem ezt a nadrágot, de nem is hibáztathatom teljes mértékben Sant ahogy elázik a gatyám, mert előnedvem is jóbőven összemocskolta ruhám.

A helyzet amiben vagyok nem valami rózsás, mivel a székkel is majd hátraesek ,de ezzel a démon nem is foglalkozik, majd talán akkor , ha leszúrja arcát a kardom , addig úgy nyalakodik , mintha egy másik világban lenne, és nem a pokolban és nem is a földön.

-San e-elég lesz - nyögöm végre ki , haját tépve , mire felhúzza szemöldökét, egy utolsó szippatás után elválik, amibe , ha lehet mégjobban belepirultam és , ha arcomat megérintenék, felgyulladna az illető keze.

-igazad van- kicsit meglök, a hátraesés veszélye miatt pedig megmarkolom ismét haját, ami már fájdalmasabb lehetett , mint az előző tépésem, de ahogy nem foglalkoztatja , úgy látszik mégsem fáj annyira , mint gondoltam vagy lehet egyáltalán nem is érez fájdalmat.
Hála is, hogy nem érdekelte , hogy bántottam , mert lehet kegyetlenebben bánna velem vagy visszatépne , ki tudja , ha még az író se.

Az ágyra tesz és rögtön megválik a nadrágomtól és az alsómtól, direkt sas szemmel végig nézve , ahogy élvezetem ragad és gyönygyöző csíkkal válik el gatyámtól .
Ajkait megnyalja , ezzel éreztetve velem , hogy milyen veszély közeleg. Mintha egy fenevad éppen élezné a fogait arra , hogy megegyen.

Csupasz combjaimra simít és belemarkolva felemeli, hogy a színtén pucér popómat figyelhesse árgus szemeivel, amik vörösek , félelmetesek, de gyönyörűek is.
Hogy mennyi minden relytőzik Sanban, hiába gonosz , és hiába láttam vagy ezerszer , mindig képes elkápráztatni az egész lénye. Sosem fogok máshogy érezni , ezt tudom.

Fenekembe harap erősen, amire felszisszenek és érzem, hogy vérzik is , mert kezd folyni a hátamra , mivel ugye lábam az egekbe ,a gravitálció miatt meg nem fog lábam felé áramlani vérem. Jaj csak azt a részt meg ne harapja , mert képes leszek felrugni a csillagos égig.
Kiszívja a felsértett részt, cuppog rajta , miután úgy érzi elég lesz , leteszi lábaim, mire egy megkönnyebbült sóhajt eresztek , de nem sokáig nyugodhatok, mert markába köp és farkát azzal nedvesíti be. Arra sem figyeltem mikor vette le a madrágját, de legalább időt spórolt ezzel is. Viszont a tágításomat kihagyta , aminek nem örülök , szóval mielőtt behelyezte volna tagját elállom tenyeremmel az utat.

-Sannie valamit nem felejtettél el? - nézek rá morcos szemekkel, mire arcom és kezem közt cikázik a szeme.

-mit?

Ez tényleg bolond vagy csak megjátsza , óh de bassza meg miért néz ki ilyen aranyosan , lehet én hülyültem meg. Vàrjunk ! Lehet csak azt akarja , hogy én mondjam ki azt a szót.

-tuudod- húzom el számat , de San még mindig gyermeki értetlenséggel bámul rám .

-mindegy- nem mondom ki akkor sem, ha fájni is fog , nem akarok még egy nyertes mosolyt látni az arcán.

Azzal kezemet el is veszem , mire San megragadja és vissza teszi . Most mivan?
Meglepetten pislogok rá, de ördögi mosolya elárulta , hogy végig tudta mit akarok.

-ujjazd meg magad- vigyorog , mint a tejbe tök , de valami iszonyat cukin .
Miért kell jó dolgokkal illetnem?

Minden izgatottságom , és büszkeségem lenyelve , remegő ujjaimat , egyszerre kettőt is betuszkolok pici fenekembe , szemeimet összeszorítom , egy piszok könycsepp is kicsorgott, fáj , de minnél hamarabb, annál jobb.

A démon felém támaszkodik , jó közel arcomhoz , érzem a jelenlétét mégha csukva is a szemem, ezek után meg pláne ki nem nyitom , hogy közelről láthatja szenvedésem.

De valami olyat tesz , amibe szívem eszeveszett módon kezd szaladgálni bordáim közt.
Megpuszilja az arcom, lecsókolja könnyeimet szemeim sarkából, végül egy érzelmes csókod ad , egy érzéketlen démon .
Nem is érdekel, hogy , miért , mi okból, csak élvezem.

Végül elfáradva kihúzom ujjaim magamból, az ágyon pedig szétterülök , mintha már lettudtuk volna jó pár menetet,de nem , mert még csak most kezdjük.

Mintha San az arcra simítással , arra utalt volna , hogy 'ügyes voltál' .
Ne is mondjam mennyire megőrülök már ily' kevés kedvésségtől is.

Lábaimat széttárja , bepozicionálja magát , én pedig az alattam lévő takarót szorítom . Már éppen kezte volna betuszkolni hatalmas farkát ,mikor megcsörren a telefon.
Szemeim kipattannak és egyből egymásra nézünk , amibe ismét belegyulladok.

-faszomba már.

-ki- ki az? -nyögöm ki.

-ch, a te telefonod , te tudod- mérgesen leszáll az ágyról és tök pucéran , szégyenérzet nélkül megy el az író asztalig. Én már csak ennyiért magam köré tekerném a takarót .
Visszajön és kezembe adja , a kijelzőn Hoongjoong neve van . San visszamászik eredeti helyére , mintha folytatni akarná.

-ugye nem....

-vedd fel nyugodtan én nem csinálok semmit- kezeit felemeli feje mellé.
Hàt oké. És én a jószívű, hiszékeny el is hiszi.

-Szia Hongjoong - mondom boldogan a telefonba .

-szia , csak bocsánatot akartam kérni , hogy nem válaszoltam , biztos aggódtál , szóval sajnálom. Nem szeretnél átjönni beszélgetni és megnézni egy filmet.- hangja kicsit rekedtes, lassan beszélt , szóval lehet nem mert felhívni , de bátorságot vett és mégis megtette.

-peszre , ezer örömm..elh..-túlzott boldogságom megfeledkezett Sanról, aki szavát nem tartotta be, és minden szó nélkül behatolt, mire hangom elcsuklott. Szám elé kellett tennem a kezem, hogy visszafogjam nyögéseim.

-Wooyoung ?-Hongi aggódó hangja megrémiszt, pedig tudom mi történik . San arcába tolom kezem , hogy fejezze be.

-fi-figyelj egy óra múlva ott vagyok.

-Rendben , de jól...- nem hagytam , hogy befejezze , lecsaptam a telefont.
Minnél hamarabb bosszút akartam állni Sanon , ezért megragadtam mindkét kezzemmel haját és arcát felém fordítottam- 30 percet kapsz , hogy befejezd , ha nem álló fasszal hagylak magadra. - szólalok fel eréjesen , mire meglepődik , majd megnyalja ajkait.

-hah, megiramodtál Wooyoungie , ez tetszik. Megbaszni 10 perc alatt is meg tudlak , úgy , hogy fel sem tudsz majd állni, de ha fél órát kaptam akkor jobban kihasználom az értékes perceket.

-ajj, fogd be- lerántom magamhoz és vad csókba hívom , amit ezer örömmel fogad, lábaimat dereka köré tekerem és hagyom , hogy megbasszon, mert a szeretkezés szó még nem illik ide.

És , hogy a félelmem arról, hogy fájni fog e , ...hát teljesen meg is feledkeztem. Az izgatottság elvette a figyelmem.

San ütemezett tempóban , tényleg keményen , szed darabokra , de pár kedves simítás az oldalamra , az arcomból tincseimet elsöprő ujjai , minden apró mozzanat, egyben tart és reményt ,melegséget ad nekem .