My little demon (Woosan ff.)

48

-szi-szia- mosolya próbált normális lenni , miután az ajtó eltünt előle és egy apró Hongjoong állt vele szemben.
Nem Mingi nyitott ajtót, hiába az ő háza volt , Hong előbb lépett. Tudta mást már úgy sem várnak csakis barátját.

-Wooyoung szarul nézel ki - Hong nem kertelt , kimondta a nyers igazságot. Woo arca grimaszba torzult.

-kö-köszi. Nem lehetne , ho-hogy bemenjünk- a régi szende Wooyoung visszatért. Szédült , de tartani akarta magát, Hongjoong ezt pedig egyből leleplezte. Van amin egy jó barát átlát.
Nem lehet átverni , ezzel is jelzi valami igaz és törődő kapcsolat ez.

-de , gyere - kézen fogta ,óvatosan behúzta , de nem engedte el. Jobban is tette, mert ha lett volna , ha nem Wooyoung lába előtt valami , mindenben elesett volna , de így maradt saját lába. Hong szemöldök ráncolva segítette el a kanapéig, és nem kérdezett.
Miután leült a fiú , felsóhajtott.

-S-San i-itt van ? - kérdezi piros fejjel.
Mingi nem szól csak bólint. -a-akkor szabad felmenni hozzá?

-Wooyoung én nem szólok bele , ez a te dolgod , menjél nyugodtan - Mingi csak mosolygott . Woo nyelt egyet , és Hongra nézett.

-fel -felkisérnél ?- próbált cuki lenne, de nem is kelett , mert mindig is az volt. A legkisebbik tag csak szemet forgatott. Felpattant Woo mellől és kezét nyújtotta.

-gyere , de előbb is mondhattad volna , míg kényelembe nem helyeztem magam.

-bo....

-ne kérj bocsánatot Wooyoung .

Young belecsúsztatta nagyobbacska kezét a kisebbikébe és feltápászkodott.
Nem beszéltek , csak segítették egymást.

San ajtaja előtt már visszajött a rosszullét , de beakart menni. Le akart mindent zárni végre .
Ezért mély levegő , benyitott az ajtón , kezét kirántotta a másikéból és magabiztosan belépett a szobába , az ajtót pedig maga mögött becsukta.

Szíve hevesen dobogott , a nagy csend miatt pedig , csak azt lehetett hallani. Sannak hangja nem volt , nem látta . Sötét volt, mint amilyen jelen pillanatban mindkettejük belseje.

Wooyoung sóhajtva felkapcsolta a villanyt , a hírtelen fény miatt pedig összehúzta szemét. Meglátott egy takaró buckát és megnyugodott. Nincs baja. Halványan még látta is , hogy San megugrott.

Odament hozzá megsímitotta a takarót, ami megijesztette Sanniet , emiatt felugrott és ő pedig ezzel hozta a frászt a másikra, aki a földön kötött ki . Tiszta katasztrófa.

Egymással szemeztek . San miután felfogta milyen helyzetben van , mennyire szét van hullva és ezt látnia kell a másiknak, felvetette szokásos mérges arcát.

-mit akarsz? -húzta fel szemöldökét.

Csend...

-én csak bocsánatot szeretnék kérni . -most nem dadogott , szemei tűzben égtek. Ő itt és most mindent meg akart oldani , azt akarta , hogy San a kezei közé hulljon, ne a takaróba begubózva szenvedjen , hanem a karjaiba és mindent szenvedését átadja , Woo pedig megnyugtassa , ő legyen a vígasza .

- nem kell, megmondtad az igazat , nem kell, hogy most megszánj.

-én nem magadért , vagyis nem csak érted , értem is teszem , mert nem szeretek megbántani másokat és téged sem , hiába vagy bunkó , egy démon , mégis embernek tartalak, vagyis már ember vagy , olyan ,mint én . - felállt és közeledni kezdett. San csak szemeivel figyelte.

Megölelte . Minden elmúlt. Nem fájt, nem szédült csak békesség járta át Woo lelkét.
Néha egy ölelés többet jelent ezer szónál , fájdalom űző és támogató.

Sanra is így hatott. Lassan csúsztatta kezét a másik derekára, majd miután megérintette felsóhajtott és belemarkolt ruha anyagába .
Fejét Young-ah nyakhajlatába dugta , beszipantotta illatát , de nem sírt , nem tudott.

-segíts nekünk Sannie - simizte hátát.
San nem értette mire kell a segítség, de bólintott. Viszont kérni akart valamit.

Wooyoungnak mámorító illata van , aminek nem tud ellenálni . Így hát nyakát célbavette és elkezte puszilgatni . Woo nem bánta .
Egyik sem bánta .

Sőt Wooyoung volt kívül , ezért neki kelett leteríteni a másikat . Megtette.

Valami jót csináltak ezegyszer , érzelmekkel , igaz kesze-kusza volt minden, de az érintések elárulták .

Amit én most nem árulok el...