My little demon (Woosan ff.)

43

Az elmúlt napokban a hangulatom megint visszaesett a szomorúság gödrébe. Pedig kezdtem milyen jól érezni magam , mindenkivel a közelemben akiket szeretek , gondtalanul még annak ellenére is , hogy Youngje zaklat, ettől el tudtam tekinteni és a jóra koncentrálni.
De annyira letargikus lettem egyik napról a másikra , hogy nekem is elegem lett. Hiába vettem fel a mosolyt az arcomra , az nyomban lekonyult , és mindig a sírás határán voltam .

Hongjoong , mint mindig programokat akart szervezni , amihez most egyáltalán nem volt kedvem. Át akart jönni pizsi partyzni , de ezt is elutasítottam .
Tudom gonosz , hogy elhanyagolom, de most jobb szeretnék magamban lenni.

Mindig is magányos voltam , de mintha nem is olyan régen , valami lett volna itt melettem , éreztem mindig és ez nem Hongjoong volt és nem is a szüleim voltak .

Teljesen elvesztem .Valami hiányzik vagy valamik .

Biztos közrejátszik az is ami a plázában történt mikor találkoztam vele .
És képes voltam olyat mondani neki , ami egyáltalán nem rám val. Nem vagyok az a rossz fiús típus, de úgy érzem most az voltam . Szégyenlem is magam .
Youngjét egyáltalán nem bánom, ahogy vele bunkózok . Ő hidegen hagy.

Látni akarom őt és beszélni vele normális körülmények között , nem mikor feldult , akkor megint csak kapnék egy öklöst az arcomba . A pofimat pedig nem ronthatom el , anyám a végén bezár , így is van elég problémám a depressziómmal , nem kellene ezzel is riogatnom.  Hogy kiakadt , mikor feldagadt és lila lett az arcom. Nekem nem volt semmi reakcióm erre , csupán aranyos volt , hogy aggódik értem , de ahelyett , hogy megköszöntem volna , csak 'ne foglalkozz vele ' ennyivel elintéztem.

Az emlékekre ismét elkezd sajogni az arcom , ..elég íntenzíven...

Kezemet arcomra teszem ,szemeimet kinyitom és rájövök , hogy valaki tényleg pofon vágott , nem álmodtam.
Morcosan fordulok egy törpe Hongjoong felé, aki tényleg össze ment , mert csak a felső testét látom.

-te komolyan pofon vágtál? - kérdezem már nyugodtan . Benne annyi cukisag van , hogy elnyomja haragom. A mázlista.

-igen , bocsi, de már vagy 5 perce szólongatlak , de semmi reakciód nem volt , azt hittem nem lélegzel , de nyílván lélegeztél , mert mozgott a mellkasod, szóval vég elkeseredésembe adtam egy kis ébresztő pofont . Hehe. -hosszú momológja közben apró ujjacskáit kezdte el piszkálni.

-nem baj nyugi, vissza adni úgy sem akarom.

-Wooyoung .-néz rám mostmár annyira magabiztosan , hogy majdnem zavarba jöttem , de csak majdnem! - fel ülnél egy kicsit?

-igen , de miért ?

-csak csináld.

-ha nem lennél olyan  furcsa, mint én , akkor nem lennénk barátok- de tettem amire kért és megölelt. Átölelte derekam és fejét vállamba fúrta . Én is visszaöleltem , majdnem kétszer körbe érném vékony testét. - baj van?

-nem , semmi. Csak megijedtem , hogy tényleg nem mozdulsz . Tudod majdnem megölt a tudat , hogy látlak , de nem érhetek hozzád. Félre ne értsd , csak olyan voltál , mint egy zombi , egy test lélek nélkül , és most kelett nekem ez az ölelés, hogy tudjam , hogy még mindig itt vagy köztünk- ölelése átment szorításba , de nem szoltam - ha te nem lennél , akkor én se . Eddig nem mondtam , de ezelőt mikor rád néztem , mindig azt éreztem , mintha egy család tagommal vesztem volna össze, pedig ez nem igaz. Nem is tudom mi történt azelőtt .