My little demon (Woosan ff.)

14

Reggel felettébb érdekes módon kipihenten ébredten ,fájdalom nélkül és félelmet sem éreztem , pedig a tegnap maga volt a pokol , minden felkavarodott bennem , minden érzés egyszerre tört rám , majnem megettek,
és ezt nagyon nehezen viseltem -bár ki nem-, ráadásul még utálnak is , szóval nem kéne enyire jól éreznem magam.

San sehol , mint mindig, megsem lepődök, hisz miért akarna egy emberrel ugyanabban a légtérbe lenni , akit utál, megértem.
Lehet azért , sem szokott nagyon rám nézni, talán az arcom se tetszik neki, de akor miért érne hozzám mindig?

És vajon Seonghwa mikor Hoongjoongot figyeli nem érzez semmit?
Hiába mondják azt nekem , hogy egy démon nem lehet szerelmes, mert én sok nyálas romantikus filmet nézek , bármennyire is hihetetlen , de hiszek a szerelemben, mégha egy aljas föld alól jöttről is van szó. És nekem ne mondja senki, hogy Seonghwa nem , érdeklődik valamilyen színten a kissebbik iránt.
Hoongjoong szép és okos is , kicsit kisfiús beütése van , de emellett tényleg gyönyörű arca és tökéletes teste van . A hangja is , mint egy angyalé.
Lehet ez fogta meg a másik démont, hogy bűnbe csábíthat egy tiszta és sértetlen lelket ,akit emiatt kitagadtak a mennyek kapujából.

Köztük már egy sokkal erősebb kapcsolat van , mert Hoongjoong már cs-cs-csin.. csinálta Seonghwával azt , és közelebb kerültek egymáshoz.

Ez annyira zavarbaejtő , így is túlvoltam életem első szopásán. Amennyire jó volt olyannyira lett rossz a végére...., ha ,ha eljutnánk odáig Sannal , 1000% hogy elvinne a szívroham , és megint megrágcsálna , ééés meg is perzselne a forró testével, bár nem tudom még miért ilyen meleg állandóan, de biztos a pokol forrósága az , ami a belsejében van.

Nos jelenleg mindegy , mert nincs itt és nekem meg készülődnöm kell suliba bármennyire is nem akarok menni , se semmit csinálni.

Nem izgultam , hogy itt van e  San , szóval tök nyugodtan öltöztem fel végre annyi pucérkodás után.
Megint a szokásosba , azaz feketébe öltöztem , de a változatosság kedvéért nem kapucnisba , hogy véletlen se tudjak elbujni mások elől és magam elől se, mert a folyton menekvés miatt nem tudok a hátam mögött hagyni legalább egy problémát, aztán jön a másik, egyszer úgyis utól ér a végzet....

Mikor a lépcsőn mentem le és mikor megláttam anyukámat messziről a konyhában , aminek az ajtaja nyitva volt és pont a lépcső aljáról rálátni, pánikba estem . Miért van itthon?
Most forduljak vissza? Aj , de észre vett..

-Wooyoung ? -fordult meg-oh babám , neked nem suliba kellene már lenned -törölte meg kezeit a kötényébe, majd elindult felém.  Én csak lefagyva követtem szememmel teste vonalát , ahogy közeledik felém.

-én-én ..elaludtam- gyorsan lehajtottam a fejem. Nem akarom látni. Ne bánts , ne bánts , igérem többet nem fordul elő, csak ne bánts.
Hamarabb kelek csak, hogy el ne késsek..,.

-Woo baj van?-meg akar érinteni, de amikor keze eléri arcom , elcsapon és hátrébb állok. Ijedten nézek rá, ahogy ő is ugyanúgy rám, majd azt a kezét simogatja , amivel hozzám akart érni.- bocsánat, elfelejtettem , hogy nem szereted , ha hozzád érnek. Sajnálom-szabadkozik, de látom szemeiben a könnyeket, amik elő akarnak törni. Miért kelett megbántanom? Miért csináltam ezt a saját anyámmal? Miért félek még tőle is?

-s-semmi..-b-baj , csak én sajnálom- az én szemeim is benedvesedtek, majd a bejárati ajtó felé szaladtam és úgy ahogy vagyok kabát és cipő nélkül szaladtam ki, zokniba , ami egyből oda akart fagyni a hideg betonhoz.
Anya még ordított valamit, de kezeimmel befogtam füleimet és szaladtam amerre a lábam vitt.

Nem mentem én messzire , csak egy sarokkal lejjebb , ami nem volt olyan közel a házunkhoz, de messze se , pont elég , hogy ne lásson meg.
A földre ültem és csak fogtam a fülem , fáztam és sírtam.

Nem tudom mennyi ideig voltam ott, de hiába fagytam majdnem halálra , nem akartam elmenni innen.

-hé, jól vagy? -valaki megszólalt, mire megremegtem egy kicsit- hallod , nem kéne itt napoznod , még a végén lebarnulsz- mondta gondolom ironikusan , mert nincs nyár és a nap se süt , de ami a legfontosabb tavasz van és a jó idő még messze áll tőle.-figyelj , segítek , csak mondj valamit.

Felkaptam rá a fejem, az idegenre, aki magas lehetett, de nem tudom , mert lehajolt. Szemüveges , piros hajjal, ami már kezd kikopni és átmenni rózsaszínba. Tekintete értetlen volt, közel sem az aggódóhoz, akkor minek foglalkozik velem. Melette volt egy másik emberke is  , ő magas volt , tejfel szőke , a kezei a zsebében voltak és morcosan nézett rám.
Na tessék megint valami rosszat tettem, már az utcán se adhatom elő a hattyú halálát?

-kelj fel onnan , mert felfázol- azzal felrántott , de miután már álltam akkor sem engedte el a kezem- néma vagy esetleg? Akkor sajnálom, hogy ennyire tolakodó vagyok, csak nem mondasz egy szót sem én meg szart se tudok a hogy létedről. Tudom nehéz egy idegen segítségét kérni, de gondolom egy idősek vagyunk és én meg szuper aranyos és kedves vagyok, szóval nyugodtan rámtámaszkodhatsz és elmondhatod mi történt veled , te elveszett bárányka.

Magas a fiú , nyakam egy kicsit fel kell biccentenem , hogy láthassam arcát.
Segíteni? De hisz nincs semmi bajom, csak hát egy világi szerencsétlen vagyok, aki elmenekül a saját anyja elől és fogalma sincs mit , miért csinál.

- Mingi , nem szabadna egy ilyennek segíteni, pláne hozzáérni. - mondja a morcos személy.

-miért?- hangom megtalálom, és egyszerre kérdezzük , a hallottak alapján Mingivel.

0:23 perc💪