My little demon (Woosan ff.)

23

Hoongjoong története::::😋❣️.

Az életem sosem volt unalmas, mindig csináltam , vagy történt valami körülöttem.
Sokáig szülő városomban éltem , nőttem fel , Anyangban.
Így hát ott is volt az összes barátom , gyerekkori barátaim , akik egészen a 8.-ik osztályig kisértek.
De mivel a szüleim változást akartak , meg máshol valami újat kipróbálni, ezért képtelen voltam költözni Szöulba , ahol a szüleimnek bejött az élet, viszont én szomorú lettem.
Barátaim közül voltak akik elfeledtek , fárasztó lett volna mindennap hívogatni egymást , viszont még eleinte pár nap felhívtak , de utána már nem. Valaki féltékeny volt rám, hogy de jó nekem , eljuthatok a nagyvárosba , hol az utcák sosem alusznak. Mindegyik valami kifogást talált, én meg ki vagyok , hogy megzavarjam más megszokott életét.
Úgy végeztem , hogy egyetlen barátom se maradt , mondhatom , hogy elhagytak, eldobtak maguktól.

Rettentően magányos lettem, de amit ott csináltam az itt is próbáltam.
Rendesen tanultam , inkább, mint hogy reménykedjek abban, hogy valaki majd megszólít és barátokká kovácsolódunk.
Én már nem akartam keresni , úgy is elhagyott volna valami ok miatt.
Eljártam könyvtárba olvasgatni, esetleg magányosan sétálgattam a hatalmas parkban, ahol egyszer majdnem elvesztem.
Zenéket írtam , de amit legjobban akartam , az az hogy elrejtsem szüleim elől bánatom, édesanyámnak nem tesz jót a stressz , ezért nem is zavarom.
Állarcot öltök, hogy a körülöttem lévők boldogok legyenek , mégha én könnyezek is a maszk mögött.

Tudni kell rólam, hogy szeretek olvasni, és a könyvek , ami a szobámban vannak , azokat már rég kiolvastam , sőt többször is. Szöulban a könyvtár annyiban volt jó, hogy hatalmas volt és mindig lesz számomra olvasni való.
De egyszer a természetfeletti , akció, horror könyvek felé vettem az irányt. Valami izgit akartam.
Így akadt kezembe egy atik hatású könyv, annyira tetszett már a könyv borítasa is , milyen lessz majd ami benne van, ekkor ezt gondoltam és egyből ki is vettem.

Miután elolvastam , úgy éreztem mintha a sors vitt volna ehhez a könyvhöz, és
ha működik, ha nem, én kipróbálom .

Úgy történt , hogy végül megidéztem Seonghwàt , akinek az egész külseje megbabonázott...

(Kedvenc képem🙂🔫)

Ilyen jó csávót nem igen láttam én még, bár nem nézegetek én egy férfit sem , nem vallom magam melegnek, mégis ő lélegzetelállító és ,ha lány lennék akkor már valószinűleg 2x elélveztem volna , csupán a látványától.
És most ebben a pillanatban szívesen alá feküdnék és hagynám tegyen velem amit csak szeretne, holott még soha sem voltam együtt senkivel szexuálisan.

-ilyen cukorfalatot még nem fogtam ki- mondta nekem kacérkodva , mintha abban a pillanatban egyre gondoltunk volna és mindketten a másikat akartuk elcsábítani.

-Van rajtam valami?- kérdezi felhúzott szemöldökkel és elkezdi magán keresni a hibát.
Rajta , hol is lenne? ..

-nem , tökéletes vagy- mondtam gondolatom. Őszinte vagyok, na.

-ennek örülök- majd közelebb jött és államra fogott- neved?

-Hongjoong

-cuki, az én nevem Seonghwa és mától kezdve a halálod napjáig a démonod leszek . Bizonyos határokat ne lépj át , mert bajod lesz. Nem szeretem , ha hisztiznek , márpedig te úgy nézel ki , hogy fogsz , szóval előre figyelmeztetlek , ne merészelj , mert dühbe jövök és nem úszod meg. Hadd ne mondjam miket fogok tenni, mert azért nem akarlak most halálra rémíszteni, csupán ha mindent betartasz , nem fogsz szenvedni.
De , minden rajtad múlik Hoongjoong.

-értem , de te is köteles vagy nekem szót fogadni , ezt ne feledd- most miért féljek, mindent tudok róluk, ezért is nem fogok meghátrálni.

-ég a vágy a szemedben, oly őszínte vagy és ez tetszik-simít lábamra -mond Hongi , szeretnél olyan élvezetet , amibe a szomszéd is beleremeg? - kérdezi , de ajkaival már közelít, válaszolni sem hagy , lehet csak költői kérdést tett fel és magának már meg is válaszolta .

Akkor nem kell mondanom semmit, csak lehunyni pilláimat és érezni ennek a démonnak az érintését és örökre bűnösnek lenni.

Innentől nem fordulhatok vissza, bár nem is akarok, hisz minden feltétellel elfogadtam a sorsom, nekem már úgy is mindegy , legalább lesz valaki melettem és nem hagy el , mert sose fogom kérni.
Ő az én csapdámba esik, én pedig az övébe.

Seonghwa egész végig velem volt, hiába történtek meg amiket nekem megtiltott , mégsem tett velem rossz dolgokat annyira....
Csak a lábam nem bírta másnap egy kemény ágytorna után és suliba sem tudtam elmenni.
Én is egész időmet vele vagy rá pazaroltam, mindent elhanyagoltam , ha suliba mentem , síettem haza , anyám szólítását megsem hallva szaladtam a szobámba, hogy megint, mindig kettesben legyünk.

Ajtómat sebesen csaptam be , táskámat földre dobva , majd az ajtót bekulcsoltam és egy kicsit az ajtónak dőlve pihegtem.
Seonghwa az ágyon ült szét tett lábakkal.

-mondanám Isten hozott, de kiröhögnének a fentiek is , szóval Üdv a pokolban..