My little demon (Woosan ff.)

15

-Yunho-ya ismered őt?- kérdezi Mingi.

-nem, csak érzem , hogy valami baj van vele. -kössz ez kedves Yunho-ya . Utánozom le a másikat, mire Yunho mérgesen kapja rám a tekintetét és kezét nyakamra szorítja. -hallak ám , te idióta , a helyedben megköszönném a segítséget és elhúznék.

-na, na , na !! Yunho engedd el- Mingi seggítségemre kel és le kerül a szorító kéz a torkomról. Köhögve fogok rá az előbb érintett részre, majd lefelé nézve tágra nyílt szemekkel , fogom fel a történteket. Hall engem? Baj van velem? Akkor ő is egy démon . Mi a franc folyik itt, hogy ezek is akkor tünnek fel , mint San és mindegyik egy idegb... hupsz nem mondhatok csúnyát, mert megint megtalál folytogatni.
Ezt a Mingi gyereket se láttam soha. Lehet ő is alvilági?

-nem -a hangra megugrok -Mingi ember és én vagyok a démon akit megidézett. Látom te is jó nagy bajba kerültél Sannal , mert hát az egy nagyon bolond teremtés...

-jó, addig nem érdekel , míg ezt a fiút meleg helyen nem tudom, hát remeg szegény-szakítja félbe a másikat a piros hajú. Most ő közeledik felém, mire  összehúzom magam. De csak lehajol és felkap a vállára. Ijedtemben gyorsan megmarkoltam a kabátot , ami rajta van és kérdőjelekkel a fejem fölött hagyom, hogy elraboljanak.

-túl kedves vagy- Yunho karba tett kezekkel duzzog.

-jaj, ne féltékenykedj , a kezemet megfoghatod.

-én nem is-fordítja el a fejét , de a kezét belecsúsztatja Mingi mancsába.
És hát én meg csak kussba vagyok. Nem nyilatkozom.

Időérzékem otthon hagytam. Azt se tudom mióta mentünk, mikor végre elértük gondolom Mingi házát, és még oda is becipelt , majd rávágott a kanapéra.
Míg nekem hozott cuccokat, addig Yunho szemmel tartott a kis fotelben , én meg a hosszú kanapén ültem ölembe tett kezekkel és lehajtott fejjel.
Mingi hozott nekem teát és kekszet , de azt mondta később egy cipőt is kapok , meg pulcsit is keresett elő, de a lakásban kellemes idő van , szóval azt is akkor adja oda mikor elindulok , a nem tudom még hova.

-sz-szóval elmondod, h-hogy mi a baj velem , mármint, ha tudod?- ujjaimat tördelve kérdezem.

-mi a neved?

-Wooyoung.

-oké Wooyoung, akkor elmondok mindent , amit gondolok, de ez csak az én felvetésem. Azt megsem kérdezem , hogy San mondott e valamit, mert felesleges, tudom , hogy kevés dolgot tanult és szabad szellemű, szóval magyarán sík hülye.
Tehát ittál valaha démon vért?

-San ezt már kérdezte, de nem tudok róla.

-oh, szóval csak tud valamit. Mindegy leszarom.
Szóval aki démon vért iszik az , elveszíti az emberi érzéseinek egy részét , ember maradsz , nem tudsz démonná változni vagy ilyesmi, ez nem egy vámpíros vagy vérfarkasos történet.
Ugyanúgy meghalsz emberként, azért olyan jó tulajdonságokat nem kapsz , hogy halhatatlan légy , vagy ne szenvedj a halálod után. Elhidegülsz az emberektől, gyűlöletet fogsz érezni irántuk , nem tudod majd hol a helyed , és az esetek több százalékában beleőrülsz , hogy nem tudsz saját akaratod szerint viselkedni, végül öngyilkos leszel. Már az is csoda , hogy képes az emberi test befogadni egy démon vérét és nem olvadnak szét az erei. Minden bűn a démonokban gyűlik össze ,ez úgy nyílvánul meg , hogy forró a testük , magukkal hordozzák a pokol egy részét,
ahány embert megöltek , azok bűneit is viselik .
Csökkenteni tudják a hőmérsékletüket , de nem képesek felvenni egy ember alap hőmérsékletét...

-értem màr- valami ráfog a vállamra , egyből oldalra nézek . San!! -de akkor a jó tulajdonsága, hogy néha nem hallom a gondolatát?- milyen néha? Hisz eddig azt hiszem ez a 4. nap hogy itt van és ebből alig volt velem , csak idegesített és a seggemet akarta és a legfontosabb, hogy kétszer is majdnem megevett!!