My little demon (Woosan ff.)

6

Kezeimmel és lábaimmal csapkodva próbálom eltávolítani a közelemből Sant.
Sajnos pár perc alatt haza értünk és az ablakon keresztűl hozott be a szobámba , bár be volt zárva mikor elmentem , hogy nyitotta ki.?

-azt hiszed , hogy egy ablak kinyitása kifog rajtam-San megragadja lábam és a földre ránt.
Fájdalmasan nyikkanok egyet , a fenekem is jól bevertem.

A démon kihasználja figyelmetlenségem felém támaszkodik és lábával lefogja enyémet.
-nagyon kis harcias vagy , majdnem leízzadtam- fogja arcom keze közé, így csücsörítek, de mivel a kezeim szabadok azzal próbálom mellkasánál eltolni , de megsem moccan.

-honynam tudod mjit monydok ha ki sem monydom-remélem érti , nehéz úgy beszélni , hogy kacsát csinál belőlem.

-azt hittem már rég leesett, de úgy látom mégis hülye vagy. Hallom a gondolataid , sőt tudok mindent rólad , még azt is , hogy egy perverz vagy igazából , csak játszod a nehezen kaphatót. -simít pólóm alá és megmarkolja derekam-Egy összetört fiú vagy , àllandóan negatívan gondolkodsz  és csodálkozol ha nem szeret senki..

-elég- könnyeim előtörtek , próbálok nem ránézni , de mindig visszafordítja fejem és mintha kényszerítene , hogy a szemébe nézzek.

-fáj az igazság Wooyoungie , ideje hinned.
Faszságokat művelsz és azt hiszed nem lesz következménye. Ha visszahúzódó vagy ne csodálkozz , hogy nincsenek barátaid -szemeimet összeszorítom -, ha nem hiszel a természetfelettiben ne idézz démonokat. Ja és még valami , a legfontosabb , nekem nem ellenszegülhetsz, mert abban a pillanatban lerepülhet a fejed.  Érthető voltam?

-i-igen- már azt se tudom, hogy mit miért csinálok, egyáltalán miért élek , miért nem kértem már az elején , hogy öljön meg, miért ragaszkodok ennyire az élethez , és miért akarok San közelébe lenni??? Mégis mi ütött belém?

-Helyes- azzal el is enged , leszáll rólam, majd az ágyamra űl. Én csak fekszek a földön és csodálkozok. Most nem annak kéne jönnie , hogy leveszi a ruháimat és a magáévá tesz?

Végül csak felülök , de nem fordulok felé. Arcomról letörlöm könnyeimet.

San elkezd kuncogni.

-hihetetlen vagy-tör ki belőle a nevetés én pedig el akarok tünni innen. Fel is állok , de visszaránt kezével az ölébe és úgy szorít magához , kezeimet leszorítja. -annyira furcsa vagy Wooyoung, hogy az már fáj.

-sajnálom- annyira meleg lett itt, a fejem is biztos vörösben pompázik. Várjunk akkor most én Sannak a....

-mond el mit szeretnél?-suttogja fülembe, amitől kiráz a hideg

-d-de a..aazt mondtad tudsz mi-mindent.

-igen , de tőled szeretném hallani, mond el magad , mutasd ki az érzéseidet , add ki magadból a szomorúságod , a vágyadat.

-én n-nem tudom.

-dehogynem tudod , te ismered magad , ne add fel , ha még megsem próbáltad , gondolkozz kicsit.

Én tényleg nem tudom mit akarok . Nincs motiválcióm. Én én....

-félek..

-mitől félsz?

És minden kitörik belőlem , gondolatban sem fogom fel miket beszélek csak elmondom ami a szívemet nyomja..
-mindentől. Félek az egész világtól, félek , ha csinálok valamit megvetnek , ezért inkább nem teszek soha semmit. Félek a családomtól , ezért kerülöm őket, csak kajáért megyek le ,amit a szobámba hozok , soha nem vacsorázom velünk, idejét sem tudom anyuval mikor beszéltem utoljára . Félek az iskolától , az emberektől, mégis barátokat szeretnék , annyira akarok hinni, de nem merek , félek, hogy kinevetnének , félek tőled , de mégis tudok néha normálisan beszélni.
És v-vágyom az érintkezésre . Sze-szeretném , ha megölelnének , ha játszanának velem , ha szeretnének.

-és szerinted mi akadályoz meg ebben?

-én

-milyen kis okos lettél -borzolja össze hajam , majd az ágyra lők . Pedig kezdtem azt hinni , hogy kedves lesz. Ismét felettem támaszkodik , közelhajol hozzám , ajkaink majdnem összeérnek, de megszólal- én megérinthetlek , játszhatok veled ha akarod , eltüntethetem a félelmed -már egymást súrolták az ajkaink , de arcára fogok , ezen meglepődik , de nem tesz semmit , gondolom várja mit lépek , megvan mit akarok.

-azt akarom, hogy szeress - San elcsapja a kezem és elrugaszkodik tőlem.

-bazdmeg Wooyoung ilyet nem kérhetsz.-vörösen izzó szemeivel a vért is megfagyasztja ereimben.

-m-miért?

-mert nem , bazdmeg magad , hát már kezted beadni a derekad , aztán ekkora hülyeséggel állsz elő. Elpofáztam, hogy a démonok nem lehetnek szerelmesek.

-akkor azt kivánom, hogy légy ember. -ordítok rá , mire másodjára is meglepődik, de utána elkezd nevetni.

-hogy a faszba legyek ember , ha a pokolban születtem . Isten nem a haverom, hogy ilyeneket teljesítsen. Wooyoung könyörgöm csak sodródj az árral és engedd, hogy megbasszalak végre.

-az előbb azt mondtad , hogy basszam meg magam.

-hát ez kész , rosszabb vagy , mint a csicskák a pokolban , azok is értelmesebbek , mint te .
Ha nem derülnék néha rajtad jókat , már a véreddel firkálnám a faladat.
Egyébként nem gondolod őrültségnek  , hogy félsz tőlem és mégis kötekszel velem? -kérdezi karba tett kezekkel. Mire csak vállat vonok.

- sajnálom , de  akkor azt kérem amit Hoongjoong . Maradj velem.

-gondoltam , hogy ez lesz . Muszáj benne lennem , szóval rendben .
Szét teszed végre a lábad? -már a muszájnál elkezdtem vigyorogni , de ez nem olvatt le az arcomról kérdése után se . Valamiért jól érzem magam , ha kötekedhetek vele, mintha a boldogság szétáradna ereimben , ezért most sem engedelmeskedek, helyette jó szorosan összezárom a lábaim és kezeimet is rákulcsolom .  San szemet forgat , az ujjait meg kiropogtatja .
Azt hiszem valami rossz fog jönni, mégsem rettegek.... annyira.