ᴡɪʟʟ ʏᴏᴜ ʙᴇ ᴍʏ ꜰʀᴇᴇᴅᴏᴍ/ ᴬᵒᵀ

ᴄꜱᴀᴛᴀ 2/2

Ⓨⓞⓤⓡ ⓅⓄⓋ
- Ah, a francba már! - szisszen fel élesen, de nyugton ül tovább az ágyamon. - Ez fáj!

- Akkor intézd el magadnak! - vágok vissza ingerülten.

- Az csak jobban fájna - mormol, aztán becsukja a szemét és hagyja, hogy tovább tisztogassam az arcát.

Eren görnyedten ül, előre hajtott fejjel, az orrából a padlóra csöpög a vére. Az arca fel van repedve, a szeme be van dagadva, a teste pedig kék és zöld foltos. A tekintete még mindig dühösen lángol, úgy, mintha kész lenne megölni az első szembejövő embert.

Egy fertőtlenítővel átitatott vattával óvatosan próbálom kezelni a sebeket az arcán, miközben a másik kezemmel az állánál fogva tartom a fejét. A bőre forró és izzadt, mintha a dühe fűtené belülről. A haja csapzottan lóg a szemébe, a kezét ökölbe szorítja.

- Mondtam, hogy ne verekedj - kezdem halkan.

- Én nem verekedtem!

Lenyalja a vért a szájról, ami a repedésből csorgott le.

- De, igen, beleverted Jean fejét a falba! - emelem fel én is a hangomat. - Eren, ez a harmadik ebben a hónapban és tizenkettedike van. Kérlek, abba kell ezt hagynod...

A vatta megáll a kezemben, miközben próbálok belenézni a szemébe, de esze ágában sincs rám nézni.

- Nem haragudhatsz az egész világra - megérintem az arcát valahol, ahol a bőre ép, de lángol. Ha ennyire összeverik, folyton belázasodik.

- Én nem haragszom rá, de megmondtam, kurvára megmondtam, hogy állítsd le a lófejűt, vagy én fogom! És megtettem! - fröcsög és úgy néz rám, mintha engem is gyűlölne, de tudom, hogy nem így van. Pont miattam került ebbe a helyzetbe. Mert én nem hárítottam el Jean kedvességét. - Az istenit! - csattan fel, ahogy a vér az eddigieknél nagyon csíkban kezd folyni az orrából.

- Maradj így - visszahajtom előre a fejét, aztán a szekrényemhez megyek és előveszem azt a rongyot, amit ilyenkor szoktam használni. Direkt ezért vettem. Hideg vízzel átitatom, aztán a kócos tincseket felgumizom a fiú feje tetejére, végül a rongyot a tarkójáta teszem. Visszatérdelek elé és tovább pamacsolom az arcát. - Nem verekedhetsz többet. Ki fognak csapni. Ezt akarod...?

Nem válaszol, csak mély, keserű hallgatásba burkolózik, összeszorítja a fogát és ciccent. Szorosan becsukja a szemét, ahogy próbálja egyenletes mederbe terelni a légzését. A keze továbbra sem lazul el, helyette elfehéredett ujjakkal markolja a takaróhuzatot.

- Jean meg akar téged dugni! - bukik fel belőle parázsló hangon.

- És engem ez nem érdekel - rázom meg a fejem. - Engem az érdekel, hogy ki fognak rúgni az egyetemről, mert balhézol, ezt értsd már meg! Nem akarom, hogy elmenjen innen.

- De hogy a büdös picsába legyek nyugodt, ha valaki arra pályázik, ami az enyém?! Ráadásul ilyen pofátlanul képest ezt az orrom alá dörgölni! Mocskos kis gennyláda...

- Örülj annak, hogy a tiéd. És, hogy a közelében lehetsz. Mert ha ezt csinálod, hamar csak távolról tudsz majd velem lenni - felállok, hogy újra bevizezzem a kendőt, mert Eren orrvérzése egyáltalán nem akar elállni.