ᴡɪʟʟ ʏᴏᴜ ʙᴇ ᴍʏ ꜰʀᴇᴇᴅᴏᴍ/ ᴬᵒᵀ

ɴᴇᴋᴇᴅ ᴀᴅᴏᴍ 2/3

Ⓨⓞⓤⓡ ⓅⓄⓋ
Néhány pillanatig némán néz rám, a szemei elsötétülnek, a testtartása meredté válik, a tekintete éhesen pásztáz tovább. Aztán feláll és úgy indul el felém, mintha nem lenne egészen tudatában annak, amit csinál.

- Olyan játékot játszol, aminek nem biztos, hogy ismered a szabályait - amikor elém ér, erélyesen magához húz, olyan hirtelen, hogy a tenyeremet a mellkasára támasztva kell visszanyernem az egyensúlyomat.

- Tudom a szabályokat - nézek rá óvatosan. Úgy érzem, a hangom már akkor elveszett kettőnk között, amikor még meg sem szólaltam. Eren sötéten felnevet.

- Nem tudod... Dehogy tudod! - a szorítása a derekamon erősebbé válik. - Fogalmad sincs, mit csinálsz.

- Van egy sejtésem - mosolygok rá, miközben óvatosan a kezére simítok, mert fáj az, ahogy az ujjai a bőrömbe mélyednek. Tartása azonnal enyhül. - Azt mondtad, itt alszol - nézek rá pajkosan.

- Tévedtem. Nem fogok aludni - mögém nyúl, becsukja a fürdőszoba ajtaját, aztán nekilök és a csípőjét az enyémek nyomva tart egyhelyben. Nem tudom miért, de már egyáltalán nem félek ettől az egész helyzettől.

- Okosan játszok - mondom hirtelen magabiztosan, amire elenged felém egy kihívó mosolyt.

- Nehogy megbánd.

- Tegyél róla, hogy ne bánjam meg.

- Ketté tudnálak törni egy rossz mozdulattal - a szeme hirtelen úgy villan kettőnk közé, mintha attól félne, hogy máris megtette. - És meg sem tudnál állítani. Sokkal erősebb vagyok, mint te. És nagyobb is.

- Most le akarsz beszélni? - húzom fel a szemöldökömet, de nem érkezik válasz. - Ezt szeretném. És megbízok benned.

- Rosszul teszed.

Megint kezd elszállni az agya, ezért rövidre zárva lehúzom magamhoz és a nyakát átölelve megcsókolom. Rögtön viszonozza, olyan hevesen, hogy meg kell kapaszkodnom benne. Érzem, mennyire szárazak az ajkai, megint ugyanolyan cserepesek és sebesek, mint amikor beteg. Egy kicsit elidőzök ezzel a gondolattal, de tudom, ha tényleg beteg lenne, azt már észrevettem volna.

A keze lassan megsimít a testemen, követi az alakom vonalát, miközben ő maga egy pillanatra sem szakítja meg a csókot, éhesen falja az ajkaimat, néha megharap, amitől teljesen legyengülök. Halkan felsóhajtok, amikor egy ujját végighúzza a fehérneműm vonalán, aztán óvatosan megfogja a csipkét, elhúzza a bőrömtől és végig simít az anyag alatt. Még sosem érintett meg ennyire érzékeny helyen, ezért akaratlanul is összeszorítom a lábam a hirtelen kéjes érzés miatt. Csendben zihálva kapaszkodok a nyakába és bármennyire is próbálok máshova nézni, csak a szemébe tudok, ami most szinte feketén csillog.

Ráfog a combomra a fenekem alatt és maga felé húz, aztán egyszerűen az ölébe emel és megszorít, amennyire tud. Felszisszenek a fájdalom miatt, de az, hogy ennyire birtokolni akar, mégis szétküld bennem valami izgatott bizsergést.

Megfordul, az ajtóig sétál, ráfordítja a zárat és az ágy felé indul velem. Teljesen odasimulok hozzá, próbálom kontrollálni a légzésemet, de annyira fel vagyok húzva, hogy egyszerűen nem megy. Meglököm a csípőmet egy kicsit, hogy még közelebb érezzem magamhoz.  Halkan felnyögök az érzés miatt és már egyáltalán nem akarom, hogy megálljunk.

Letesz az ágyra, aztán finoman lök rajtam egyet. Tehetetlenül esek hátra, de felnyújtom a karomat, hogy magamhoz hívjam. Muszáj, hogy érezzem a testét a sajátomon. Néhány pillanattal később fölém magasodik, miközben a szétnyitott lábaim között térdel. A kezével a fejem mellett támaszkodik és úgy néz rám, mintha valami nagyon különlegeset látna.