ᴡɪʟʟ ʏᴏᴜ ʙᴇ ᴍʏ ꜰʀᴇᴇᴅᴏᴍ/ ᴬᵒᵀ

ʙᴀʟᴇꜱᴇᴛ

A következő történések és leírások felkavaró részleteket tartalmazhatnak. Kérlek, saját felelősségre olvasd el!

Ⓨⓞⓤⓡ ⓅⓄⓋ

Nyugtalanul mocorog a takaró alatt. A kezem a mellettem békésen alvó Eren keze után kutat, hogy aztán magamra húzzam a karját. Azt hiszem, megjött, mert valami éles, szakító érzés van az alhasamban.

Széthúzom Eren ujjait és a meleg tenyerét - ami meglepően forró hozzám képest - a bőrömre simítom. Ez általában mindig segít, ha görcsölök és most is enyhíti a fájdalmat egy kicsit. Halkan nyöszörgök és az arcomat a párnába nyomom. Nem akarom őt felébreszteni, de hirtelen nagyon nyomasztónak érzem, hogy sötét van körülöttem. Egyedül érzem magam és félek.

Nyögök, amikor a fájdalom erősebb hullámban tör rám. Nem tudom, mi történt. Lelököm magamról az izmos kezet és apróra húzva magam, gombócként fekszek tovább. Valami nincs rendben, azt hiszem... Valahogy máshogy fáj, mint ahogy szokott és emiatt kiráz a hideg. Mindenem izzad, de libabőrös vagyok, a hajam a nyirkos bőrömhöz tapad, hányingerem van és azt érzem, hogy meg fogok fulladni.

Lassan felülök, néhány percig előre dőlve zihálok. Próbálok figyelni a légzésemre, közben az ujjammal halkan kopogtatom a padlót, hogy elvonjam a figyelmem. Néha kiszökik belőlem egy nyögés, vagy egy hosszú sóhajt, amik néhány másodpercig enyhítik azt a szakító érzést. Mintha az alhasam ki akarna esni...

Felállok és bizonytalanul elbotorkálok a fürdőszobáig. Fogalmam sincs, miért nem ébredtem fel korábban arra, hogy vérezni kezdtem.

Felkattintom a fürdőszobában a lámpát, aztán magamra zárom az ajtót, lerántom magamról a pizsimet és felkuporodok a vécére. Nem akarok lenézni a ruháimra, mert tudom, hogy biztosan foltos az összes, de muszáj, hogy valamit kezdjek magammal. Vissza akarok feküdni az ágyba. Hirtelen mindennél jobban oda akarok bújni Erenhez. Erőt veszek magamon és kinyitom az eddig összezárt szemeimet.

Halkan felsikítok, ahogy meglátom, hogy a nadrágom és az alsóm tocsog a vérben. A sűrű anyag csillog a lámpa fényében. Elsápadva meredek rá, és az az emlékek lassan betörnek a fejembe. Nem tudok másra gondolni, csak a két héttel ezelőtti pánikra, amikor Eren leguggolt elém, megfogta a térdem és halkan azt mondta, hogy kiszakadt a gumi és most vette észre, mikor kidobta. Nem tudom, hogy az akkor ijedtségem, vagy a mostani feltételezésem e a rosszabb.

Próbálok csendben maradni, de a sírás és a fájdalom egyszerre rázza a testemet. Érzem, hogy már nem vérzek, ez pedig csak jobban megijeszt. Halomba tépem a vécépapírt és törölgetem magam, de semmi, mindig tisztán tűnik elő minden kocka papír. Azt akarom, hogy ugyanúgy piros foltok legyenek a vécépapíron, mint általában. De nem.

Ⓔⓡⓔⓝ'ⓢ ⓟⓞⓥ
Azt hittem, hogy csak rossz álom, hogy hallottam [T/N] halk sírását. Annyira valóságos volt, hogy felébredtem és magamhoz akartam húzni, hogy tudjam, minden rendben van vele, de nem találtam magam mellett.

Még egy kicsit most is szabálytalan a légzésem az ijedtség miatt, hogy eltűnt, de az a  legalább tenyér méretű folt, ami átitatta a lepedőt, még jobban összeszorítja a tüdőmet. Odakapok és élesen felszisszenek, ahogy rájövök, hogy az tényleg vér és annyira friss, hogy megfogta a bőröm.

Lerúgom a takarót és öles léptekkel indulok a fürdőszoba felől. Már biztos, hogy nem álom, hogy hallom Őt sírni. Két nagyon vágok ököllel az ajtóra.

- Mi történt?! - kiáltom. Nem tudom kontrollálni magam, a félelmem, hogy valami baj történt és én nem tudom, mi az. Nem tudom megvédeni. Bentről csak fojtott sírás hangja szűrődik ki, de olyan erőtlenül, hogy kész vagyok betörni az ajtót. - Mondj valamit!