ᴡɪʟʟ ʏᴏᴜ ʙᴇ ᴍʏ ꜰʀᴇᴇᴅᴏᴍ/ ᴬᵒᵀ

ᴋɪꜱᴄꜱɪʙᴇ 3/4

Ⓔⓡⓔⓝ'ⓢ ⓟⓞⓥ
Tíz perccel a szeminárium kezdete előtt esek be a terembe, de a többieken kívül nincs bent senki. Tanár sehol.

Elégedetten ülök be Armin mellé, aki lehajtott fejjel olvas valamit - már megint. Egy ujjammal halkan dobolok a könyve mellett, hogy rám figyeljen. Felteszi a kezét, hogy jelezze, mindjárt, aztán gyorsan végigolvassa a mondatot és rám emeli a mosolygós tekintetét.

- Tessék?

- Hol a tanár? - tudakolom, de megvonja a vállát.

- Fogalmam sincs. Senki sem tudja - magyarázza és könyvjelzőt csúsztat a lapok közé, majd összezárja a könyvét. - De ha már ennyit késett, talán utána kéne járni...

- Felejtsd el. Ha nem jön, nem jön - lecsúszok a széken és nyomkodni kezdem a telefonomat. Armin elhúzza a száját.

- De ebből a tárgyból mégiscsak vizsgázunk a szemeszter végén... - próbálkozik aggodalmas hangon.

- Te úgyis átmész. Akkor meg miért aggódsz annyira? - nézek rá őszintén kíváncsian.

- Mert talán néhányan nem mennek át... - motyog. Ha valaki tényleg nem megy át a vizsgán, tudjuk, az mit jelent. Megbomlik az egység, ami tavaly óta összetartott minket, mert, ha néhány ember kibukik közülük, borul minden.

- Ne legyél már ennyire jó ember, Armin - szisszenek fel, hogy elnyomjam a saját gondolataimat. Már maga a felvetés, hogy jövőre nem kapom vissza ugyanezt a csapatot magam mellé, felforgatja a gyomrom. - Ne törődj más dolgával. Forgasd a saját kártyáid.

- Azt teszem, de nekem szükségem van mindenkire - sóhajt és a hangja tele van szorongással. - Például, ha Sasha megbukik, akkor... És ha ő nincs, akkor Connie sincs. És akkor máris eltűnt a humor és marad csak a feszültség, amit-

- Amit én generálok - szakítom félbe és a szemébe nézek. Armin nyel egyet, végül megadóan bólint, én pedig elégedetten biccentek. Azért ő a legjobb barátom, mert mindig maradéktalanul őszinte hozzám. - Tudom.

- Szóval, amióta Historia-

- Azt már elengedtem. Nem rugózok rajta - hazudom és egy rövid ütemet dobolok az ujjaimmal az asztal lapján. Előveszek egy tollat, hogy azzal babráljak tovább. Nem tudom felfogni, hogy pont Ymir győzött le. Már nem is igazán Historia miatt vagyok bepörögve, csak maga a tény, hogy megint nem voltam elég, az marja a torkom.

- Akkor jó... - Armin megkönnyebbülten rám mosolyog, aztán az új lány felé pillant. - Viszont ez most elég érdekes változás.

Én is a kiscsibe felé nézek. A lányok körében ül és olyan kedélyesen cseveg Annie-val és Historiával, mintha régi ismerősök lennének. Akaratlanul is összemérem kettőjüket.

A csibe néhány centivel magasabb, mint Historia.
Historia haja sokkal világosabb.
A csibe hangja hasonlóan nyugodt és meleg, mint Historiáé.
Historia többet mosolyog.
A csibének gödröcskéi vannak.
Historia többet gesztikulál.
A csibe keresztbe tett lábbal enyhén előre dőlve ül.
Historia nadrágban van.
A csibe legalább annyira csinos, mint az exem.

- Az. Vérfrissítés - értek egyet Arminnal és még én is hallom, mennyire ellenséges a hangom. Amióta Marco meghalt, ebben a csapatban senki sem mosolygott. De jött ez a csitri és máris valahogy enyhült a közeg. - Annyira bután néz - szűröm a fogaim között. Magamnak beszélek, de Armin meghallja.

- Bután? - kérdezi kíváncsian.

- Nézz csak rá - mormolom undorodva. A kiscsibe halkan felnevet valamin, amit Ymir és Annie halvány mosolya és Historia kuncogása követ.