ᴡɪʟʟ ʏᴏᴜ ʙᴇ ᴍʏ ꜰʀᴇᴇᴅᴏᴍ/ ᴬᵒᵀ

ᴄꜱᴀᴋ ᴇɢʏ ɪᴛᴀʟ 2/3

Ⓨⓞⓤⓡ ⓅⓄⓋ
Belépünk a klubba, a recepciós pedig ránk pillantva konstatálja, hogy vendégek jöttek. Elengedem Armint, aki a pulthoz lép és megbeszéli a részleteket a recissel, én addig önhatalmúlag körbe nézek, felfedezem a helyből azt a részt, amihez nem kell bowling cipő.

Néhány perc múlva Armin felém int, ránk rakják a karszalagot, aztán méretben passzoló cipőket adnak nekünk és egy kis puffokkal teli sarok felé irányítanak minket.

Belebújok a kemény lábbelibe, de Armin csak bizalmatlanul nézi a sajátját. Nem is igazán érinti meg, csak nézegeti és halványan felhúzza az orrát.

- Valami baj van? - kérdezem, miközben összepakolom a cuccaimat, amiket le akarok majd adni a ruhatárban.

- Hát... Nem tudom, hányan vették fel előttem - dünnyög zavartan. - És talán nincs rendesen megtisztogatva. Belül. Talán tiszta baci...

- Talán, talán, de talán jó lesz. Vedd fel, nem halsz bele - felállok és a kezembe kapom a pakkomat.

- Nem is tudom... - bizonytalanul néz rám és a már cipős lábamra, végül vonakodva magára húzza a két eltérő színű csukát. Próbálja elrejteni, de látom, ahogy kirázza a hideg. - Kész.

Bólintok, aztán a ruhatár elé képek és a pultra pakolok.  Ugyanaz a srác veszi be a kabátomat és adja ki a bilétát, aki a karszalagot nyomtatta nekünk. Rám mosolyog, amit viszontok.

A bowling klub elsőre kicsinek tűnt, de van legalább tíz pálya hátul. Szép rendezett mindegyik, az összes kijelző működik, a hely hangulatos félhomályban van, a bár pedig első ránézésre is jól fel van szerelve.

- A hetes, nyolcas és a kilences lesz a tiétek - jön utánunk a karszalagos, ruhatáras fiú. - Tízen lesztek, jól emlékszem?

Armin bólint, de a fiú nem látja, mert már nekünk hátra vezet minket a pályákhoz. Nagy, vörös és bőr kanapék vannak, fotelek, babzsákok, ahová kényelmesen le lehet ülni. Az asztalokon illatosító, zsebkendő ital- és étlap foglal helyet, néhány meghajtogatott szalvéta társaságában.

- Hozhatok addig inni valamit? - néz ránk és valahonnan egy noteszt kap elő. Mindketten forraltbort rendelünk aztán magunkra maradva nézünk össze. Szerintem neki is tetszik a hely.

- Mikasa eltalálta - pislog körbe Armin. - A helyszínekben tényleg ő a legjobb. A szalagavatóra is milyen helyet talált már!

- Az egy ritka jó fogás volt - bólintok egyetértően. Mikasa valahogy mindig megtalálja a legjobb megoldásokat, a legkülönbözőbb helyzetekre. Ez nála valami különleges képesség lehet. - Hogy jön ki a tíz ember? - pillanatok Arminra, miközben a frissen kihozott forraltborba csúsztatom a kanalat és kavargatni kezdem vele.

- Jön Sasha, Connie, Historia, Ymir, Mikasa, Jean-

- Jean? Ő ki?

- Elvileg itt dolgozik, ezért tudott Mikasa olcsóbban helyet intézni nekünk itt - magyarázza és megszaglássza a forraltborát. - Szóval, Mikasa, Jean, te és én, és elvileg Mikasa hozza magával az egyik ismerősét.

- Kit?

- Azt a srácot, akivel a szalagavatón táncolt.

- Erent? - húzom fel a szemöldökömet.

- Aha.

Emlékszem Erenre. Magas, vékony fiú volt, összevissza álló hajjal, hatalmas hanggal és hirtelen hangulatváltásokkal. Fellengzős kis hülyegyereknek tűnt. Az afteren annyira berúgott, hogy megpróbált levetkőzni, hogy elcsábítson Sashától egy csomag chipset, amiért végül Connie jól fenéken billentette. Bánatában még jobban lerészegedett és másnap Armint ölelgetve ébredt a kamrában, miután mindent széthányt.

- És Mikasa elhozza? - tátom el a számat elképedve, amint sikerül kizárnom a gondolataimból a hányásos szájú Erent. Armin bizonytalanul bólint. - És most is olyan részeg lesz, mint a mocsok?

- Remélem, hogy nem... De azért vicces volt - nevetgél halkan mellettem és beleszippant a bor felcsapó, fahéjas gőzébe.

- Én takarítottam fel utána - mormolom elégedetlenül.

- De megköszönte, nem?

- Nem, annyira szégyellte magát, vagy én nem tudom, hogy amikor másnap meglátott, elfordult és szabályosan elmenekült - nevetek fel az emlék hatására és a számba dugom a kiskanalat.

- Majd most meglátjuk - húzza fel a vállát Armin. Egyszerre fordulunk a bejárat felé, amikor meghalljuk a jellegzetes "CIAO, BANDA!" felkiáltást. Kimegyünk Connie-ék elé, ekkor szembesülünk vele, hogy jóval többen érkeztek egyszerre, mint azt vártuk. Nagyjából mindenki ott van, akit Armin korábban felsorolt, úgyhogy gyors számolás után kijön a kilenc ember. Még maradt is egy szabad hely.

- Hogy ez a hely mennyire csodaszép, Mikasa! - fordul a lány felé Historia csillogó szemekkel. Mikasa halvány mosollyal biccent neki, aztán meglát és kinyújtja felém a kezét, hogy az tudjon furakodni a tömegen. Egy magas, ismeretlen fiú követi.

- Siettün, sajnálom - kezdi rögtön, kicsit megemelt hanggal, mert Sasha a háttérben kurjongatni kezd az étterem kínálatanak látványára. - Jean már itt van?

- Fogalmam sincs, ki ő - nevetek, aztán kiengeden az ölelésemből Mikasát.

- Azt szokták mondani rá, hogy lófejű. Fel van nyírva a haja. Magas, szálkás - adja a gyors személyleírást Mikasa, de megrázom a fejem. - Nem? Akkor majd később jön. Addig is, már ismereteik egymást - arrébb lép, így Armin és én végre rálátunk az új fiúra.

Legalább másfél fejjel magasabb, mint én, egyszerű, de neki feltűnően jól álló ruhákat visel, de semmi márkásat. A haja hanyagul hátra van fogva, néhány tincs viszont a szeme előtt lóg, minden mozdulatára megrezzen a levegőben.
Az arca egészen úgy néz ki, mintha egyáltalán nem akarna itt lenni; az egyik keze a zsebébe gyűrve, a másik csak úgy lóg a teste mellett.

Ahogy a szeme rám villan, elnyílnak az ajkai és halkan káromkodik. Egyenlőre nem tudom, hogy miért.

- Nem hiszem, hogy ismerjük egymást - nézek Mikasára bizonytalanul.

- De. Eren - mondja röviden a fiú és felém nyújtja a kezét. Kicsit megrázom a fejemet, mert nem vagyok biztos benne, hogy jól hallottam. Ez a hányós Eren? Ez itt? - Mi van? Nem tudsz beszélni? - a szeme diadalmasan megvillan, ami elég, hogy feleszméljek.

- Tudok, csak nem akartalak megijeszteni, nehogy megint a falról kelljen lekaparnom a rókádat - erősen megszorítom a kezét, aztán hagyom, hogy Armin is megtapasztalja a helyzet kínosságát.

- Helló - motyog Armin riadtan, mert hirtelen nem tudja befogadni Eren fölényes modorát.

- Mikasa, beszélhetünk? - magam után húzom a lányt, hogy kettesben maradhassak vele. - Biztos vagy benne, hogy jó ötlet a mi összeszokott csapatunkba behozni egy új tagot?

Mikasa fürkésző tekintete végig jár az arcomon, aztán megenyhülve néz rám.

- Jeannal semmi bajod sem volt.

- De még nem is ismerem - tiltakozok. - Én csak a gang miatt kérdezem, hogy jó ötlet e...

- Ne aggódj. Eren maga kérte, hogy jöhessen. Nem igazán vannak barátai.

Azt meg tudom érteni...

- Hát, akkor... Akkor jó - hagyom Mikasára enyhe mosollyal. Ha szerinte Eren rendben lesz, akkor rendben lesz.

Ahogy nézem, valóban rendben lesz, mert Armin láthatóan már nem akar elájulni a félelemtől, ráadásul Historia és Connie is a társaságát élvezik. Végig fut rajtam a megkönnyebbülés.