ᴡɪʟʟ ʏᴏᴜ ʙᴇ ᴍʏ ꜰʀᴇᴇᴅᴏᴍ/ ᴬᵒᵀ

ᴇx

Ⓨⓞⓤⓡ ⓅⓄⓋ
- Hányszor mondjam még el, hogy Mikasa nem az exem, a francba is! - csattan fel idegesen és lesöpri az ágyról a használt papírzsebkendőket. Az orromat fújtam beléjük, amikor nagyjából húsz perce elkezdtem sírni. - Mi kell még neked, te lány?!

Összerezzenek a hirtelen hangjára és rögtön felé fordulok.

- Ne kiabálj velem! - kiabálok és letörlöm a dühöm könnyeit az arcomról.

- Én nem kiabálok, csak felemeltem a hangomat! - kiabál vissza értetlenül.

- De azt se... - sírom el magam hangosan újra, amire Eren megforgatja a szemét.

- Elviselhetetlen vagy, amikor menstruálsz.

- Nem is menstruálok! - nézek rá sértetten, de olyan gúnyosan mér végig tetőtől talpig, hogy egyértelműen hogy igaza van. - Jó, talán, de nem azért vagyok ilyen...

- Hát miért? Mi az Isten ütött beléd mostanában? - szorítja össze a szemét egy pillanatra, mielőtt kicsit feldobná a karját, hogy jelezze, mennyire nem ért engem. Az utóbbi időben én sem magamat. Tudom, hogy Mikasa csak egy olyan alak Eren életében, aki mindenben támogatta őt és gyerekkorától kezdve mellette állt, bármi is legyen. De azt hiszem, pont ez az, ami annyira mérhetetlenül zavar. Mikasa tökéletes, minden, ami én valaha akartam lenni és sosem leszek, ráadásul olyan dolgokat tud Eren múltjáról, amiket ő maga nem hajlandó elárulni nekem. Teszi mindezt azért, mert "engem akar védeni". Megfulladok abban a túlféltésben, amivel viseltetik irántam. Néha úgy érzem, nem kapok levegőt, hogy nincs saját akaratom és nem tehetek semmit magamtól, mert Eren annyira megrögzötten fél attól, hogy velem bármi is történik - természetesen ezt sem méltóztatik elmondani, hogy miért -, hogy még a legapróbb dolgokon is képes fennakadni.

- Nem ütött belém semmi - elfordulok tőle és jobban összezárom magam körül a kezeimet. - Én csak lány vagyok...

- Én pedig fiú, és? Attól még nem fogok egész este a kanapén ülni sörrel a kezemben és nézni a focit - nevet fel hihetetlenül. Tudom, hogy igaza van. A fejemmel tudom, de a szívemmel még nem. Mikasa árnyéka folyton felettem van és ösztönöz arra, hogy tökéletes legyek, mert ha nem leszek az, Eren majd benne megtalálja azt, ami belőlem hiányzik. Nagyjából mindent...

- Nem is szereted a sört - motyogom halkan. Hallom, ahogy lassan beszívja a levegőt és szinte látom magam előtt, ahogy megcsóválja a fejét és néhány hajszál újra a szeme elé csúszik - És a focit sem.

- Nyilván. Pedig fiú vagyok.

- Jó, de attól, hogy fiú vagy, nem kell szeretned ezeket - fordulok felé és már ekkor tudom, hogy megint megnyert egy játszmát ellenem. Bosszúsan beharapom az ajkamat. Utálom, mikor ezt csinálja.

- Attól, hogy lány vagy, nem gondolhatsz mindent túl, hogy aztán ráfogd arra, hogy lány vagy. Ez... Ez faszság.

- Én nem gondolok mindent túl...

- Mégis azon pörögsz, hogy a húgom az exem - húzza össze a szemét. Az, ahogy ezt mondja, végtelenül nevetségessé teszi az előbbi viselkedésemet és félrepillantok. - Hagyd abba, hogy állandóan hozzá méred magad.

A szemem kikerekedik és elnyílnak az ajkaim. Fogalmam sem volt róla, hogy tudja, hogy ezt csinálom. Soha egy szóval sem mondtam neki, mi jár a fejemben ezzel kapcsolatban, de újra sikerült meglepnie. Sokszor elfelejtem, hogy minden hibája ellenére Eren mindig mindenkire megpróbál a lehető legjobban odafigyelni, mindezt úgy, hogy az adott illető nem biztos, hogy észreveszi. Ez olyan, mint amikor egész nap takarítasz, de nem látszik az eredmény, viszont, ha kihagyod a takarítást, abból katasztrófa lesz. Eren figyelme a takarítás, azt hiszem.