ᴡɪʟʟ ʏᴏᴜ ʙᴇ ᴍʏ ꜰʀᴇᴇᴅᴏᴍ/ ᴬᵒᵀ

ᴡɪʟʟ ʏᴏᴜ ʙᴇ ᴍʏ ꜰʀᴇᴇᴅᴏᴍ 1/5

[T/N] = te neved
[V/N] = vezetékneved

Ⓨⓞⓤⓡ ⓅⓄⓋ
- Ártatlan vagyok! – üvölti kétségbeesetten Eren Jaeger a vádlottak padjáról. A hangját mély csend, aztán feszült suttogás követi, miközben ő maga körbehordozza a tekintetét a teremben lévők között, hátha talál valakit, aki hisz neki. Kicsit előrébb hajol, amennyire a bilincsein átfűzött lánc engedi és halkan nyöszörög. Képtelen vagyok nem őt nézni. Velem lehet egyidős, de amíg én egy neves egyetem jogi karának hallgatója vagyok, az ő nyakába éppen egy gyilkosságot próbálnak bevarrni.

Szakmai gyakorlaton vagyok itt néhány másik ügyvédpalántával, és az a feladatunk, hogy elemezzük a helyzetet és felhasználjuk azt a később esedékes vizsgáinkhoz. Pártatlanul vagyunk jelen Erwin professzor kísérőiként, így sem az esküdtszékhez, sem a perben lévő felekhez nem tartozunk, minden, amit tennünk kell, a figyelés, jegyzetelés és később az analizálás. Tudom, hogy a jogi karon év végén ugyanilyen záróvizsgák vannak, de ott az egész csak megjátszott, hogy a vizsgázó diákok kipróbálhassák magukat, de ne egy valós ember legyen a kísérleti alanyuk. És mi még nem vagyunk vizsgaközelben.

Látom a szemem sarkából, hogy a szaktársaim hitetlenül rázzák a fejüket, amikor a bíró csendre inti az őrjöngő Jaegert.

Eren Jaeger narancssárga rabruhában, kócosan és lebilincselve ül a helyén. Az arca meggyötört és végtelen kimerültségről árulkodik; a tekintete tompa és egyszerre rémült is. A hangja olyan rekedt, mintha már napok óta próbálná a világba ordítani, hogy ártatlan. Sterilen kezelik őt, senki sem figyel rá, csak a bíró és a fiú mellé államilag kirendelt ügyvéd. Az egész olyan, mintha már eleve lendöntötték volna, hogy ez a rémült rab a bűnös. Feleslegesnek érzem az egész tárgyalást, mert vásári majmot csinálnak a vádlottból.

- Felszólítom a vádlottat, hogy addig ne szóljon, amíg nem adtam meg a szólás jogát – vakkantja oda a bíró és nyomatékként az asztalra csap a kalapácssal.

Dhalis Zachary, a bíró, egy már jócskán hatvan fölött járó férfi, a szeme mégis mindig élesen villog, mintha az üzenné, hogy előtte nem lehetnek titkok. Hiába jártam már több tárgyalásán, minden alkalommal újra és újra megrettenek tőle. Ha beszél, úgy érzem magam, mintha kislány lennék, akinek semmi keresnivalója a felnőttek világában. Zachary bíró szava tekintélyt parancsoló, a hangja dörgedelmes és ő az, aki a bűn mértékén túl azt fogja nézni, hogy a vádlott mennyire lehet hasznos tagja a társadalomnak, ez alapján hozza az ítéleteit. Sok elítélt reméli, hogy Dhalis Zachary lesz a vizsgálóbírója a legfelsőbb bíróságon, mások pedig egyenesen rettegnek tőle.

És most, ahogy ott ül az emelvényen, a tekintetét konzekvensen Eren Jaegerre szegezve, hirtelen mindennél jobban szeretnék bízni benne, hogy nem ítélne el egy huszonéves fiút anélkül, hogy hagyná, hogy a vádlott szabadon védekezzen és felmutassa az alibijeit.

- Senkit sem öltem meg, senkit! Hinnie kell nekem! – vonyít fel Jaeger és újra kihajol a pulpitus mögül. – Nézzék meg az ujjlenyomatomat. Alibim is van!

- A családtagok nem számítanak alibinek.

- Mikasa nem az igazi húgom, nem vér szerinti húgom – tiltakozik elsápadva a vádlott. Az arca olyan szürkévé válik, mint a hamu, nekem pedig összeszorul a torkom. Úgy érzem maga, mintha végignézném, ahogy megerőszakolnak valakit és nem tennék ellene semmit.

- Az örökbefogadási papírok hivatalosak, innentől pedig Mikasa Ackerman családtagnak számít. Nincs alibi – tagolja lassan a bíró. Nem úgy tűnik, mint aki minden áron be akarná falazni Eren Jaegert, látszólag inkább csak túl akar lenni a tárgyaláson minél előbb. Jaeger megpróbál felállni, de a lábai között megfeszülő lánc visszarántja, így félig behajlított térdekkel áll egyhelyben.