Ⓨⓞⓤⓡ ⓅⓄⓋ
Levi minden tiltása ellenére az első utam Eren Jaegerhez vezet, aki mellett már ott áll a bátyja és két rendőrtiszt. Egészen máshogy néznek ki, semmi közös nincs bennük, kezdve azzal, hogy Zeke sokkal magasabb és izmosabb, mint a testvére. Olyan közel állnak egymáshoz, amennyire csak a szabályzat engedi, és pont elkapom, ahogy Zeke fojtott hangon, izzó szemekkel magyaráz Erennek.
- Ennél nincs lejjebb – szűri a fogai között figyelmeztetően. Talán ő nem is tudja, de hallom, hogy mennyire kétségbeesett a hangja. – Észnél kell lenned, különben elítélnek és kivégeznek, Eren!
- Nem tudok tovább menni – suttogja halkan Eren és mélyen lehajtja a fejét. – Nincs több erőm, nem érted? Fáradt vagyok...
- És ez ok arra, hogy feladd? Szedd össze magad, mert rajtad kívül nincs ember, aki ezt a csatát meg tudja vívni.
- Én sem tudom.
- Nem akarod! – Zeke megragadja Eren vállát és olyan erősen rázza meg, hogy a vádlott mellett feszítő két őr rögtön felszólítják Zekét, hogy engedje el az öccsét. – És ha ennyiben hagyod az életedet, akkor nem az vagy, akinek ismertelek.
- Mert minek ismersz?
- Szájba váglak – Zeke Jaeger hangja színtelenül cseng, úgy, mint aki kérdés nélkül váltaná be az ígéretét. – Ha ezt a tárgyalás most elveszíted, nincs tovább. Nem a börtönbe visznek innen, hanem a siralomházba, ahol megvárhatod, hogy eljöjjön az utolsó napod. Utána átvisznek máshova, felkötöznek egy asztalra és beadják neked a méreginjekciót. Ezt akarod? Hogy apa, Carla és én üveg mögül nézzük ezt végig? Nem lehetsz ennyire önző.
- Nincsenek kilátásaim.
- Ha egy pillanatig is figyeltél volna, tudhatnád, hogy a bíró nem akar téged elítélni, te ostoba.
- Nem ugyanazon a trágyaláson ülünk – ingatja a fejét Eren. A következő pillanatban hátratántorodik, az őrök pedig felszólítják Zekét, hogy fáradjon vissza a helyére. Eren orrából ömlik a vér, a bátyja pedig megvető pillantást küld neki, miközben megtörli a kezét egy zsebkendővel.
- Szedd össze a gerinced – mondja még, mielőtt megfordulna és visszaülne a helyére. Én csak állok ott és úgy érzem, mintha én kaptam volna az ütést. Az egész világ forog velem, ahogy visszatántorgok a saját helyemre és megállok Levi mellett. Nem szól hozzám, csak csendben kattogtatja a kezében lévő golyóstollat egészen odáig, amíg a bíró ismét megjelenik és megnyitja a tárgyalás utolsó szakaszát. Csigalassúsággal telnek csak a percek, amíg a bíró ismét átvesz mindent.
- Próbálj megnyugodni. Ilyen állapotban semmiben sem tudsz segítséget nyújtani – figyelmeztet halkan Levi. Bólintok és a szemeimet a történésekre függesztem, hogy mohón beigyak minden részletet. Dhalis Zachary sokadszor is elismétel mindent, amivel Erent ártatlanul vádolják, de amikor Eren még ekkor sem hajlandó védekezni, a bíró látszólag végleg megadja magát és újabb kupac papírt húz elő.
- Amennyiben igazak az állítások és az itt ülő férfi valóban elkövette azokat, amikkel vádoljuk, az állam által rámruházott jogommal élve halálbüntetést szabok ki rá, melynek teljesítési határideje három év – lapoz egyet és a szemét végighúzza a termen, majd megállapodik rajtam és az évfolyamtársaimon, akik Erwin professzor köré gyűlve szemléltük az eseményeket. – vannak azonban itt módosító tényezők. Miss Blouse, van bármi javaslata?
Sasha mellettem kicsit összehúzza magát és lassan megrázza a fejét. Dhalis Zachary tovább hordozza a tekintetét és előrébb hajol.
- Mr. Springer talán? Nem? Nem. Miss Reiss, van bármi, amivel kiegészíteni az ügyet?
ESTÁS LEYENDO
ᴡɪʟʟ ʏᴏᴜ ʙᴇ ᴍʏ ꜰʀᴇᴇᴅᴏᴍ/ ᴬᵒᵀ
Fanfiction𝐍𝐞𝐦 𝐦𝐢𝐧𝐝𝐞𝐧 𝐬𝐫𝐚́𝐜𝐛𝐨́𝐥 𝐥𝐞𝐬𝐳 𝐚𝐳 𝐚𝐳 𝐚́𝐥𝐨𝐦𝐩𝐚𝐬𝐢, 𝐚𝐦𝐢𝐥𝐲𝐞𝐭 𝐞𝐠𝐲 𝐥𝐚́𝐧𝐲 𝐞𝐥𝐤𝐞́𝐩𝐳𝐞𝐥 𝐦𝐚𝐠𝐚́𝐧𝐚𝐤 𝐞́𝐬 𝐄𝐫𝐞𝐧 𝐉𝐚𝐞𝐠𝐞𝐫 𝐞𝐠𝐲𝐞𝐧𝐞𝐬𝐞𝐧 𝐚 𝐬𝐳𝐨̈𝐠𝐞𝐬 𝐞𝐥𝐥𝐞𝐧𝐭𝐞́𝐭𝐞 𝐞𝐧𝐧𝐞𝐤, 𝐦𝐞́𝐠𝐢𝐬...
