ᴡɪʟʟ ʏᴏᴜ ʙᴇ ᴍʏ ꜰʀᴇᴇᴅᴏᴍ/ ᴬᵒᵀ

ᴋᴜʟᴄꜱ

Ⓨⓞⓤⓡ ⓅⓄⓋ
- Olyan józan vagyok, mint egy fasz! - ordít Eren és hátra vetett fejjel nevet. - Istenem, fasz vagyok!

A hangja visszhangzik a házak között, ahogy félig rám támaszkodva fordítja az arcát a már elsötétült ég felé és nagyokat szippant az éjjeli levegőből, hátha attól egy kicsit kijózanodik, de nem. Jelen pillanatban neki még Buddha is kevés lenne ehhez a mutatványhoz. Tudtam, hogy Eren nem bírja az alkoholt, de azt nem, hogy két cyder és egy feles után annyira ki lesz készülve, mintha a buli összes alkoholját ő itta volna meg.

Amikor elfogadtuk Jean invitálását, Eren határozottan kijelentette, hogy ő márpedig nem fog inni, de Jean néhány jól irányzott piszkálódása és Connie csorba mosolya hamar fellobbantották a dühét és egy levegővel megitta a két cydert. Utána rázott egyet a Mamma Miára, végül széthányta a vécét és nyöszörögve evett meg egy zacskó chipset, hogy valami felszívja a gyomrában megmaradt alkoholt. Amikor jobban volt, valami elképzelhetetlen okból kifolyólag megivott egy felest és az okozta azt a kiváló állapotot, amiben jelenleg most van. Jelesen, hogy sikítva énekel, félig hozzám bújva botladozik és annyira lehetetlenül sokat beszél, mint máskor egy teljes hét alatt.

Ahogy mellettem botorkál és valami rendkívül szórakoztató szóviccen nevetgél, az ujjával az egyik csillag irányába bök, mielőtt hatalmas levegőt vesz és fülsiketítően hamisan nótára fakad.

- Há' de szeretik a tik a meggyet!

- Te nem is szereted a meggyet - nevetek és megmentem attól Erent, hogy egy autó szélvédőjére essen. Kicsit imbolyog, valamit dünnyög és elmélyülten tanulmányozza a cipőfűzőjét, végül megadóan sóhajt és újabb dal után kezd kutatni a fejében, amit elő tudna adni.

- Entschuldigung, Herr Autó - motyog békítően, mikor megállapítja, hogy nincs masni a cipőjén, aztán újra a kis Peugeot felé indul és megpaskolja az motorháztetőt, az autóba szerelt riasztó pedig éles hangon kezd szirénázni. - Bazzeg... Nínó.

- Eren! - kapom el a kezét, amikor bekopog a szélvédőn, miközben erősen rácsodálkozik az ablaktörlőkre.

- Tessék? Talán itthon vannak és befogják a pözsó száját... - néz rám és egészen úgy tűnik, mint egy rajtakapott kisfiú. - Nincs is szebb annál, ha sír a gyerek - sóhajt és újra az ablaktörlők felé fordul. - Nézd, ez az izé szokott úgy... Ezt lengetik az autók. Szeretnék énekelni valamit!

- Nem, nem, gyere - húzom magamhoz, ő pedig megadóan bólogatva bújik hozzám a fejével és engedelmesen jön utánam. Néha megáll és nézelődik, motyogva nevet valamin, vagy egyszerűen kidugja a nyelvét a szájából és az orra hegyét próbálja nyalogatni. Amikor nem sikerül neki, benyálazza az ujja végét, aztán a nyálat az orrára keni, és, mint aki jól végezte dolgát, elégedetten csettint.

- Egyébként szeretem a meggyet, de csak akkor, ha rétesben van - néz rám sértetten, mintha most jutna eszébe, hogy miről is beszéltünk korábban. - Mákos meggyes rétes, az mindig jó. A jó rétes mindig jó. A jó rétes sosem rossz.

- Micsoda észrevételek - bólogatok, miközben Eren csupa izom testét próbálom valahogy a helyes irányba kormányozni. Nem áll ellen, de különösebben nem is segít, ezzel pedig eléggé megnehezíti a dolgomat.

- Kislány, hadd énekeljek valamit, jó? Imádni fogod - biztosít és tompán kezd mosolyogni, ahogy eszébe jut valami. - Biztos kurva romantikus vagyok most, nem?

Nem tehetek róla, de megállok, óvatosan elengedem és végignézek Erenen. A cipője ki van kötve, a nadrágja zsebei kifelé állnak, a pólója összevissza áll, a bőrkabátja félig lecsúszva lóg a válláról, az arcán bárgyú mosoly tanyázik, a haja pedig olyan, mint egy nagyon csúnya felmosórongy. Képtelen egy pillanatra is befogni a száját, mert megint a meggyről magyaráz valamit, de nem tudom követni a gondolatmenetét a befőttek készítéséről. Nem úgy tűnik, mintha zavarná, mert kitartóan fecseg tovább, miközben tovább indulunk hazafelé. Eltart egy darabig, amíg a kis kolonccal a nyakamban befordulok a házunk utcájába. Még így is viszonylag messze vagyunk, de legalább már csak egyenesen kell mennünk.