...Éꜱ ᴀᴢ ᴛᴇ ᴠᴀɢʏ! 2/2

273 23 32
                                    


Ⓔⓡⓔⓝ'ⓢ ⓟⓞⓥ
- Megpofozott - mondom lassan, ahogy szaggatottan kifújom a füstöt.

- M-mi..?! - Armin elképedve néz rám. - Meg?

- Igen - mélyet szívok a sokadik szál cigiből. Tudom, hogy Armin utálja, ha bent csinálom ezt, de nem volt hajlandó kijönni velem az erkélyre, nekem viszont muszáj csinálnom valamit, ami kicsit lenyugtatja a kedélyeimet.

Újra kifújom a füstöt, amitől Armin köhögni kezd.

- Bocs - nyújtom felé a Fantát, amit a kampusz büféjében vettem. Armin elveszi az üveget és iszik belőle, hogy csillapítsa a köhögését. - Megérdemeltem.

- Szerintem elég türelmes volt veled - tekeri vissza a kupakot és a földre állítja a megcsapolt Fantát.

- Tudom - szorítom össze a számat ingerülten. Annyira elbasztam, hogy üvölteni tudnék tőle.

Kiiszom a maradék löttyöt, az alján egy fél kortyot hagyok, és abba dobom bele a cigi csikket, hogy biztosan ne gyulladjon be újra. Hanyag mozdulattal a földre dobom az egészet és eldőlök az ágyon.

- Segíts - nézek Arminra, ő viszont kikerekedett szemekkel meredt rám, mintha nem hallotta volna tisztán. Hirtelen nem is válaszol semmit, csak kinyitja és becsukja a száját.

- N-neked?

- Igen. Segíts.

Felülök az ágyon és előrehajolok egy kicsit, hogy érezze a helyzet súlyát.

- Kérvényt kell írnom a dékánnak, hogy mégse rúgjanak ki.

- De hát nem is szeretsz ide járni - rázza meg a fejét Armin enyhén. Örülök, hogy tovább lendült az iménti döbbenetén. Azt nem kell tudnia, hogy megpróbáltam én magam megírni azt a szart, de egyszerűen képtelen vagyok helyesen írni, a betűk folyamatosan összemosódnak a szemem előtt.

- Nem. De Őt szeretem. Kell nekem, érted? - felhúzom a szemöldökömet, amire a barátom óvatosan néz végig az arcomon.

- Mióta nem beszéltek..? - úgy kérdezi, mintha attól félne, hogy bármelyik pillanatban bekattanok, de nem. Most egyáltalán nem vagyok abban a hangulatban. Megoldást akarok, minél gyorsabban.

- Egy hete - elhúzom a számat, ahogy gyorsan lepörgetem a fejemben az elmúlt időszakot. - Kilenc napja.

- Nem keres?

- Faszt - nevetek fel szárazan. - Azt mondtam neki, hogy hagyjon, mert csak hisztizik. Fogalmam sincs, hogy jött ez ki a számból - összeszorítom a szemem és eltakarom őket az ujjaimmal.

- De miért mondtad ezt neki..?

- Mert szégyelltem magam, baszki! Kurvára szégyelltem magam! Nem bírtam elviselni, ahogy nézett. Láttam, hogy csalódott bennem. FASZOM! - próbálok meggyújtani egy új szálat, de az öngyújtó nem szikrázik fel, ezért a földhöz vágom, amiről ripityára törik.

- Eren...

- Kurvára szeretem, de nem vagyok elég ahhoz, hogy ő jól legyen! Megkérdezte, hogy minek vagyunk együtt. Érted?

Beletépek a hajamba, aztán egyszerűen felnevetek azon, hogy mennyire szar alak vagyok. Fogalmam sincs, [T/N] hogy tudott engem eddig tolerálni. Azt sem tudom, hogy még együtt vagyunk e, vagy betelt nála az a bizonyos pohár és ennyi volt.

A legrosszabb az egészben, hogy meg sem próbáltam nem balhéba kerülni. Jó, ez nem igaz, az elején tényleg türtőztettem magam, de amikor megláttam Jean önelégült fejét, ahogy [T/N] felé kacsingat, egy kicsit meginogtam. Még akkor is visszafogtam magam, aztán Jean odajött és megkérdezte, hogy "Mi van, Jeager? Lepattintott a csajod? Ne aggódj, majd én vigyázok rá."
Ekkor teljesen elszállt az agyam és megint verekedtünk Jeannal. Azért rúgtak ki, mert eltörtem az orrát és majdnem a bal karját is.

ᴡɪʟʟ ʏᴏᴜ ʙᴇ ᴍʏ ꜰʀᴇᴇᴅᴏᴍ/ ᴬᵒᵀOnde histórias criam vida. Descubra agora