ᴡɪʟʟ ʏᴏᴜ ʙᴇ ᴍʏ ꜰʀᴇᴇᴅᴏᴍ/ ᴬᵒᵀ

ᴍʀ. ᴅᴀʀᴄʏ 1/3

Kedves Mindenki,
elöljáróban annyit, hogy ez a hármas etap a kedvencem mind közül. Remélem, nektek is fog tetszeni. ❤️

- ᴏᴘʜᴇʟɪᴀ

Ⓨⓞⓤⓡ ⓅⓄⓋ
Izgatottan előrébb dőlök a széken, miközben a tanárt hallgatva újabb néhány szót írok az eddigi vázlatomhoz. Beharapom az ajkam, ahogy koncentrálok, hogy a szövegkiemelővel jó helyen húzzak színes csíkot a papíron. Amikor kész, rápattintom a kupakot és folytatom a jegyzetelést.

Armin mellettem óvatosan elveszi a jelölőt és ő is használja a saját füzetében, végül visszacsúsztatja elém és rám mosolyog. Viszonzom a gesztust és a figyelmemet újra tanárnak szentelem. A professzor asszony éppen Jane Bennet jellemét próbálja egy gondolattérképpel felrajzolni. Jane-ről mindig Armin jut eszembe. Mindketten szőke angyalok, akik mindig csak próbálják tisztára mosni mások lelkiismerét, vagy nevéd. Szelídek és önzetlenül törődnek azokkal, akiket szeretnek.

- Ugorjunk - szólal meg elöl Hanji és villogó szemmel néz végig a csoporton. A hangjára kicsit összerezzenek. A tekintetében az az őrült csillogás áll, ami minden egyes órán. - Az első lánykérés, ami Darcy és Elizabeth között történt. Mit gondolnak? - súgja

- Elizabeth egy hülye liba, akinek senki sem jó - vágja rá Eren Jaeger az egyik padból. A levegő megakad bennem.

Néhányan lapoznak a füzetükben, a lapok sistergése megtölti az előadótermet. A mozdulatuk közben megállnak és keresik a megszólalót. Mindenki tudja, hogy ez mennyire fel szokta tüzelni a professzor asszonyt.

Hanji elvigyorodik és előre dől. Szinte toporzékol, vogy valaki ennyire provokatívan szól hozzá a témához.

- Folytassa!

- Ezen nincs mit folytatni - rázza a fejét hanyagul a fiú és lejjebb csúszik a székén, aztán szétnyitja a combjait. Nem látok rá, de talán jobb is, mert valamiért felcsap bennem a düh. - Az igazira vár és közben a "fölény elefántcsont tornyából néz mindenkire" - a hangja csöpög a gúnytól, ahogy próbálja minél sarkosabban körbejárni Elizabeth-et. - Egy hülye liba, semmi más.

- Ez...! - kezdem hirtelen, de Armin aggódó pillantásra elhallgattat. A hangom nekicsapódik a falaknak és néhány pillanatig visszangzik a csendben. Hanji őrült mosollyal néz rám, hogy mondjam tovább. Megrázom a fejem, hogy nem akartam mondani semmit, de akkor meglátom Eren kárörvendő szemeit és a félmosolyt a szája szélén. Mintha pontosan erre a reakcióra számított volna tőlem. - Ez olyan kiforgatott vélemény, amit csak olyan mond, aki nem olvasta végig a könyvet.

Hanji tapsikol egy kicsit, aztán felül a tanári asztalra, felénk int a kezével és hagyja, hogy Eren egészen felém fordulva megpróbáljon a földbe döngölni.

- Ez pedig valaki olyannak a hozzászólása, aki ugyanolyan csitri, mint Elizabeth - húzza fel a szemöldökét. Egyértelműen szórakozik rajtam.

- Őszintén kíváncsi vagyok, mi az, ami ennyire elhúzta a véleményed - felállok, mert azt érzem, hogy puszta szavakkal és érveléssel máris veszítettem. A szeme követi a mozdulatot és lassan normálisan felül a székre.

Néhány kíváncsi szempár figyeli a kialakuló helyzetet, mások - akik félnek Erentől - csak bámulnak maguk elé, vagy firkálnak. Mint Armin.

- Elizabeth azt hiszi, hogy mindent tud mindenkiről. Megragadt annál, hogy Jane jó ember, és ennyi - fejével valamerre odabiccent. Valamiért Armin irányába sikerül a mozdulata.

- Mr. Darcy is jó ember - vetek ellent és az ujjaimat az asztal szélébe akasztom.

- Természetesen. De ezt nem mindenki hajlandó észrevenni.

- Észreveszi, csak nem azonnal - sóhajtok, hogy lenyeljem az ingerültségemet. Nem szabad újra belemennem a kis játékába, mert mindig ő nyer. 

- Nyilvánvalóan. Hiszen elég volt számára Mr. Wickham néhány szép szava, hogy bedőljön neki - emeli fel Eren egy kicsit a hangját, amire Hanji elragadtatva sóhajt fel.

- Mr. Wickham legalább úgy viselkedett vele, ahogy kellett! Persze, hogy Lizzy hitt neki!

- Darcy nem tudta, hogyan kéne közelednie - szűri a fogai között.

- Darcy nem is akart közeledni!

- Mindez nem változat azon, hogy Elizabeth egy elkényeztetett, öntelt picsa, aki azt hiszi, hogy ő van a világ tetején, mindenki más pedig elmehet a faszba! - kiált rám Eren és úgy ugrik fel, hogy a széke hátracsapódik. Magamra parancsolok, hogy ne ijedjek meg a hirtelen gesztusra. Úgysem bántana komolyan. És komolytalanul sem. Sem sehogy máshogy.

- Ta-tanárnő... - kezdi Armin, de Hanji leinti és osztatlan figyelemmel néz ránk.

- Csak Lizzy egyik oldalát látod - mondom lassan, hogy úrrá legyek a hangom remegésén.

- Te pedig Darcy egyik oldalát sem látod! - nevet fel szárazan. - Mert szerinted is minden ember csak egyvalamilyen lehet. Egysíkú. Szerinted te mindenkit ismersz.

- Eleget látok az emberekből, hogy tudjam, ha valakitől semmit sem akarok! - felkapom a cuccaimat, és a kijárat felé indulok.

- Menj csak, Elizabeth Bennet, fuss el, ahogy mindig! - csap rá izomból az asztalra, én pedig kirohanok a teremből, mielőtt elsírnám magam. Hallom az ajtó csukódását, aztán Hanji újra beszélni kezd, de eszem ágában sincs visszamenni, helyette elbújok a harmadik emeleti mosdóban és magamra zárom az ajtót.