ᴡɪʟʟ ʏᴏᴜ ʙᴇ ᴍʏ ꜰʀᴇᴇᴅᴏᴍ/ ᴬᵒᵀ

ɴᴇᴋᴇᴅ ᴀᴅᴏᴍ 3/3

Ⓨⓞⓤⓡ ⓅⓄⓋ
- Jól vagyok - gyenge csókot hagyok az ajkán, aztán kicsit megmozdulok alatta, hogy tudassam vele, hogy nem kell tovább várnia. Nyel egyet, összeszorítja a fogait és lök egyet bennem. Fáj és éget, de sokkal jobb, mint néhány perccel ezelőtt.

Lassan mozdul meg újra és újra, a fájdalom oldódni kezd, de nem tűnik el és nem lép a helyébe az a kéjes érzés, ami az ujjainál volt. Kicsit megemeli a törzsemet a matracról, ahogy jobban belemerül abba, amit csinál. Halk nyögések és a nevem szalad ki a száján időről időre. Magamhoz ölelem a testét és az arcomat a nyakába fúrom. A könnyeim elapadnak, és bár cseppet sem élvezem azt, amit tesz, már sokkal jobb. Végig óvatos, de határozott marad. Féltem, hogy el fogja veszíteni a fejét, de még velem van és úgy érzem, ha eddig nem volt baj, nem is lesz.

- Kislány... - morog halkan és végigcsókolja a nyakam. - Fáj?

Bólintok és hátrafésülöm a haját az arcából.

- Folytasd - utasítom szaggatottan. A testem ugyanabban az ütemben mozdul meg, ahogy Eren belém löki magát. - Annyira szeretlek... - bukik fel belőlem, amikor hirtelen megáll. Tudom, hogy majdnem elszállt az agya, ezért tette. Végighúzza az orrát az állam vonalán és hall nyögés hagyja el a száját.

Ez éjjeliszekrényen világító lámpa fényében látom a forró bőréből felcsapó gőzt.

Kicsit megharapom a vállát, amikor olyan szögben ér belém, ami különösen fáj. Motyog valamit, és a fejét az enyém mellett a párnára támasztja. A mozdulatai ugyanolyan határozottak, mint eddig, a csípője néhányszor az enyémhez ér.

- A filmekben minden hazugság - zihál halkan és ökölbe szorítja a kezét. A bőre halványan csillog, a haja kócos, a szeme pedig egészen sötét. Egyszerűen szép, ahogy engem figyel. - Élőben más. Fáj, igaz?

Nem válaszolok, csak közelebb húzom magamhoz, hogy ne tudjon többet rám nézni. Ez megteszi a hatását, felmordul, erősen a derekamra fog és céltudatosan, mélyen tolja be magát újra és újra, egészen addig, hogy a mozdulatai szabálytalanok, a légzése rendezetlen lesz és néha önkéntelenül, kétségbeesetten nyöszörög. Egészen sebezhetőnek tűnik, ahogy szinte ijedten keresi a kapcsolatot, hogy meg tudjon csókolni. Élvezettel hagyom, hogy megharapja az ajkam.

Nem tudok mást nézni, csak őt, ahogy elhúzódik tőlem, kicsit gyorsít, az eddiginél hangosabban és folyamatos nyög, összeszorítja a szemét és hirtelen kibukik a szájából a nevem, ezzel egy időben pedig megáll és a fejem mellett a párnába markol. Kiszakad belőle egy nehéz levegővétel. Elnyílt ajkakkal nézem, hogy próbálja összeszedni magát az orgazmusa után, de annyira koordinálatlan minden, amit tesz, hogy most egészen gyermeknek tűnik.

Lassan újra leengedi magát hozzám, a nyakamba simítja az arcát és szomjasan kortyol a levegőből. Teljesen le vagyok nyűgözve az elmúlt néhány perc miatt. Úgy érzem, hogy különleges vagyok, hogy láthattam őt így. Megengedte, hogy a legsebezhetőbb formájában vele legyek.

Olyan megmagyarázhatatlanul töményen tör rám a szeretet iránta, hogy kicsit megint elpityeredek és még jobban belékapaszkodok. Halkan szipogok, mert nem tudok mit kezdeni azzal, amit érzek.
Rögtön felemeli a fejét és a tompasága eltűnik az arcáról. Feszültté és izzóvá válik a tekintete, ahogy elfésüli a hajamat az izzadt bőrömből, és a szeme pásztázza az arcomat.

- Bocsáss meg - suttog gyengén és megrogy a karja, amivel fölöttem tartja magát. - Én nem... Nem így akartam, ez... Basszameg.

Ahogy lassan elhúzódik tőlem, kényelmetlenül nyögök fel az üres érzés miatt. Kiül az ágy szélére, messzire tőlem és a térdére támaszkodik. Összefűzött ujjaival előrenyomja a saját fejét. Néma marad, csak mélyeket lélegzik, mintha próbálná magát megnyugtatni.