ᴡɪʟʟ ʏᴏᴜ ʙᴇ ᴍʏ ꜰʀᴇᴇᴅᴏᴍ/ ᴬᵒᵀ

ʟɪꜰᴛ 1/4

Ⓨⓞⓤⓡ ⓅⓄⓋ
Két bőrönd és két nagy, nehéz táska az, amibe össze tudtam szedni a legszükségesebb dolgokat otthonról. Még így is egy csomó dolgot kell beszereznem, hogy teljes legyen az arzenál, amivel nekivágok a mindennapoknak, de kezdetnek így is megteszi. Az a szerencsém, hogy évek óta tengetem a napjaimat az egyetem kampuszán, így a kollégiumot is jól ismerem már.

A vizsgaidőszak hamar elment, főleg, mert a vizsgákat már az elején letudtam - egészen jó eredményekkel -, így a szünet többi része teljesen az enyém volt, szabadon rendelkezhettem az időmmel és azzal, mit akarok csinálni. Dolgoztam, hogy legyen elég pénzem fizetni a kiadásaimat és ne kelljen mindent a szüleim nyakába borítanom. Egy irodában voltam kisegítő, számlákat rendeztem és pakoltam egyik helyről a másikra. Semmi izgalmas, de én jól elvoltam vele. Még arra is futotta az időmből, hogy chateljek, vagy hülyeségekkel spameljem a csoportunkat, amiben Sasha, Connie, Jean és én voltam. Random mémeket küldtem nekik, vagy lyukat mutattam az ujjamal, lefotóztam és egyszerűen beküldtem a csoportba. Esélytelen volt, hogy ne nézzenek bele...

És ott volt nekem Annie, akivel a következő beszélgetések zajlottak le:

Én
Annie

Annie
Neked most dolgoznod kellene. Ne nekem írogass.

Én
Rendben, de ez fontos...

Annie
?

Én
Elromlott a kávégép. Nem tudok kávét inni.

Annie
- Seen -

Ezután általában Annie-nak elküldtem az ujj-lyukamat, de ezt már meg se nézte, pedig elérhető volt. Rafkós lány...

Szóval, a szünetem nagyon jól telt, végre itthon lehettem és nem kellett aggódnom a jegyek, a vizsgák, vagy a pénz miatt, ráadásul minden nap élvezhettem anya főztjét és esténként együtt néztük a Jóbarátokat. Tökéletes volt ez a közel két hónap, és ahogy most itt állok a kocsi mellett és nézem, ahogy apa bepakolja a bőröndjeimet, mégis nagyon rövidnek tűnik. Mintha csak most lett volna vége a szorgalmi időszaknak...

- Mehetünk? - néz rám apa és lecsukja a csomagtartót. - Egy kicsit sok a cuccot.

- Butaságokat beszélsz - hurrogja le anya és szorosan a karjaiba zár. - Közel sem elég ennyi cucc. Ugye eltetted a paprika sprayt?

- Egyetemre megyek, nem a gettóba, anya - dünnyögök és érzem, ahogy a szöszöket szedegeti a hajamból.

- Eltetted?

- Mindkettőt.

- Nagyon helyes - sóhajt és megpuszilgat, aztán elenged és egy széles mosollyal néz rám, de egy pillanat alatt elkomorul. - Lesz mit enned?

- Veszek valamit.

- [T/N], ugye nem fogsz csak bolti kaján élni..? - nyög fel elképedve anya és látom, hogy legszívesebben azonnal visszarángatna a házban, hogy ebédet csomagoljon nekem. Nagyjából, egy hónapnyi ebédet... - Viszek majd neked főtt ételt!

- Anya, ne, jó? - szakítom félbe, mielőtt túlságosan belemerülne az aggódásba. Ez a hatodik félévem az egyetemen és mégis, anya minden alkalommal annyira odavan, mintha minimum a Holdra készülnék. - Tudok főzni - teszem hozzá egy halvány mosollyal.

- Rendben, de jó ég, ne használj annyi sót!

- Meredith - morog apa és beül a kocsiba és beindítja a motort.