ᒪ. ᗩ. /Jikook ff./ ✓

2.rész

Jᴇᴏɴ Jᴇᴏɴɢɢᴜᴋ

- Mielőtt mindenki hanyatt homlok kirohanna az osztályteremből, hadd kívánjak mindenkinek élményekben gazdag nyári szünetet! Remélem, ha szeptemberben visszatérünk pazar beszámolókat hallhatunk majd- mosolyog ránk barátságosan Miss Sanders, az osztályfőnökünk, de nyájas búcsúzkodása nem sok embert ragad meg az osztályból. Mindenki ki vágyik a szabadságba, kivéve engem. Senki sem tudja rólam, de valójában szeretek iskolába járni. A nyári szünetet könyvtárban töltöm majd és próbálok felkészülni az egyetemre, mert én szeretném, hogy legyen majd belőlem valaki.
- Még valami...- kezd bele sietve a tanárom, tudva, hogy mindjárt megszólal a csengő és hamarosan már tettetni sem fogja senki, hogy érdekli mit akar mondani, mégis elkésett. A csendet felváltja a csengő, a padok, a székek és a diákok hangos örömkiáltásainak hangja. Mintha egy csapat kommandós ugrott volna be az ablakunkon, úgy szaladnak ki a teremből az emberek, habár egyikük sem a rémülettől sikoltozik.

Én még egy darabig csendben ülök a helyemen, és nézem ahogyan vagy öten akarják átverekedni magukat a keskeny ajtón. Nem riadnak vissza még az erőszaktól sem, annyira ki akarnak jutni innen. Ha ahhoz az kell, hogy törjük el a másik orrát, hát legyen. Most majdnem ez történt, mivel az egyik siető srác a falhoz lökte a másikat, aki egy nagyot koppanva vissza is pattant róla. Végül úgy dönt, hogy a következő sorhoz csatlakozik.

- Hihetetlen- rázza meg Miss Sanders a fejét, majd rám pillant. Csak én maradtam a teremben, de már én is pakolászni kezdtem. - Legalább te jó gyerek maradtál.
- Hát nem tudom milyen füves sütiből ettek, de nekem nem adtak belőle- sütöm el béna viccem, mire a tanárom is elenged egy halk nevetést. Ezek szerint nem mentem túl messzire. Vagy csak Miss Sanders ismeri túl jól az osztályt.
- Hidd el, nem is baj. Kellemes nyári szünetet, Jungkook!
- Magának is- kívánom viszont, majd kilépek a meggyötört ajtónkon. Mostanra már a folyosók is tök üresek. Rajtam és a fáradt tanárokon kívűl már nem is tartózkodik senki mégcsak a suli öt méteres körzetében sem.

Kitárom magam előtt a hatalmas fém ajtót és látom, hogy már tényleg nincs itt senki. Kíméletlenül tűz a nap, szélcsend van mint mindig, és ebből adódóan rohadt meleg. Ebben az esetben valaki mindig itt áll és vízzel megtöltött lufikat árul 7 dollárért, amikkel dobálhatjuk egymást és nem kell meggyulladnunk. Hát most nincs itt senki, akitől vehetnék két ilyet is a nálam lévő 15 dolcsiból, hogy kilyukasszam és a fejemre engedjem a benne hánykódó hideg vizet. Azt hiszem szárazon kell megtennem az utat hazáig.

Az a baj, hogy sajnos nem vagyok annyira láthatatlan az osztályomban, mint szeretnék, így hozzám is érkeznek az üzenetek a ma esti buliról. Eddig egyik évben sem mentem el, nem tudom mégis honnan veszik, hogy ez most más. Nem fogom meggondolni magam, ennek pedig rengeteg oka van, de a leges legfontosabb mégis az, hogy nem szeretném, ha rám másznának a csajok. Rengeteg kínos szituációba keveredtem már, ami azért alakult ki, mert egy lány bepróbálkozott nálam. Gyönyörű hölgyek érdeklődtek irántam, akik napbarnítottak és tökéletesen karcsúak voltak, és én mindnyájukat elutasítottam.
És hogy miért? Nos, az oka rendkívül egyszerű, mégis nehéz megmagyaráznom, ha arra kerül a sor. A helyzet az, hogy én inkább a saját nememben keresem az igazit: meleg vagyok. Ha a srácok a dögös pompon lányokról beszélgetnek a foci pálya szélén, én oda sem figyelek rájuk.

Már lassan három éve tisztában vagyok ezzel, ezalatt pedig arra jöttem rá, hogy inkább a nálam alacsonyabb, feminim vonásokkal rendelkező fiúk rúgnak labdába. Őszintén, nem igazán tetszik a gondolat, hogy valaki a seggemben turkáljon és meg is dugjon, szóval egyértelműen én lennék a domináns fél, ha kapcsolatra kerülne a sor. Hát eddig még elkerült ennek a szele, úgyhogy mondhatni teljesen tapasztalatlan vagyok ilyen téren.