ᒪ. ᗩ. /Jikook ff./ ✓

30.rész

Jᴇᴏɴ Jᴇᴏɴɢɢᴜᴋ

Még sosem izgultam ennyire. Pedig sokszor szoktam, de azok az alkalmak ehhez képest kis semmiségek. Mégcsak nem is magamat féltem egyébként, hanem Jimint, habár ő még mindig nem hajlandó komolyan venni a rá leselkedő veszélyt, vagyis a szüleimet. Lefogadom, hogy ő még soha nem találkozott ilyen elvetemültekkel.

Nem is szóltam nekik, hogy hozok magammal valakit, csak annyit mondtam, hogy várjanak otthon, mert valami fontos dologról van szó. De ki tudja, lehet ennek ellenére még mindig távol vannak. Az lenne még a legjobb.

Jimin nyomja le helyettem a kilincset is, annyira izgatott. Én már csak tudom, mert egész út alatt ezt szajkózta.
- Jó napot!- kiáltja el magát, én pedig már későn, de befogom a száját.
- Jungkook?- robog le apám a lépcsőn, mikor pedig elénk ér és meglátja Jimin kezét az enyémben, a másikat pedig a száján, az első reakciója az az általam annyira gyűlölt mindent tudó mosoly. - Jungkook és a barátja.
- Mi?- kiált fel anya valahonnan, és ő is rohanni kezd. Vészjóslóan hangosan trappol át a házon, ezért Jimint inkább jobban magamhoz húzom, hogy ne essen semmi baja. Tiltakozik, de ő még nem tudja, mi vár rá. Lehet, hosszú kihagyás után, most fog eltörni majd még egy csontja. És tekintve, milyen rosszul viseli a fájdalmat, ezt nem engedhetem.

Anya befut, így már ő is láthatja Jimin csapdába esett lényét és egyből el is heseget mellőle.
- Hát sosem akar elengedni? Hogy csináltad ezt?- kérdezi anyám kíváncsian.
- Elvarázsoltam- feleli Jimin, majd mélyen meghajol. - Park Jimin vagyok.
- Erre semmi szükség, picim. Engem szólíts csak Sujinnak. Azt szeretném, ha barátok lennénk és mindent megosztanál velem a varázslatodról, amit bevetettél a fiamon.
- Na arra én is kíváncsi vagyok. Én Jeon Hoseok vagyok. Látásból talán már ismersz.
- Igen! Amikor először megláttam Jungkookot, arra gondoltam, hogy nagyon hasonlít magára- helyesel Chim fülig érő mosollyal. Ezzel a mosolyával a szüleimet is teljesen leveszi a lábáról, úgy csodálják, mintha valami nem evilági csodalény lenne. Végülis tényleg az. Egy igazi kisangyal. Aki nem mellesleg elég pajzán.
- És mikor találkoztatok először?- érkezik a következő kérdés. Mégcsak beljebb sem invitálnak minket, hogy üljünk le. Lehet, egész nap itt állnak majd.
- Az utolsó iskola nap után. Szóval már kicsivel több, mint két hónapja- feleli Chim, és belém karol.
- Hát akkor Jungkook nagyon ügyesen rejtegetett téged- pillant rám anya rosszallóan, mire egy hatalmasat sóhajtok.
- Akkor még barátja volt. Nem jöttünk össze azonnal.
- Sajnos- teszi hozzá Chim, amivel mosolyt csal az arcomra. - Jungkook nagyon jól bánik velem, mindig is kedves és figyelmes volt. Nála jobbat nem is találhattam volna.
- Szóval rám ütött- húzza ki magát büszkén apa. Ebben az egy dologban igaza van. Mindig nagyon jól bánt anyával, még akkor sem esett át a ló túloldalára, mikor összekaptak valamin. Ha Jiminnel összeházasodnánk, én is ilyen házasságban akarnék élni. Mindent megadnék neki, nem számítana, mennyit kellene cserébe megfosztanom magamtól. Már nagyon régóta nem én vagyok számomra az első, hanem ő. Ha azt kérné tőlem, hogy Brownie mellé csapjunk még oda tíz macskát, akkor szereznék neki tíz macskát. Bár ez remélem, nem fog bekövetkezni.
- Hát, Jimin, mindketten kifogtuk a főnyereményt. Ezek a fiúk olyan dolgosak, hogy egy rossz szó nélkül ugranak csinálni nekünk egy kis frissítőt. Igazam van?- pillant egyszer rám, egyszer pedig apára.
- Hát persze!- helyesel egyik szülőm, én azonban rosszat sejtek. Nagyon rosszat. Nem merem Jimint ilyen korán átengedni anyának. Ki tudja, mit mondana neki.
Mielőtt azonban tiltakozhatnék, kiszabadítja Jimint a karmaim közül és elrohan vele a nappaliba.
- Én is így gondoltam, Jungkook!
Jimin szüleivel ez annyival könnyebben ment. Tudták, hol a határ, de az enyémeknek még a szó jelentése is ismeretlen.
- Ne aggódj, csak beszélni akar vele, nem eladni a dark weben!- rázogat meg apa, és maga után húz a konyhába, hogy segíthessek neki elkészíteni a beígért frissítőt.
- És mióta hivatalos a dolog?- faggat ki ő is, ahogy arra számíthattam is volna. De ebbe a kérdésbe még csak nem pusztulok bele.
- Igazából két napja. De valójában már nagyon régóta játszadoztunk egymással azt hiszem.
- Ez mit jelent?
- Azt, hogy régóta bejöttünk már egymásnak. És történtek köztünk intimebb dolgok... Például az, amikor megláttál minket aludni.
- Oh, igen, akkor már sejtettem, hogy van köztetek valami. A helyen kívül, mert az nem volt- jegyzi meg, majd hirtelen komolyra vált: - Nagyon örülök neked! Ne vedd sértésnek vagy ilyesmi, de anyáddal már azt hittük, sose lesz senkid. Mármint, folyton csak panaszkodtál, milyen idegesítőek a lányok az iskolában és soha senkinek sem adtál esélyt. Fiúkat se hoztál haza, úgyhogy már fogalmunk sem volt, mit higyjünk. De úgy látom, csak idő kellett hozzá, hogy megtaláld az igazit. Csak azt remélem, hogy már nincs meg a barátja.
- Nincs- nevetem el magam. - Úgy ő se ment volna bele a kapcsolatba, ha közben még a másik sráccal is együtt lett volna. Ismerem.
- Szóval úgy ahogy hűséges- mondja apa, hisz az igaz, hogy míg kapcsolatban volt Justinnal, nem csókolóztunk vagy hasonlók, de azok az apró dolgok akkor is megtörténtek köztünk. És ami azt illeti, Jimin egyszer majdnem megcsókolt... De akkor részeg volt, és végül nem történt meg, szóval nem számít.
- Velem igen- felelem mosolyogva. Hiszen Jimin nem véletlenül vonzódott annyira hozzám, hogy teljesen elfeledje az akkori barátját. Már a szünet elején instabil lábakon állt a kapcsolatunk, míg a miénk egyre stabilabb és stabilabb. Biztos vagyok benne, hogy akármi is történik, Jiminnek esze ágában se lesz megcsalni engem, ahogy én se lépnék félre. Úgyse fogna meg senki rajta kívül. Ha valami esetleg történne köztünk, akkor is őt keresném mindenkiben.
De ha rajtam múlik, Jimin örökké mellettem marad.