ᒪ. ᗩ. /Jikook ff./ ✓

26.rész

Jᴇᴏɴ Jᴇᴏɴɢɢᴜᴋ

A sejtésem beigazolódott és valóban függővé váltam. Most épp nem csókolhatom Jimin ajkait, ennek eredményeképpen pedig a sajátaimat folyamatosan harapdálom. Még sose sóvárogtam ennyire, pláne nem testi dolog után. De Jimin édes csókjának függőjévé válni könnyű és végleges dolgot jelent. Nem hiszem, hogy ez a vágy az idő elteltével elapadna és bár most nagyon szenvedek miatta, nem is szeretném.

Jimin ragaszkodott hozzá, hogy ma együtt aludjunk, én pedig természetesen nem mondhattam nemet, hiszen már nekem is nagyon hiányzott az együtt alvás. Legszívesebben pedig minden estémet vele töltöttem volna. Nélküle csak forgolódok, és bár eddig se voltam nagy alvó, mostanában még kevesebbszer tudok igazán nyugovóra térni. De ezen az estén más lesz.

Mivel szokásaink szerint későig kimaradtunk, így Jimin szülei már alszanak, amikor mi fellopakodunk a szobájába. Brownie a folyosó végén leskelődik ki az ablakon, észre se vesz minket, ezalkalommal pedig Jimin sem sértődik meg.
- Azt hittem, egy alkalmat sem hagysz ki, hogy Brownie-t gyötörhesd- jegyzem meg, mikor a szülei már nem hallhatnak minket.
- Most téged akarlak- vigyorog rám Jimin és lábujjhegyre állva megpuszilja az orrom. Nem pont erre számítottam, és ez biztos neki is feltűnt. - Olyan édes az orrod. És mostantól anélkül puszilgathatlak, hogy indok kéne rá. Bármikor és bárhol.
- Ez rám is érvényes, Chim- mosolyodok el és érzékeny nyakához bújok, mire térdei megrogynak alatta, ezért gyorsan megkapaszkodik a vállaimba, de nem tiltakozik vagy ilyesmi, úgyhogy még nem állok le. Orromat, amit előbb még ajkai érintettek végig húzom illatos bőrén, egészen a kulcscsontjáig haladva, ahová hosszú csókot nyomok.
- Én csak ártatlan puszikról beszéltem- nyökögi Jimin, de azért hátra ejti a fejét, hogy folytassam. Testbeszédét látva vigyorom csak még szélesebb lesz, és ismét beleszippantok a bőrébe. Tényleg iszonyú jó érzés a tudat, hogy mostantól akármikor megtehetem ezt.
- Ez már nem számít annak?- tettetem a tudatlant, pedig arra már rájöttem, hogy milyen érzékeny testének ezen része.
- Nem, mivel a nyakam extra érzékeny. És ha ott érsz hozzám, én teljesen elvesztem a fejem.
- És az rossz?- kérdezem hátrébb tolatva tőle, hogy csillogó szemeibe nézhessek.
- Nem túl előnyös úgy, hogy a szüleim pár szobányira vannak tőlünk. És nem tudom, mennyire esne jól neked, ha letámadnálak.

Nagyon is, ez egyértelmű. Már nagyon régóta kíváncsi vagyok, milyen mikor Jimin elveszti a fejét. Az sem bántam, mikor a parton olyan hevesen megcsókolt. Igaz, hogy meglepett, de mikor magamhoz tértem csak élveztem a helyzetet. És bár jóval tapasztalatlanabb vagyok nála, biztos vagyok benne, hogy feltudnám vele venni a ritmust. Hogyisne, hiszen nekem is az az elsődleges, hogy neki jó legyen.
De Jimin még alvó szülei végleg meghatározzák a ma esténket.
- Na jó, akkor mit szólnál hozzá, ha csak dumálnánk? Mint mindig- tanácsolom, mire aprót bólint. Ez még mindkettőnknek elfogadható program. Különben is hallani akarnám a hangját, hogyha olyasmire kerülne a sor és ez most lehetetlen lenne. Én sem akarnám úgy, hogy a szüleim is a házban tartózkodnak.

Mielőtt azonban mindketten az ágynak esnénk, lezuhanyzunk, hogy ne bűzölögjünk az izzadtságtól, ami beteríti a bőrünket. Ismét én követem Jimint a sorban, az illata pedig pont ugyanolyan hatással van rám, mint a legutóbbi alkalommal. Kénytelen leszek megállni, hogy bele ne szippantsak a bőrébe, de nem tudom, milyen következményekkel járna ez a cselekedetem. Óvatos legyek, vagy merész? Mégha az óvatosság mellett döntök is, amint mellé fekszem, minden amit most elhatároztam köddé válik, így nem is agyalom túl a dolgot. Inkább sietve kivágtatok a fürdőszobából, hogy ne várassam tovább Jimint. Biztos őt is alaposan kisemmizte ez a mai bicikli túra, nem létezik, hogy nem így van.
Immáron Brownie-val együtt vár az ágyon szellős pizsijében, mikor pedig mellé ülök automatikusan a karomba dől a macskájával együtt.
- Ugye milyen okos? Így mindkettőtöket fáraszthatom- mondja, mintha olyan gyötrelmes lenne így ölelnem őt. Kicsit tényleg az, mert meg van kötve a kezem, viszont egyébként még mindig kicsattanok a boldogságtól.
- Fárassz csak!- buzdítom a vállára támasztva az állam. Így nem érek a nyakához, de elég közel vagyok hozzá ahhoz, hogy érezzem az illatát.
- Míg zuhanyoztál összegyűjtöttem az összes kérdést, amit fel akarok neked tenni. És jó sok van. Lehet, reggel is lesz, mire megválaszolod őket. De még van esélyed elmenekülni- pillant le rám, arcán egy pajkos mosollyal, amit le is csókolok ajkairól.
- Nem élek a lehetőséggel. Úgyhogy kezdheted.
- Jól van. Akkor az első kérdésem: Miért ma vallottad be, hogy szeretsz? Miért nem rögtön akkor, mikor szakítottam Justinnal?
- Mert nem tudtam volna hogy elmondani és féltem, hogy visszautasítanál. Azt akartam, hogy elfelejtsd Justint és a szakítást. Nem akartam nagyobb zűrzavart kavarni a fejedbe- felelem selymes bőrét cirógatva közben, míg ő velem párhuzamosan a macskáját simogatja és hümmög.
- Nem kavartál volna. Nagyon örültem volna neki. Ha akkor tudom, nem adtam volna elő azt a rémes színjátékot a rosszullétemről- mormogja leszegett fejjel, ahogy visszaemlékszik arra a délutánra, aminek az emléke engem mindig nevetésre késztet. Jimin valóban átlátszó volt akkor, nem is értettem, miért csinálta. De most már világos.
- Mindegy, én jól szórakoztam- mondom, és mintegy tetézve a bajt, hozzáteszem: - Kicsit élveztem is, hogy gondoskodhatok rólad, mégha nem is voltál igazából beteg.
- Oh, igen, azt rögtön levágtam, hogy élvezed- jegyzi meg Jimin rosszallóan, mire megint nevetnem kell. - Amikor megpusziltad a nyakam, majdnem rád vetettem magam. Csak a félelem állított meg, hogy mi van ha tényleg full heteró vagy, ahogy mondod és elcseszem a barátságunkat. Utána egy kicsit tényleg rosszul éreztem magam.
- Pedig szerintem elég átlátszó voltam. Egy heteró fiú nem fogadja el egy másik fiú puszijait és nem vágyik belőlük többre. Az összebújást sem igazán preferálják más srácokkal.
Én még úgy is kályha melegen viselkedtem, hogy próbáltam heterónak tettetni magam, amennyire csak képes voltam rá Jimin közelében, ami időről időre egyre nehezebb lett. Azt hittem, egyszer majd túl gyanús lesz neki, hogy ennyire élvezem a közelségét és az érintéseit, és arra is nagy figyelmet fordít, hogy én is ugyanúgy érek hozzá.
- Megfordult a fejemben, hogy mi van, ha mégsem vagy olyan heteró, mint amilyennek mondod magad, de aztán mindig arra gondoltam, hogy csak egy nagyon gondoskodó természetű barát vagy. Hiszen még az esetedet is elmondtad nekem.
- És az nem tűnt fel, hogy végig rólad beszéltem? Még paráztam is, hogy rájössz, téged írlak körül.
Ezek szerint felesleges volt átélnem egy kisebb pánikrohamot, mert nem tűnt fel neki, hogy róla van szó.