ᒪ. ᗩ. /Jikook ff./ ✓

37.rész

Park Jimin

Augusztus 31. Ez a nap is eljött. Ma kapja meg az én életem az ajándékát. Nagyon sok munkám van ebben. Bár Jungkook és az én szüleim is segítőkészek voltak, azért sok mindent kellett nekem elintéznem. A szállás és a repjegyek az én feladatom volt. Márcsak azért is, mert egy olyan szállás után kellett néznem, ahol biztonságban élvezhetjük végre egymás társaságát.

A pici, díszes dobozban lapulnak a mi jegyeink, a család többi tagja már rég kézhez kapta. Azért egy kicsit izgulok. Jungkook úgy tudja, holnap már a suliban kezdi a napját, nagy sokként fogja érni, hogy az iskola első hetében egészen Japánig repítem. Viszont nem hiszem, hogy megbánná. Azt akarom, hogy emlékezetes maradjon neki a tizennyolcadik szülinapja, hiszen ez igenis nagy szám. És kötelező nagydobra verni. Még jó, hogy végre megengedte, hogy megajándékozzam. Nem azért, akkor is megajándékoztam volna, ha nemet mond, de így sokkal jobb. Végülis ez tényleg egy kis ajándék. Két darab papír.

Izgatottan nyitok be a szobámba, ahol Jungkook az ágyamon terpeszkedve vár egy Brownie-val a mellkasán. A macskám még mindig imádja, eddig egyetlen halálos sérülést sem ejtett rajta, ami a mai napig hihetetlen.
Nagy kezei gyengéden siklanak Brownie bundáján, míg ő olyan hangosan dorombol, hogy idáig hallom.
A dobozkát a elrejtve, mögé is mászok, ezzel Jungkook ölébe ülve, akinek arcán erre egy széles mosoly jelenik meg. Igazán vonzó.
- Mi tartott ilyen sokáig?- érdeklődik, hiszen neki azt mondtam, hogy csak inni megyek le. Pont kapóra jött, hogy Brownie az ágyhoz láncolta, így nem tudott követni. Egyébként meg gyorsabban akartam visszaérni, de nem találtam a helyén az ajándékot és végül fel kellett forgatnom az egész földszintet.
- Nagyon szomjas voltam- felelem, lehajolva arcához, ő pedig azonnal az ajkaimra is mar. Túl rég csókolt már meg. Úgy harminc perce. - És találtam lent valamit. Megkéne nézned - utalok ajándékára.
- Na mi az?- nyitja ki szemeit, és Brownie-t arrébb téve, fel is tolja magát, hogy normálisan ráláthasson a meglepetésére. Elő is húzom. A becsomagolt kis dobozka látványára fel is nyög. Oh, igen, számítottam erre a reakcióra. Ahogy arra is, hogy nem fogja elfogadni az utat. Pedig nincs más választása.
- Nem merem kinyitni.
- Muszáj leszel- mondom, mire elhúzza a száját és lassan leemeli a doboz fedelét. Liftező gyomorral várom, mikor jut el a tudatáig, mit kap, ekkor pedig teljesen kibukik. Pont ahogy képzeltem.
- Mi a franc, Jimin?! Egy kis ajándékról volt szó! Ez az utazás, pedig minden csak nem kicsi.
- De a kezedbe tudod fogni, úgyhogy elég kicsi. Nem ló méretű...
- Tudtam, hogy ez lesz. Belepusztultál volna, ha szót fogadsz, igaz?
Bólintok.
Nem arról van szó, hogy ezzel meg akarom venni Jungkook szerelmét. Arra egyébként is semmi szükség. Viszont azok után, hogy egészen eddig az iskolapadban ünnepelt, ez a minimum. És mivel a pasim, egyértelmű volt, hogy hatalmas ajándékot érdemel.
- Most szakítani fogsz velem?- kérdezem, hisz még a vak is láthatja, milyen mérges rám. Olyan arcot vág, mint amikor valami nagyon finomat eszik.

Kérdésemre mégis nevetni kezd. A jegyeket az ágyamra dobja és homlokát az enyémnek döntve, szorosan átölel.
- Sose tennék ilyet. De akkor is mérges vagyok, mert megmondtam, hogy ne költs rám.
- Ez nem csak az én pénzem. A szüleink is beszálltak. Ez egy közös nyaralás, ha úgy tetszik.
- Áh, így már mindent értek- horkant fel még mérgesebben.
- Simogasd meg Brownie-t és nyugodj meg! Ez még csak az első szülinapi ajándékod tőlem.
- Még jobb- mondja, miközben a macskámért nyúl, hogy közénk ültethesse azt. Nagy hasa miatt még kicsit hátrébb is kell húzódnom. Míg Japánban leszünk, Pete és a barátnője fog vigyázni rá. Alexa alig várja, Pete kevésbé, de elvállalták és ez a lényeg. Nagyon hálás is vagyok nekik ezért.

- Gondolj bele! Lesz saját szobánk és míg egyébként egymástól külön rohadnánk az iskola padban, sülve főve együtt lehetünk. Ennek sem örülsz?
- De, igen. A francba is, már hogy ne örülnék?- ölel ismét magához és hevesen mar rá ajkaimra. - Kibaszott boldog vagyok.
- Oké, csak egy percig azt hittem, szívesebben mennél inkább suliba, mint Japánba.
- Ugyan, te is tudod, hogy bárhova követnélek. Viszont nem szeretem, ha túl nagy felhajtás van körülöttem.
- Igen, de ezt még a mai napig nem sikerült feldolgoznom.
Nem konyítok sokat az introvertált emberekhez. És nehéz is megszoknom Jungkook nyugis személyiségét. Még most is azon vagyok.
- Azt észrevettem. Még az a szerencséd, hogy szeretlek. Különben már szóba se állnék veled.
- Kedves vagy!- simítom meg helyes arcát, mire arra egy imádnivaló mosoly költözik.
- Ezt sokan mondták már.
- Azt elhiszem. Lányok, akik ágyba akartak bújni veled.
- Eltaláltad! Te is ezt akarod?- kérdezi, egyre közelebb tolatva az arcomhoz, mire azt elönti a forróság. Illata, látványa és bőrének érintése kényeztetik érzékeimet, és pár pillanat múlva már nem is kérdés, mennyire akarom.