ᒪ. ᗩ. /Jikook ff./ ✓

4.rész

Jᴇᴏɴ Jᴇᴏɴɢɢᴜᴋ

Furcsa, hogy ma este, ahogy beesek az ajtón nem azon agyalok milyen tételeket kéne átnéznem. Nem gondolok egyik nagy háborúra sem, és nem elemezem ki magamban a mondataimat, apró részekre tagolva őket, hogy biztosan ne felejtsem el ennek a menetét.

Jiminre gondolok, és az ő nevét ismételgetem újra és újra, nehogy véletlenül ki menjen a fejemből: Park Jimin, Park Jimin, Park Jimin. Gyönyörű név. Nem is tudom mióta ragadok le pusztán egy ember nevénél. Normális az ilyesmi? Az osztálytársaim füves sütijei sem tesznek ilyen bolonddá, mint amilyennek most én érzem magam.

- Örülök, hogy ma te is feltöltődtél egy kis D vitaminnal.
- Pa...- mondanám rögtön az angyali fiú nevét, de szerencsére időben észhez térek. - Mármint ja. Nem is volt olyan rossz. Talán holnap is veletek megyek.
Anya szeme persze egyből felcsillan, akár egy gyereknek, mikor csokit lát. Ha apa nem hazudott és Jimin valóban minden nap lent van a strandon, akkor ha közelebb akarok hozzá kerülni úgy lesz a legkönnyebb, ha mostantól én is napi rendszerességgel ellátogatok a partra. A szüleim is örülni fognak neki és így én is.

Amilyen gyorsan és észrevétlenül csak tudok, felrohanok a szobámba, ahol magamra is zárom az ajtót, hogy senki ne zavarjon. Ebben a házban csak bizonyos óvintézkedések után lehet biztonságban az ember.
Nem szeretném, ha a szüleim feljönnének kérdezősködni, miközben Jimin instáját nézegetem.

Izgatottan pötyögöm be nevét a keresőbe, és nagyon könnyen rá is akadok. Profilképének egy aranyos szelfit állított be magáról, amitől már teljesen kész vagyok.

Olyan vagyok, mint egy kis tinilány, aki a celeb crusha fotóit nézegetve sikoltozik és úgy bámulja őket, mintha bármelyik pillanatban bele ugorhatna a telefonjába és hát... Ugye mindenki tudja milyenek ezek a mai tinédzserek.
Na, most én is ugyanígy érzem magam. Miután bekövettem a legelső képéhez görgetek és egy szívecske után le is mentem magamnak. Itt még fekete haja volt, nem olyan hamvas szőke. Rengeteg képen szerepel a macskája, aki kivétel nélkül morcos képpel néz a kamerába vagy a mosolygó gazdájára. Jimint valószínűleg nem izgatta a látszatra duci macska felénk irányuló gyűlölete.

Még a szüleivel is van kint pár képe tavalyról, ahogyan koreai nevezetességek előtt állnak. A legtöbb helyen én is megfordultam.
Szelfik egy rikító piros hajú lánnyal és egy fiúval, aki nekem is ismerős.

Nem szoktam újságokat olvasni, de mikor egy héttel ezelőtt lementem a boltba, a rengeteg friss lap közül egyen megakadt a tekintetem. Egy szőke, vasalt hajú, negyvenes éveit taposó hölgy, egy nála sokkal öregesebb kinézetű tag, és kettejük közt egy már gyanúsan hibátlan arcú srác állt. Mind elegáns, fekete öltönyt viseltek, és az arcuk azt sugallta; te, aki most minket nézel, soha sem fogsz idáig eljutni. Mintha már az is luxusnak számítana, hogy egyáltalán őket láthatod.

Az a fiú, aki Jimin ajkait becézgeti a képen nem más, mint Justin Campbell, egy milliomos kölyök. Jimin a macskájánál nem szeretheti jobban, mert róla több bejegyzés van kint, de akkor is látszik, hogy komoly a dolog.
Ilyen az én szerencsém. A tökéletes fiú már foglalt, readásul nem is akárki birtokolja. A gyűlölködő macskájával még elbánnék, de ezzel a pénzes sráccal már nem hiszem. Az sem kizárt, hogy szó szerint megvette magának a fiút, és az osztálytársaimhoz hasonlóan csak a szex miatt tartja. De vajon Jimin, akinek a kisugárzása olyan, mint egy hétéves kisfiúé, elviseli ezt? Eléggé belerondítana a róla kialakított képbe, hogyha kiderülne, hogy ugyanolyan pénzéhes, mint a legtöbb Los Angeles-i.

Míg én az ő fotóit nézegetem addig az enyémekre is gyűlnek a lájkok. Egy új követővel gazdagodtam Jimin személyében, aminek örülök. Nem tudom, hogy a barátja, az újabb elképzelésem róla vagy a nyámnyilaságom tehet róla, de nem merek ráírni. Az is lehet, hogy ez a három együttesen akadályozza ujjaimat a mozgásban.
Bepötyögök egy sziát, egy mizujst és egy hogy vagyot, de végül ki is törlöm őket. Talán jobb is, hisz ha így kezdődik a beszélgetés, nem sokáig marad életben.
Szóval nem írok semmit. Ha holnap is megszán az univerzum, akkor újra találkozok a szőkeséggel és lesz alkalmam ismerkedni vele. Szerényen, nem rámozdulva. Most, hogy tudom, van valakije egyébként is megfontoltabb vagyok.